Zetto.hu

Most már lassan kellene írnom, ugye? Elég rossz az, amikor az ember mindenre gondol, csak a blogírásra nem. Épp sétálok egy órája egy bevásárlóközpont felé, mert kaptam otthonról hagymamagokat és nincs cserepem. Amúgy az élet és a munka nehéz, ám úgy hallottam, ez így helyes. Mindenki örvendezzen, mert nemsokára SakuraCon 🙂

Szombaton összecsomagolás, netes kommunikáció, party, ajándékozás (születésnapi plusz búcsúajándok); vasárnap költözés (mégpedig reggel, előtte pedig négy óra alvás), szarvasles, kicsomagolás, programozás, zsírolcsó cuccok árverésének megtekintése, finom gyros a belvárosban, netkávézó, séta a parkban, programozás, tévé, blogírás.

Rendben, akkor essünk neki a vasárnap lebontásának.. L elvitte kora reggel Andit dolgozni egy tengerparti hotelba, és nekem is segített a transzportációban. Aztán beköltöztem, kicsomagoltam, de mielőtt megérkeztünk, saját szememmel láthattam az őzeket és szarvasokat a pápai keresztnél. Aztán, amikor a programozásra terelődött a szó, mondta L, hogy kellene neki egy portál, ezért leporoltam egy régit és kiderült, hogy pont ilyesmire van szüksége. Majd intézem a hosztoltatást és ilyeneket. Minden esetre nekiestem felújítani a kódot. Beszélt vietnám haverjával, hogy menni kéne a kiárusításra, ahol szemétolcsón árulnak zsír új cuccokat legálisan.

Ekkor még úgy tudtuk, hogy ez egy sima “svédasztalos” boltszerűség. Kivártuk a sort, ami fél órával a nyitás után meglódult. Akkor kezdett gyanus lenni a dolog, amikor pénzcsörgés ütötte meg fülünket. Bizony pénzt kértek a belépésért, méghozzá kettő eurót. Hát igen, ez egy árverés.. Micsoda átverés, gondoltam (a szórólapon nem volt szó erről, csak arról, hogy majd a vásár után lesz ilyesmi). Leültünk, ha már ennyit fizettünk. Kiderült, hogy egész szórakoztató a műsor. Volt egy házigazda, aki vérprofin vezette az egészet és volt vagy tíz segítője, akik a licitálókat jegyezték ordibálva, olyan volt, mint a tőzsde a régebbi filmekben 🙂 Az egész mellesleg egy hotelban tartották, kellemes környezetben. A műsorvezetőnek brit kiejtése volt, így ez rendesen megdobta még a színvonalat. Az egész folyamatról az jut eszembe, amit még a középkori szavazatszámlálásról, bírósági tárgyalásokról és hasonló, magas szervezettséget kívánó eseményekről olvashattam könyvekben még korábban – fapados, de hatékony. Itt az esetleges tévedésekre, bizonytalanságokra, határesetekre még kompenzáció is volt.. bár volt olyan, hogy egy hölgynek a “két szép szeméért” ítélték oda a cuccot, még vicceltek is vele 🙂 Felpakolták a kikiáltott cuccot az asztalra és még külön meg is világították asztali lámpával, a praktikumra, figyelemfelkeltésre, agycsavarásra nagyon jó és valószínűleg bejáratott módszereik voltak. A “főnök” elmondta, hogy a boltban mennyiért lenne a cucc, de mivel ezek bontott vagy sérült csomagolású (ám mindemellett fullgaranciás és teljesen működőképes) termékek, csak ennyi vagy annyi a kikiáltási ár. Úgy ment a licit, hogy az emberek feltették a kezüket és maga az alapár volt a lépcső, így az ezzel növekedő árat kiabálták közösen a segítők, ahogy látták emelkedni a kezeket. (egy kislány mindig megviccelte őket, de utána a szülei már jobban figyeltek rá és a lebonyolítók is ignorálták kézfelnyújtását) Aztán egy idő után lecsapott a kalapács, majd nagylelkűen csökkentett az áron a fejes. Volt olyan, hogy volt még több raktáron, ekkor azt mondta, hogy fix árért tegye fel a kezét, akit érdekel a dolog és az első X ember vihette is. Aki kártyával akart fizetni, annak adtak egy lapot a nevével és minden egyes sikeres vásárlásánál felírták a cucc nevét és az összeget, aztán akármikor mehetett fizetni a pénztárhoz; a készpénzt ugyancsak a segítők begyűjtötték, még adtak is vissza a pénztárból és ki is vitték a termékeket. Érdemes volt benézni és teljesen megváltozott a véleményem erről a rendezvényről, külön élmény volt. Hárman átlagban fejenként egy-egy camcordert vettünk, ami szép statisztika, ám én egyet sem 🙂 (no money)

Vinh-t, a vietnámit várta az asszony, ezért neki haza kellett mennie, így csak ketten ültünk be gyrosozni, aztán meg netezni. L-nek mennie kellett, így egy hosszabb parki séta és vicces képek készítése után nekiestem a programozás folytatásának. Jól rendbeszedtem a kódot, így már tudom majd prezentálni is. Ezután tévéztem kicsit, régen láttam már filmvígjátékot, de eleve tévét is 🙂 Most meg már egy hülye film megy, de ez is vicces a maga módján.

* Amire pedig a cím utal: ennél világosabb, zöldövezetibb, kellemesebb helyen még sohasem laktam!

Holnap megrendelem a nethozzáférést..