Talán nincs annál jobb
mód elkezdeni a napot, mint egy 20 év körüli lány által vezetett villamosban a havas pályát és a vezetőt figyelve. Ehhez persze az kell, hogy az ember az inaktív ajtó lépcsőjén kapjon helyet, közvetlenül az áttetsző falú fülke mögött.
Fegyelmezetten, türelemmel várta az indulást (alkalmanként keresztbe téve egyik lábát a másikon); mobilja és kabátkája tőle balra az oldalpulton pihent. Amikor elérkezett az idő, megigazította szépen rendezett egyenruháját, majd benyomta az ajtózáródásra figyelmeztető csengő gombját. Az ajtók bezárása után szépen szabályosan előretolta a bal oldalon található kart, s a vasszörnyeteg mozgásba lendült. Tizenhárom másodperccel később felállt és a “járattábla” felé nyúlva bekapcsolta az utastájékoztató rendszert. Ekkor megszólalt a már jól ismert “Hidrogén!” felszólítás, ami öt másodperccel későbbi agyi újrafeldolgozásban már úgy volt értelmezhető mint: “Üdvözöljük utasainkat!”.
Eddig még nem nagyon figyeltem a villamospályát vezető szemszögből, ám most valahogy egy teljesen új világ mutatkozott meg – ebben persze szerepet játszhatott a rálátás, a fehér égbolt, a havas pálya, a vezető. Láttam a váltók szimbolikus és logikus jelzéseit, a villamosnak szóló egyéb lámpákat, azt, hogy a lány hogyan int minden elhaladó villamos vezetőjének. Nem érdekelt, hogy egy öreg bácsi ráripakodik a vétlen iskoláslányokra, nem érdekelt a tömeg (hiszen úgyis védett helyen voltam a “lépcsőaknában”), csak előre koncentráltam. Aztán a kellemes utazás végén a megfelelő megállónál leszálltam és nagyjából időben beértem a munkahelyemre.
Amikor még kisgyerek voltam és nyáron mentünk a tóra, a buszvezető bácsi megengedte, hogy bemenjek a fülkébe és én nyitogassam az ajtókat – máskor, máshol, mások a külső, rejtett ajtónyitó kapcsolókat is megmutatták. Kis részben ezt a hangulatot hozta vissza ez a mai reggel; csak most tél van, esik a hó, már felnőttem és a villamosvezető nénit mégsem kérhetem, hogy engedjen be. El sem férnénk abban a szűk kis kamrában, meg amúgy is szabályzat-ellenes…
* az idézet innen való.