Vettem egy házat a 
tengerparton, csak mert épp arra jártam és a zsaruk is üldöztek. Miután jól kialudtam magam, kicsit futkároztam a parton. Arra lettem figyelmes, hogy emberek gyülekeznek a móló közelében – odamentem hát szétnézni. Azt mondták valami üsd a kakast játék veszi kezdetét hamarosan. Mondtam nekik, hogy beszállok, ellenkezni nem nagyon mertek. Egy kakasnak öltözött ember is volt a játékosok közt, gongszóra elkezdtem püfölni, de elmenekült; a többiek is. Nagyon gyorsan úsztak, nem voltam hozzászokva ehhez a tempóhoz, ezért jól le is maradtam – de nem adtam fel.
Teljesen más helyen értem partot, mint ahol beúsztam, a nézelődők arra bíztattak skandálva, hogy szálljak fel az ott várakozó bringák egyikére. Így is tettem és próbáltam utolérni a mezőnyt (még szerencse, hogy van ám jó kis vízálló GPS-em, hehe). Az erdei utakon sokszor elestem, de folytattam tovább rendületlenül.
Aztán megint szurkolók állták el az utat, megtudtam, hogy innen futva kell továbbhaladni. Hé, ilyet láttam a tévében, valami tria-izé, nem? Nemá, nem erről volt szó! Dühtől feltüzelten folytattam utam a szerpentinen, míg végül el nem értem a rádió épületéhez. A többiek ott várakoztak a célvonalon túl. Még a kakas is. Üsd a kakast, mi? Előkaptam az AK-mat és főbelőttem azt a hülye bohócot, hiszen ez volt a feladat, vagy nem? Erre kizártak a versenyből. Kicsit be is kattantam, nem hagytam szemtanukat…
A nagy mészárlásra viszont kijöttek a rendőrök és elkezdtek üldözni. Városokat átívelően folyt a hajsza. A motorosrendőröket könnyedén leráztam (csak egy erős fékezés és kész), ám a dzsipes járőrök itt-ott megszorongattak. Légibázisomhoz érve bepattantam második világháborús vadászgépembe, repkedtem kicsit, soroztam a talajközeli élőlényeket – szóval elvoltam. Leszálltam egy reptéren és egy privát sugárhajtásút elkötve a tenger fölött kezdtem szórakozni, aztán katapultáltam és úszást gyakoroltam.
Mire a partra kiértem, már el is felejtettek a zsaruk. Ennek örömére behajtottam egy lopott járművel a kaszinóváros egyik külső negyedébe és vettem egy házat. Azt hiszem letelepszem, jó kis környék. A szomszéd kutyája pár hete kölykedzett, felajánlotta az egyik kis szőrmókot. Hát igen, ez aztán élet, mindig is kertesházat akartam. Csak az egyik szomszéd kakasa folyton felébreszt, hol is a pisztolyom…
S hogy ebben a világban mi történt? Hmm, lássuk csak. Ja igen: megjavították a villanybojlert, így újra van melegvizem és nem kell a tűzhelyen melegítgetni a fürdővizet.
Semmi többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki 🙂