Zetto.hu

Vakító fehérség. Ez fogadott otthon, nomeg a fogcsikorgató hideg. Nagyszerű dolog a hó, minden csupa fehér, így világosabb is van – ez jó hatással van a hangulatra. A nagy hidegnek köszönhető, hogy megmaradt, ám ez a segítő elég kellemetlen is tud lenni. Az addig még hasznos, hogy ha a fagyos villamossíneken meg akarok fordulni, egy egyszerű kézifékes manőverrel sokkal kisebb ívben tehetem meg, viszont az korántsem kellemes, hogy a szélsőségesen alacsony hőmérsékletre fogják a vonatok késéseit is.
Lássuk be, elavult a Magyarországon használatban lévő vasúti technológia. Ezen felül: nem költenek eleget karbantartásra, elzavarták a gyorsreagálású zavarelhárítókat is. Leesik az első hó, jön az első komolyabb fagy, van egy kis bozóttűz vagy simán kánikula, azon nyomban megbénul az egész közlekedés.
Öt órát vártam éjszaka a vonatomra, amíg meg nem untam (persze azért álmos és éhes is voltam). Kicseréltettem egy reggel induló “járatra”, mert hajnali háromkor már/még nem remélhettem metróközlekedést (taxi pedig elvi és anyagi okokból is kizárva). Szóval nem csoda, hogy morcos vagyok mindezek miatt. A reggeli vonat is késett.
 
Megérkeztem a fővárosba, elkezdtem hosszú utam az albérletbe. Legelőször a legmesszebbi perontól kellett eljutni a metróig ugyebár. Már hozzászokhattam volna, de továbbra is bosszant a taxisok tolakodó viselkedése. Mindig kinéznek maguknak és “Taxi?!” kiáltással közelednek felém, amit én egyszerű fejrázással viszonzok. Esküszöm, készítek egy nagy táblát, azzal fogok vonulni: “Rohadtul nem kérek taxit!”.

Hát ebbe is belevágtunk. Még kell egy kis idő, amíg egyből megy majd a 2006 írása és nem kell mindig visszatörölni az ötöst, hogy hatos kerüljön a helyére. A január kicsit ilyen próbaidőszak egyébként is. Eddigi evilágon töltött éveim alatt megfigyelhettem, hogy Szilveszter után pangás következik. Nem azt kapod a boltban, amit szeretnél, nem úgy alakulnak a dolgok, mint valami "erőteljes" tavaszi vagy őszi napon.
 
Az időjárás kedvezően alakult szombat környékén, el is tudtam ugrani az év első "kerékpártúrájára". Vasárnap pedig úgy döntöttem, készítek néhány képet, így most ezt is tudom prezentálni. A galéria megtekintéshez csupán a képre kell kattintani.
 
Újra bele kell zökkenni a szokásos hétköznapi kerékvágásba. Ez első ránézésre sokkal jobb és építőbb jellegű dolog, mint az ünnepek környéki rendszer nélküli lazítás. Végre újra járhatok kondícionáló terembe: ma is megyek és kedden is voltam. Ami a karatét illeti, múlt héten voltam az első otthoni edzésen és tegnap is megmozgathattam magam, ám ezúttal a pestin. Közvetlen barátaim számára valószínűleg érthető okokból kifolyólag sokkal aktívabb voltam a szabadküzdelemben és a szokásosnál jelentősen bátrabban estem neki a barna- és feketeöveseknek is. A törődeszkák, zsákok, ütőfák is kaptak rendesen.
 
A szcientologista hangzású címért külön elnézést kérek… 🙂