Történelmi eseménynek lehetünk 
szemtanui: nemcsak hogy a vonaton készül a blogbejegyzés, de a nagyszerű térerő-lefedettségnek köszönhetően vonaton ülve is kerül feltöltésre. Ez egy nagyon biztos jóslat, amit csak a telefon, a blogíró ügyetlensége/lassúsága/túlzott aprólékossága, és a csupán másfél óráig kitartó táp hiúsíthat meg. Van egy szürreális és képtelen alternatíva is: a vonat vagy a blogíró időben vagy térben (esetleg metafizikai értelemben) valami teljesen más helyre kerül az utazás során. Teljességgel valószínűtlen, ám annál inkább mulatságos eshetőségről van persze szó – ha arra vetemedünk, hogy egyáltalán szóba hozzuk.
Asami Abe énekel épp, ám ezt senki sem hallja rajtam kívül – kivéve talán azok, akik szeretnek processzorzaj alapján adatot lopni vasárnap esti zsúfoltságú vonatkocsiban vagy a sinek közelében elhelyezkedő települések bármelyikén.
Visszagondolva az elmúlt két hétre, sokkal jobb a helyzet, mint amilyen volt. Visszakaptam a számítógépem a szervízből (Első héten nem csináltak vele semmit; második hét végére megállapították, hogy alaplapcsere lesz; harmadik héten megrendelték az alaplapot, aztán a hét közepén már tényleg azt, ami kell bele; a negyedik héten megérkezett az alaplap, de a csere nem javított a helyzeten. Egy gyors videokártya-cserével pontot tettek az ügy végére. Hmm, két napos munka majd’ egy hónap alatt, ez aztán szép.)
A másik nagyszerű dolog, hogy az egészségpénztár a sok packázás után végre-valahára jóváírta a beküldött számlát. Az történt ugyanis, hogy egyeztettem velük, hogy minden rendben van-e, közölték, hogy igen és aznap utalnak is – ezután lazán visszautasították a számlát, mondván, hogy beazonosíthatatlan szolgáltatás. Akik ismernek, tudják, hogy általában nem szokásom éles hangot megütni – ahhoz aztán már elég sok kell… Kollégáim meglepődve hallgatták, amint kiosztom a szegény ügyfélszolgálatos lányt. Szerencsére később beismerték, hogy valamit jól elkavartak (ezúttal is hadd köszönjem meg HR-esünk, Tünde hathatós közbenjárását!) és két héttel azután, vagyis ehéten meg is érkezett a zsé.
Az elmúlt két héten volt nálunk két indiai kollega tréningen, most először jártak Európában. Összehaverkodtam velük és idegenvezetői szerepkörben tetszelegve megmutattam nekik pár helyet Budapesten és Székesfehérváron. Vicces volt látni, ahogy a magyar boltokban mennyire próbálnak mindenkivel magyarul kommunikálni, annak ellenére, hogy az illető nem bír a kérdéses nyelv még alapszintű ismeretével sem. Volt, ahol megvillant egy kis német is, ez egy idősödő “fegyverboltos” úriember részéről volt tapasztalható (Jó kis díszkardjai vannak, nem mondom. Van olyan 440-es rozsdamentes acélból készült “játékkatanája”, amely kiélesítve igazi pengeként is használható lenne.). Rászoktattam őket a magyar desszertkülönlegességekre és még azt is prezentáltam, hogyan készít az átlag magyar “ánkölbenszes” csirkét B-katos rizzsel.
A hét elején megérkeztek az étkezési utalványok – ez nagy segítség volt a nagy éhezési-időszakban (ha meg akarnám szépíteni, böjtnek hívnám:). Aztán jött a fizetés is, meg az EP-től beérkező átutalás. Hirtelen “rámszakadt a bank”, ezért váltottam: az új pénzintézet kondíciói sokkal kedvezőbbek és a legközelebbi bankfiókuk és ATM-ük abban az épületben található, ahol dolgozom.
Végre rendezni tudtam sokmindent, amit a hiánygazdálkodás lehetetlenné tett, pedig fontos lett volna. Ezen felül jó hír, hogy otthon lemondtuk a kábeltévét, mert egyre drágább lett és a szolgáltatás is vacak volt. Ez persze azzal járt, hogy párnapos látogatásom alatt alkalmam nyílt kábelezési tehetségem is kamatoztatni, ugyanis a padláson porosodó antennákat újra üzembe helyeztük. Szpliterek, joinerek, szűrők, csatlakozó-végződések, kábelek reszkethettek rendesen. Extraként konszolidáltam a DVD-lejátszó és a videó, illetve a videó és a tévé közötti audio- és videokapcsolatot.
Minden újra fehér, gyönyörű látványt nyújt, ha az ember kinéz az ablakon: fehér háztetők, fehér égbolt, fehér föld. Nem éppen márciusi időjáráshoz méltó dolog, dehát most épp így jött ki. Vagy az Időjárásügyi Minisztérium megint elszúrt valamit 🙂
A vonatok természetesen(?) most is késtek. Csak azért nem haragszom annyira, mert a meghirdetett 15 perc helyett csupán 12 percet késett az IC…