Zetto.hu

Reggel kicsit elaludtam, viszont egész szépen elkészültem időre, még pénzt is vettem fel a taxihoz. Ha már úgyis ott jártam a bevásárlóközpontban, vettem egy smoothie-t néhány extrával. A reggeli további része csirke volt nyárson, meg pár indiai húskészítmény. Zöldségből tegnap kifogytam, így hanyagoltam sajnos. Nyomtattam még pár dolgot, plusz felzárkóztam a levelezéssel és MSN-en is fenn voltam kicsit (ja és telefonálgattam is és SMS-eztem is). Ellenőriztem, minden be van-e rakva a bőröndbe és a hátizsákba, majd kikapcsoltam az időzített ébresztést az ágyam mellett lévő rádiós órán. Rendeltem egy taxit, alig talált oda. Közben amíg vártam az eső is elkezdett cseperegni egy kicsit, így behúzódtam az előszobába és elkezdtem hivogatni a taxitársaságot. Aztán le is tettem, mert megérkezett végül. Morgott egy kicsit, hogy milyen nehéz volt idetalálnia, de aztán elvolt magának. Egy kisebbfajta furgon volt, a hátsó bőrfotel közepén elég vicces és furcsa volt ücsörögni, mint valami úr.. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Először azt hittem, nem jó taxiba szálltam, de aztán rájöttem, tényleg a reptérre megy. Megérkeztünk, kiszálltam, adtam 9.2% borravalót is.

Megtaláltam a helyet, ahol be kell jelentkezni és leadni a bőröndöt, az automatával bejelentkeztem, megkaptam a beszállókártyát, majd beadtam a bőröndöt. A biztonsági kapun is simán átjutottam. Aztán felhívtam a kolléganőmet és azzal viccelődtem, hogy átengedtek egy magyart a kapun 🙂 Kiderült, hogy minden fejlesztésem remekül működik, minden rendben van. Örültem neki és kértem, adja át üdvözletem a főnöklánynak.

Rájöttem, hogy az indulási kapuhoz kisétálni egy nagy csapda. Visszafelé nem lehet menni, pedig itt nem árulnak rendes kaját, csak szendvicseket meg madáreledelt és hasonló hideg cuccokat. Furcsa egy kultúra. A másik szárnyon legalább van egy étkezde, ahol főtt ételeket adnak, de itt még leves sincs – micsoda barbárok.. Nehéz döntés előtt álltam, de megoldottam: vettem egy virslis táskát meg valami gyümölcslekváros táskát, plusz rendeltem egy különleges smoothie-t.

Jelenleg ezt a bejegyzést írom, van még két órám az indulásig. Mindjárt megrendelek pár perc nethozzáférést és fel is töltöm, amit most épp írok. Találkozunk magyarföldön!

Ma bolondok napja volt. Egy rámfogott adatbázistervezési hiba miatt háromszáz bejegyzésben kellett kézzel kitöltenem a háziorvosazonosítókat, neuronhálózatom heurisztikus következtetései nyomán 🙂 Ezen kívül meglévő alkalmazásaimban is kisebb módosításokat kellett véghezvinnem, ami csak a jéghegy csúcsa volt. Amikor tegnap rájötteni a tervezési hiányosságra, akkor volt igazán pörgés. A mai kisebb módosítások is este fél nyolcig húzódtak: én is és munkatársaim is bizonyosak akartak lenni afelől, nem dől össze a ház, ha most lelépek két hétre 🙂 Egyébként volt egy másfél órás IT meeting is, ami egyfajta brainstorming volt security issue-król. Vicces dolog ideérkezni a huszonegyedik századból a huszadik századba, ahol még most csodálkoznak rá sok mindenre 😀

Meló után AMV tanfolyamra ugrottam át az egyetemre. Nagyon tetszettek a vadiúj iMac-ek és tök ismerős volt a szerkesztői környezet is. Tíz éve készítettem AMV-t utoljára és a Premiere kb úgy nézett ki, mint ez a progi. Ismerkedtem a környezettel, az oprendszerrel is, vagdostam is egy kicsit. Aztán a conszervezői bizottság két tagjának meséltem a SakuraCon 2008-ról (előadást is fogok tartani egy külföldi conról és az elővételes beléptetésnél is ott leszek a gépemmel). Ezután hazajöttem és az egyik lakótársam előre kifizette a lakbért, mert huszadikán nem leszek itt. Ezután főztem, sütöttem, kábeleztem, elraktam a szárítón és a korláton lévő ingeim, a bringát kilakatoltam a teraszra, nyomtatót üzemeltem be és nyomtattam mindenkinek (főleg repjegyeket, foglalásokat), az áramszolgáltató zsarolására reagáltam.

Jelenleg ezt írom, aztán majd levelekre válaszolok, MAT hírt szerkesztek ki, pályázati ügyben intézkedem, fórumokat nézek, összepakolok a repüléshez, alszom, felriadok, elugrom venni valami kaját reggelire, rohanok a repülőhöz, repülök, aztán találkozom majd mindenkivel 🙂

Amúgy a júpíszí a múltkor írt egy sms-t, hogy mivel szolgáltatás lemondásom volt (költözés miatt új cuccokat hoztak ki és a régit elvitték), hívjam fel őket, hogy megbeszéljük, mikor jöhetnek a dobozért. Fel is hívtam őket, hogy megismételjem nekik: a kábelember már egyszer elvitte, szóval hagyjanak békén. Remélem, megértették – elég értetlenek voltak. Azért megkérdeztem a végén: így rendben lesz? 🙂 Ja, és vettem mindenféle édességet a kollegináknak, azonban az IT meetre is bevittük, szóval finom kis agyvihar volt.

Történt egyszer, hogy két informatikus úgy döntött, Belfastba utazik vonattal. Nem csoda, hogy meg is tették a végén, a vonaton igazi kocka módjára a napfényt sötétítővel enyhítve hálózatban StarCraftot játszottak. Megérkeztek, de nem volt pénzváltó a pályaudvaron. A Subway-ben épp sorrakerülés előtt derült ki, hogy nem fogadnak el eurót. Pedig Magyarországon is el szoktak fogadni közös pénzt.. No mindegy, megvárták a harmadik informatikust, aki Letterkenny-ből hajtott ugyanoda magyar személygépjárművével. A postán váltottak pénzt, beültek valahová enni valamit, aztán megnézték a Titanic (mármint a hajó) készítésének helyszínét. Amikor megunták a mászkálást, városnézést, óriáskerekezést, LK-be utaztak kocsival. Kínai étteremben vacsoráztak. Másnap bevásároltak és paprikás krumplit főztek. Ezután a két informatikus elköszönt a harmadiktól és távolsági busszal visszautaztak egy nagyvárosba, ahonnan külön utakon éjfél előtt hazaértek, hogy egy gyilkos hétfővel szembesüljenek.

Tanulság nincs 🙂