Zetto.hu

A: *kopp-kopp*
B: Ki az?
A: Jó napot, fiatalember, csak én vagyok az, Manci néni a szomszédból..
B: Csókolom.
A: Csak azért zavarnám, hogy megkérdezzem, a maga hálókártyájának a mac címe 00:AC:2E:18:3B:57?
B: Ööö, igen, miért?
A: Tehát maga az!
B: Tessék? Hogy érti?
A: Ne tegye itt az ártatlant. Maga az, aki wifin csapolja a nethozzáférésem.
B: Izé, véletlenül van egy ugyanolyan hálózat itt a házban, mint nekünk otthon, észre sem vettem..
A: Napersze.
B: De miért nem tetszik védetté tenni?
A: Nem feltételeztem, hogy ilyen pernahajderek laknak itt, mint maga. Ami azt illeti, kicsit figyeltem, hogy miket művel. Szerencséjére csak levelezést és chatet bonyolított, nomeg webezett.
B: Izé, igen, tényleg csak ilyesmit..
A: Egyébiránt szintén szerencséje, hogy nem korlátos előfizetésem van és hogy nem ugyanakkor tevékenykedünk.
B: No és mi az ajánlata?
A: Traffic shaping és jelszó, amit havonta fogok cserélgetni.
B: Nemá..
A: Dede! Jól van na, ne féljen: megengedem, hogy használja, csak mondom, shaping!
B: S mit kér cserébe?
A: Havonta ezer forintot. Szerintem jutányos ár.
B: Az. Hadd kérdezzem meg, hogy milyen megoszlást ajánl ezért a pénzért?
A: Reggel nyolctól este nyolcig 128kbps és 384kbps a javamra (a letöltésre vonatkozóan, a feltöltés kérdése számomra indifferens), a negált időintervallumban fordítva.
B: Jól hangzik! Azt hiszem, lemondom a GPRS-t 🙂
A: Jobban teszi, azért háromszor ennyit fizet és az általam ígért sávszélesség töredékét kapja. No és nem is annyira stabilan megbízható.
B: Az már igaz.. (Hogy miket nem tud hetvenkét éves korára..)
A: Rendben, holnap várom a pénzt erre a hónapra előre, cserébe megkapja a jelszót.
B: Oké.
A: ..és szólítson bátran Manci néninek. Amúgy meg csak hetvenegy.

Ma szebben süt a nap, szebben vetődnek az árnyak, szebben fő az étel, szebben rajzolódnak ki a tárgyak körvonalai, szebben szól a zene, szebben sötétedik odakinn, szebben világít a TFT, szebben kattog a billentyűzet. S mindennek van értelme..

Vettem egy házat a tengerparton, csak mert épp arra jártam és a zsaruk is üldöztek. Miután jól kialudtam magam, kicsit futkároztam a parton. Arra lettem figyelmes, hogy emberek gyülekeznek a móló közelében – odamentem hát szétnézni. Azt mondták valami üsd a kakast játék veszi kezdetét hamarosan. Mondtam nekik, hogy beszállok, ellenkezni nem nagyon mertek. Egy kakasnak öltözött ember is volt a játékosok közt, gongszóra elkezdtem püfölni, de elmenekült; a többiek is. Nagyon gyorsan úsztak, nem voltam hozzászokva ehhez a tempóhoz, ezért jól le is maradtam – de nem adtam fel.
 
Teljesen más helyen értem partot, mint ahol beúsztam, a nézelődők arra bíztattak skandálva, hogy szálljak fel az ott várakozó bringák egyikére. Így is tettem és próbáltam utolérni a mezőnyt (még szerencse, hogy van ám jó kis vízálló GPS-em, hehe). Az erdei utakon sokszor elestem, de folytattam tovább rendületlenül.
 
Aztán megint szurkolók állták el az utat, megtudtam, hogy innen futva kell továbbhaladni. Hé, ilyet láttam a tévében, valami tria-izé, nem? Nemá, nem erről volt szó! Dühtől feltüzelten folytattam utam a szerpentinen, míg végül el nem értem a rádió épületéhez. A többiek ott várakoztak a célvonalon túl. Még a kakas is. Üsd a kakast, mi? Előkaptam az AK-mat és főbelőttem azt a hülye bohócot, hiszen ez volt a feladat, vagy nem? Erre kizártak a versenyből. Kicsit be is kattantam, nem hagytam szemtanukat…
 
A nagy mészárlásra viszont kijöttek a rendőrök és elkezdtek üldözni. Városokat átívelően folyt a hajsza. A motorosrendőröket könnyedén leráztam (csak egy erős fékezés és kész), ám a dzsipes járőrök itt-ott megszorongattak. Légibázisomhoz érve bepattantam második világháborús vadászgépembe, repkedtem kicsit, soroztam a talajközeli élőlényeket – szóval elvoltam. Leszálltam egy reptéren és egy privát sugárhajtásút elkötve a tenger fölött kezdtem szórakozni, aztán katapultáltam és úszást gyakoroltam.
 
Mire a partra kiértem, már el is felejtettek a zsaruk. Ennek örömére behajtottam egy lopott járművel a kaszinóváros egyik külső negyedébe és vettem egy házat. Azt hiszem letelepszem, jó kis környék. A szomszéd kutyája pár hete kölykedzett, felajánlotta az egyik kis szőrmókot. Hát igen, ez aztán élet, mindig is kertesházat akartam. Csak az egyik szomszéd kakasa folyton felébreszt, hol is a pisztolyom…
 
S hogy ebben a világban mi történt? Hmm, lássuk csak. Ja igen: megjavították a villanybojlert, így újra van melegvizem és nem kell a tűzhelyen melegítgetni a fürdővizet.
 
Semmi többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki 🙂

Az irányított álom az egyik legkúlabb dolog a világon. Ha felkelsz és visszaalszol, sikerülhet, mert ilyenkor már általában nem olyan mély az alvás. Nohát, nekem is sikerült ma reggel!
 
A “hosszabbítás” elején egy nagyváros éjszakai utcáján találtam magam – fények és élet mindenütt. Épp azon gondolkodtam, mégsem lépek be a mulatóhelyre és jó ötlet lenne egyszerűen hazasétálni és lefeküdni aludni, hiszen másnap korán reggel munkába kell indulnom – ilyen a szürke hivatalnoklét. Ekkor két alak állta el az utam, két magas és erős valaki, az egyik nő volt, a másik férfi. A kétméteres, ballonkabátos óriás dörmögő hangon szólalt meg: “Uram, ha jól látom, Ön megszállottja a számítógépeknek.”. “Ugyan, dehogy is!” – gondoltam én és már tiltakozásomnak próbáltam hangot adni, amikor az óriás újra megszólalt, belémrekesztve a beszédhez begyűjtött ájert (hú, micsoda párszáz éves archaizmus… jelentése: levegőt). Így szólott: “Figyelmeztetnem kell, hogy szülővárosától északra forgalmi korlátozások léptek érvénybe, legyen óvatos!”. Mindezek után sarkon fordultak és pár szökkenéssel belevetették magukat a nagyvárosi éjszakába. Valamilyen ismeretlen késztetéstől hajtva utánuk eredtem, hozzájuk hasonlóan már-már fél G-t feltételező könnyedséggel.
 
Egy GTA-hoz hasonlatos helyszínen csatlakoztak már ott várakozó ügynöktársaikhoz. Fémkorlátos szegélyű út, sziklás, füves lejtős terepen az úttal párhuzamos, lefelé vezető, széles kőlépcső, nagyon széles és egyszerű, kikoptatott kőkorláttal – háttérben a tenger megnyugtató moraja, sós-párás levegő. Felpattantak a korlátra és a következő pihenőig csúsztak egy darabon, ott érték be az említett kollégákat. Vártak kissé. Meredten figyelték a pár pihenővel lejjebb véget érő lépcső közelében nyíló bejáratot. Semmi kétség, egy helyi rosszfiú lakosztályába vezetett a kőbe vájt portál.
 
Nem tudom, miért, de nekiiramodtam. Valahogy tudtam, hogy mi a feladat, bár senki sem közölte velem. Legnagyobb meglepetésükre elzúgtam mellettük és egyenesen a bejárat felé száguldottam – meglepő könnyedséggel. Ekkor láttam, hogy hőseinken kissé látszik a vektorgrafika nyoma – annak ellenére, hogy nagyon szépen kidolgozottak voltak. Nem volt mit tenni, korábban el kellett kezdeniök az akciót. Fura volt, hogy nem kaptak le semmiféle fegyverrel, talán nem is hoztak magukkal lőfegyvereket. Berontottam és átviharzottam a meglepett őrök között, szökelltem felfelé a fő-fő lakosztály felé. Közben a többiek elintézték az elterelt őrizőket és próbáltak utolérni. Mire sikerült, puszta kézzel legyőztem a főgonoszt, bár a kegyelemdöfést ők rendezték, tanítva számomra valami érdekes technikát. Kifelé menet még két nehézfiú jutott a létszámtúltengéses csapatnak. Dehát vajon ér-é valamit kettő gorilla egy félkiborg osztag ellen…
 
Sajnos a stáblista előtt felébredtem, de azért nagyon örülök, hogy ez a heroikus álomélmény megmaradt nekem. Biztos sokkal színesebb volt, mint ahogy rekonstruálni sikerült, dehát ez van. A nő egyébként nagyon emlékeztetett egy a jövőbeli kibervilágbunkban játszódó animációs film és filmsorozat főszereplőjére. Az óriás pedig a partnerére…