Figyelem, a kezdő szövegrész erőszakos tevékenységeket taglal. Ha túl fiatal vagy, esetleg nem bírod az ilyet, javaslom, hogy ne olvasd el a kritikus első szakaszt. You have been warned!
“Az üdülőövezeti út kellős közepén megállt egy fullra sötétített üvegű személygépjármű, teljesen felhúzott ablakokkal. Sufnituningos japánutánzat volt, gazdája a zárt ablakoknál is tökéletesen kiszűrődő dübögő zenét teljes hangerőn hallgatta – ahogy szokta. Az elhaladó kerékpáros kicsit furcsállotta a dolgot, ám hamar napirendre tért a jelenség felett és sietve távolodott. Nem telt el három másodpercnél több, amikor a kocsiból egy – saját baráti körének szlengjével élve – kigyúrt állat szállt ki, villámgyorsan baseball ütőt ragadott, amit ezt követően szerencsétlen áldozata után dobott. A bringás felordított, hatalmas csörömpölés közepette elvágódott és eszméletlenül volt kénytelen “megvárni”, amíg támadója odacammog hozzá.
Agyas (mert furamód – vagy inkább ironikus megfontolástól vezérelve – így nevezték el annak idején az agresszívnek mutatkozó entitást) az a fajta ember volt, aki a pontos idő megkérdezéséhez először (nagylelkűen) combon lő, hogy felfigyelj rá. Ezúttal nem volt nála hangtompítós lőfegyver és ha lett volna sem volt érdemes kockáztatnia az üdülőövezetben egyébként is hajszálnyival fokozottabb rendőri figyelmet – ezt még ő is tudta. Nem sietett, túledzettségének köszönhetően nem is igazán tudott volna, ám a hosszú úton zsörtölődve mondta a magáét.
– Beszé’ hozzá dazembe roszt temeg ráse bagózó’, he? Ordibá’tam, demég akkó’se figyeesz!
Miután odaért a mozdulatlanul fekvő testhez, félrehajintotta a bringaroncsot – egyenesen a vízelvezető árokba -, majd megragadta grabancánál szerencsétlen áldozatát s ilyetén módon rázogatta.
– Hallod? Hola zuszoda? Mondjad megfele vagy laposra taposlak! – gondolatban vállon veregette magát a véletlen szójátékért, majd suhintott egyet, hogy a bringás magához térjen. A zúzódások és törések, nomeg az agyrázkódás következtében eszméletét vesztett kerékpáros tudata végül visszatért; felfogta, mit óhajtanak tőle és nyögdécselve-hörögve érdeklődő polgártársa járművének előző haladási irányába mutatott erőtlenül.
– Jóva’. Tudo dacsajom mingyá végez oszt meglepem, hogy mégi selémegyek. Hehe. – röhögte, majd köszönetnyilvánítás és búcsú gyanánt kedvesen hasbatérdelte útbaigazítóját, mindezek után pedig a földre ejtette. A kocsihoz menet még felkapta kedvenc, fémből készült ütőjét és elmélyülten vizsgálgatta az újonnan szerzett karcolásokat és egyéb optikai sérüléseket. Karcsi bá úgysem fizetett a héten, majd szépen kicsinosítja kedvezményes áron – gondolta.
Végül visszaért járgányához, bevágódott, majd csikorgó kerekekkel útnak indult az útbaigazítás szerint – feldöntve néhány ártatlan kukát és vészmanőverre kényszerítve egy, a kukák egyikén napozó cirmos cicát.
A macskának az ijedtségből fakadó adrenalinlöketen kívül szerencsére semmi baja sem esett.”
Ez egy picit GTA-san hangzott. Csak remélni tudjuk, hogy a bűnöző elnyeri méltó büntetését és egy esetleges folytatásban kivonják a forgalomból. Nem jó terrorban élni. Gondolom. Szerencsére még nem volt hasonló tapasztalatom: a legnagyobb bűntett, amit elkövettek ellenem az volt, hogy elrabolták a kiskutyámat. Ja, meg egyszer repjegyeket vásároltak a nevemben, a pénzemből.
Ma is bringáztam. Lassan felváltja a szobabringát az igazi, ahogy végre egyre szebb az idő. Eléggé elszoktam a hagyományostól, ez az auchanos kütyü (amit december óta használok többé-kevésbé napi rendszerességgel) nem volt túl nagy kihívás, mint ahogy az a héten kiderült. Ugyanis valós terepen jóval nagyobb erőt kell kifejteni, mint amit a bicajpótlék maximuma nyújtani tudott. Talán egy nagy hátrányát lehet kiemelni az igazi bringának a szobakerékpárral összehasonlítva: időoptimalizálási célzattal nem lehet használata közben animét nézni 🙂
Hazafelé jövet két lány gyalogosjárdának nézte a bringautat. Amikor sokadszor kellett oszlopba fejlődniük, hogy engem is elengedjenek, egyikük megjegyezte, hogy a következő kerékpárost felrúgja. Az emelkedő legmagasabb pontjára tekertem, hogy ne törjön meg a részfeladat lendülete, majd visszafordultam. Amikor szembetalálkoztam velük, tájékoztattam őket arról, hogy ez egy, a gyalogosok és a kerékpárosok közös használatában álló út. Finom voltam velük, szóvivőjük pedig kimondottan konfliktuskerülő volt – szóval csak a szája volt nagy. Remélem, megértették, hogy mi a helyzet a bringaúttal kapcsolatban. (a gyalogosok csak azért használhatják, mert nincs ezzel párhuzamosan használható járdájuk)