Archive for the ‘mindennapok / everydays’ Category

Painting Away

Monday, November 20th, 2017

Vettünk kültéri festéket, már csak ki kell keverni egy jó kis színkombinációt, ami leginkább hasonlít a falra korábban felhordotthoz. Hogy miért kell mindez? Nemrég lecserélték az erkélyajtót és az új tok kisebb falszakaszt takar le a külső oldal tekintetében (a régi ajtó múltszázadi beépítése óta volt a festés pár éve).

A lényeg, hogy lemaszkoltuk a redőnysíneket, már csak keresni kell egy naposabb délelőttöt, amikor mehet a festés. Aztán jöhet majd a szúnyogháló.

Life is good

Monday, October 4th, 2010

And indeed it is! As opposed to what I have been lead to believe for so many years 🙂

Sunday surprise

Sunday, April 4th, 2010

Vasárnapi meglepetés 🙂 Sora a Vasárnapi Észak címlapján (2010. április 04.)

On the cover

Saturday, April 3rd, 2010

Hogyan válj kutyasztárrá? Első lépés: kerülj a helyi újság címlapjára 🙂 A képen látható akita nem más, mint Sora, a Zettai Rakuen egyik kutyusa – két gyermek és Benny, a wolf spitz társaságában.

How to become a dog star? First step: get yourself on the cover of a local newspaper 🙂 The akita in the picture is Sora, one of Zettai Rakuen’s dogs – accompanied by two children and wolf spitz Benny.

Sora-chan at the exhibition

Sora-chan a kiállításon / Sora-chan at the exhibition

Bikers’ fate

Friday, March 26th, 2010

Figyelem, a kezdő szövegrész erőszakos tevékenységeket taglal. Ha túl fiatal vagy, esetleg nem bírod az ilyet, javaslom, hogy ne olvasd el a kritikus első szakaszt. You have been warned!

“Az üdülőövezeti út kellős közepén megállt egy fullra sötétített üvegű személygépjármű, teljesen felhúzott ablakokkal. Sufnituningos japánutánzat volt, gazdája a zárt ablakoknál is tökéletesen kiszűrődő dübögő zenét teljes hangerőn hallgatta – ahogy szokta. Az elhaladó kerékpáros kicsit furcsállotta a dolgot, ám hamar napirendre tért a jelenség felett és sietve távolodott. Nem telt el három másodpercnél több, amikor a kocsiból egy – saját baráti körének szlengjével élve – kigyúrt állat szállt ki, villámgyorsan baseball ütőt ragadott, amit ezt követően szerencsétlen áldozata után dobott. A bringás felordított, hatalmas csörömpölés közepette elvágódott és eszméletlenül volt kénytelen “megvárni”, amíg támadója odacammog hozzá.

Agyas (mert furamód – vagy inkább ironikus megfontolástól vezérelve – így nevezték el annak idején az agresszívnek mutatkozó entitást) az a fajta ember volt, aki a pontos idő megkérdezéséhez először (nagylelkűen) combon lő, hogy felfigyelj rá. Ezúttal nem volt nála hangtompítós lőfegyver és ha lett volna sem volt érdemes kockáztatnia az üdülőövezetben egyébként is hajszálnyival fokozottabb rendőri figyelmet – ezt még ő is tudta. Nem sietett, túledzettségének köszönhetően nem is igazán tudott volna, ám a hosszú úton zsörtölődve mondta a magáét.

– Beszé’ hozzá dazembe roszt temeg ráse bagózó’, he? Ordibá’tam, demég akkó’se figyeesz!

Miután odaért a mozdulatlanul fekvő testhez, félrehajintotta a bringaroncsot – egyenesen a vízelvezető árokba -, majd megragadta grabancánál szerencsétlen áldozatát s ilyetén módon rázogatta.

– Hallod? Hola zuszoda? Mondjad megfele vagy laposra taposlak! – gondolatban vállon veregette magát a véletlen szójátékért, majd suhintott egyet, hogy a bringás magához térjen. A zúzódások és törések, nomeg az agyrázkódás következtében eszméletét vesztett kerékpáros tudata végül visszatért; felfogta, mit óhajtanak tőle és nyögdécselve-hörögve érdeklődő polgártársa járművének előző haladási irányába mutatott erőtlenül.

– Jóva’. Tudo dacsajom mingyá végez oszt meglepem, hogy mégi selémegyek. Hehe. – röhögte, majd köszönetnyilvánítás és búcsú gyanánt kedvesen hasbatérdelte útbaigazítóját, mindezek után pedig a földre ejtette. A kocsihoz menet még felkapta kedvenc, fémből készült ütőjét és elmélyülten vizsgálgatta az újonnan szerzett karcolásokat és egyéb optikai sérüléseket. Karcsi bá úgysem fizetett a héten, majd szépen kicsinosítja kedvezményes áron – gondolta.

Végül visszaért járgányához, bevágódott, majd csikorgó kerekekkel útnak indult az útbaigazítás szerint – feldöntve néhány ártatlan kukát és vészmanőverre kényszerítve egy, a kukák egyikén napozó cirmos cicát.

A macskának az ijedtségből fakadó adrenalinlöketen kívül szerencsére semmi baja sem esett.”

Ez egy picit GTA-san hangzott. Csak remélni tudjuk, hogy a bűnöző elnyeri méltó büntetését és egy esetleges folytatásban kivonják a forgalomból. Nem jó terrorban élni. Gondolom. Szerencsére még nem volt hasonló tapasztalatom: a legnagyobb bűntett, amit elkövettek ellenem az volt, hogy elrabolták a kiskutyámat. Ja, meg egyszer repjegyeket vásároltak a nevemben, a pénzemből.

Ma is bringáztam. Lassan felváltja a szobabringát az igazi, ahogy végre egyre szebb az idő. Eléggé elszoktam a hagyományostól, ez az auchanos kütyü (amit december óta használok többé-kevésbé napi rendszerességgel) nem volt túl nagy kihívás, mint ahogy az a héten kiderült. Ugyanis valós terepen jóval nagyobb erőt kell kifejteni, mint amit a bicajpótlék maximuma nyújtani tudott. Talán egy nagy hátrányát lehet kiemelni az igazi bringának a szobakerékpárral összehasonlítva: időoptimalizálási célzattal nem lehet használata közben animét nézni 🙂

Hazafelé jövet két lány gyalogosjárdának nézte a bringautat. Amikor sokadszor kellett oszlopba fejlődniük, hogy engem is elengedjenek, egyikük megjegyezte, hogy a következő kerékpárost felrúgja. Az emelkedő legmagasabb pontjára tekertem, hogy ne törjön meg a részfeladat lendülete, majd visszafordultam. Amikor szembetalálkoztam velük, tájékoztattam őket arról, hogy ez egy, a gyalogosok és a kerékpárosok közös használatában álló út. Finom voltam velük, szóvivőjük pedig kimondottan konfliktuskerülő volt – szóval csak a szája volt nagy. Remélem, megértették, hogy mi a helyzet a bringaúttal kapcsolatban. (a gyalogosok csak azért használhatják, mert nincs ezzel párhuzamosan használható járdájuk)

Kitty VS dogs

Thursday, March 25th, 2010

Egy növendékmacsek éjszaka felmászott a barackfára, menekültében kutyáink elől. Sora azoban nem hagyta annyiban, folyamatos ugatásba kezdett. Kérésre (én ugyanis hagytam volna, hogy megunja a dolgot) behívtam ifjú szukánkat az előszobába, majd távozásra bírtam a cicát. Fiú kutyusunk, Botho kezdetben nem mutatott túl nagy érdeklődést, ám amikor a kismacska távozófélben volt, legszívesebben utánairamodott volna. Szerencsére a belső kerítés gátat vetett ezen szándékának – ami jól is jött, mert szegény riadt versenyző csak második próbálkozásra tudta elhagyni ingatlanunk területét.

Dae Jang Geum

Wednesday, February 10th, 2010

Koreai, kosztümös, fél ezer éve játszódó, palotai főzőcskézős, gyógyítgatós, intrikálós sorozat néhány apró logikai és fordítási következetlenséggel, sok fordulattal, véletlennel, tanulsággal, erkölcsi tanítással, furfanggal, szinte mindig jólápolt karakterekkel/szereplőkkel, szép tájakkal és vidékekkel. Mindenképp érdemes eredetiben is megtekinteni: nemcsak koreaiul tanulhatunk belőle, de nagyritkán japán dialógusokat is elcsíphetünk.

Szubjektív értékelés: nyolcas, a tizes skálán.

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_palota_ékköve

http://en.wikipedia.org/wiki/Dae_Jang_Geum

Egyébként ha jól sejtem, a koreai hangleíró ábécét (jelenlegi nevén: hangul) ezután ezelőtt (azaz a Nagy Dzsangüm “kora” után előtt (tévedtem, tehát valószínűleg a betiltásának/feledésbe merülésének időszakában játszódik a sorozat))  fejlesztették ki egy királyi project keretén belül – ezen írásrendszernek az az egyik érdekessége, hogy karakterei a beszéd közbeni ajakformálást mímelik (legalább is a wikipedia ezt írja) és a karakterek tömbösítése miatt szép helytakarékos.

Érdekes tény, hogy kifejlesztése után egy darabig betiltották, majd megint “divatba jött”. Minden esetre a hangírás előtt csak a nemesek számára “elérhető” kínai ideogrammákat használtak, ami nem csoda, tekintve az ázsiai óriás kulturális és egyéb befolyását. A hangleíró ábécé bevezetésének egyébként javarészt az írástudatlanság felszámolása volt a célja: “A bölcs megtanulhatja, mielőtt elmúlik a reggel; az ostoba pedig tíz napon belül.”

http://en.wikipedia.org/wiki/Hangul

De Finibus

Saturday, January 30th, 2010

“Nemo enim ipsam voluptatem, quia voluptas sit, aspernatur aut odit aut fugit, sed quia consequuntur magni dolores eos, qui ratione voluptatem sequi nesciunt, neque porro quisquam est, qui dolorem ipsum, quia dolor sit, amet, consectetur, adipisci velit, sed quia non numquam eius modi tempora incidunt, ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem.”

improvement

Wednesday, January 27th, 2010

Még régebben beállítottam a sarokba egy szervert: fogtam a régi asztali gépemet, rákötöttem az egyik külső vincsimet (úgy tudtam, nincs magában a házban hdd) és telepítettem rá egy Ubuntu Linuxot. Azt is megoldottam, hogy távolról bekapcsolható legyen (ld. egyik korábbi poszt), ám gazdaságossági megfontolásokból rászoktam arra, hogy kikapcsolás után áramtalanítom.

Ez egy újabb problémát vetett fel: kiderült, hogy az alaplap eleme kimerült, így mindig elfelejtette a dátumot és néhány beállítást. Emiatt egyrészt indítás után F1-et kellett nyomni, másrészt viszont kiakadt a linux, miszerint a jövőben mountolták a hdd-t és mindig karbantartási módban kellett fsck-t intézni, majd újraindítani (praktikusan “fsck;reboot”).

Megelégeltem a dolgot, hiszen így is lassú volt az egész rendszer USB-s külső winchesteres megoldással. Kicseréltem hát az elemet és kiderült, hogy valójában a régi vincsim benne van a házban, csak nincs bekötve (régen használtam, na:)). Bekötöttem hát, majd lementettem róla minden hasznosat.

Átültettem rá a rendszert (az eszköz szerencsére ugyanolyan tárkapacitású volt, mint a külső) a következő módon:

  1. átmásoltam az MBR-t (első 512 byte)
  2. particionáló programmal megformáztam az új partíciókat
  3. rsync-kel átszinkronizáltam mindent, kivéve a sys, proc, mnt, media és egyéb direket
  4. létrehoztam említett jegyzékeket az új helyen
  5. kilestem, mi az egyes partíciók UUID-ja
  6. ez alapján átszerkesztettem a /etc/fstab és a /boot/grub/menu.lst konfigfájlokat
  7. miután már szépen ment a rendszer a saját lábán, átmozgattam a külső vincsi adatpartícióján tárolt cuccokat az új helyükre

(Nem ment minden ilyen simán, pl be kellett bootolni live cd-ről és újratelepíteni a grubot.)

A lényeg: most már van egy gyorsabban működő szerverem és plusz egy külső vincsim 🙂

Maths

Saturday, January 23rd, 2010

Az elmúlt évtizedek alatt alaptételként fogadtam el, hogy ha egy több számjegyű (azaz x > 9) egész szám helyiértékeit összeadjuk és az így kapott szám osztható hárommal, akkor maga az alapszám is.

Ma reggel (első) ébredés után belegondoltam, szégyenteljes dolog az a tény, hogy ennek a levezetését eddig még nem ötöltem ki. Örömmel tölt el, hogy most így félálomban gyorsan kitaláltam egyet:

(x,y,a eleme Z-nek, azaz az egész számok halmazának)

x+y = 3a
10x+y=9x+(x+y)

azaz: 10x+y=3(3x)+3a

Kimutatható tehát, hogy az alapszám hárommal osztható számok összegeként “összehozható”. Rekurzívan ez bizonyítható több helyiértékű számokra is.

Máris egy bizonyítandóval kevesebb nyomja a lelkem 🙂