Ma szép vasárnapunk volt: testvéremmel és barátnőjével elugrottunk a 150 km-re lévő Sora-chanért. Alig vártam, hogy odaérjünk – nem is csoda. Aranyosak voltak a kölykök és a mamájuk is. Kellemesen elbeszélgettem Marcsival, a tenyésztővel és férjével – közben testvéremék a kutyákkal játszottak. A kutyusok elbúcsúztak egymástól, a mamát persze el kellett zárni. A garázson keresztül vittük ki Sorát, a testvérkéi sírtak utána. Elbúcsúztunk Marcsiéktól és hazafelé felügyeltem a kisasszonyt, aki példásan viselkedett – új kosárkájában pihengetett. Pár óra alatt hazaértünk, közben hatkor – a megszokott étkeztetése idején – új kutyám éhes lett és a fejemet kezdte rágcsálni. Szerencsére hamar hazaértünk és szüleimmel és testvéremékkel felügyeltük a kis jövevény nálunk elköltött első vacsoráját és ismerkedését a helyszínnel. Sora jelenleg alszik, teljesen furcsa pózokban. Dehát ha ez neki tetszik 🙂
Alig várom a holnapot, amikor reggeli után elvisszük az állatorvoshoz regisztrálásra, kivizsgálásra, stb. Megyek az ebtenyésztő egyesülethez is valamikor, továbbá intéznem kell a baby kategóriás versenyre való nevezését. Áprilisban lesz a rendezvény Szilvásváradon.