Archive for August, 2009

Iro-iro atta..

Friday, August 14th, 2009

Lássuk csak, mi minden történt mostanában..

Megint találkoztam sok-sok egri lánnyal, de ezúttal vonattal mentem, ami szintén nagyon tetszett 🙂 Közben testvérem megjavíttatta a kipufogó-rendszert.

Ma ugyancsak nagyszerű dolog történt (azon kívül, hogy rengeteg jó képet készítettem Sora-chanról reggeli séta közben és után). Nem arra gondolok, hogy megválaszoltam egy halom levelet és újakat írtam, és nem is arra, hogy megnéztem egy újabb stresszmentes anime epizódot. Kérem szépen, nem kevesebb történt, mint hogy találkoztam a múlttal. Kis koromban mindenki arról beszélt, milyen jó is a WakeOnLAN, azaz hogy helyi hálózaton keresztül távolról beindítunk egy kikapcsolt, de feszültség alatt lévő gépet. Ez azért lenne hasznos nekünk, mert nincs dedikált nyomtatószerverünk, az ezen célra (is) szolgáló nagygépet meg nem akarjuk 24/7 üzemeltetni.

A linuxos gépemen feltelepítettem a megfelelő csomagot, ami nem más, mint egy Perl script. Kis csigás ikont is kreáltam az általam megírt wake_csigabiga2.sh fájlnak, amelyben a célgép hálózati kártyájának MAC címével paraméterezetten hívom meg az említett perlscriptet. Anyuék windogos gépére letöltöttem a wol.exe fájlt, amit hasonlóan paraméterezetten hív meg a parancsikon. A különbség csak annyi, hogy a wol.exe esetében nem szabad a kettőspont szeparátort használni a cím megadásánál. Jelentem, a kísérlet sikerült 🙂

Amúgy az egész úgy működik, hogy a progi alapértelmezésben broadcastban (tehát minden, a hálózaton lévő gépnek) küld (alapértelmezés szerint) a kilences portra egy varázscsomagot (Magic Packetet), amely 6 bájtnyi egyest (hexában: FF FF FF FF FF FF), majd – tizenhatszor egymást követően – a céleszköz MAC címét tartalmazza. Ha a céleszközön a WoL implementált és engedélyezett, csodák csodájára szépen beindul a gép. Feltéve, hogy nincs áramtalanítva vagy nincs eleve bekapcsolva.

Olvasnivaló: http://en.wikipedia.org/wiki/Wake-on-LAN

Moving

Tuesday, August 11th, 2009

Átköltözött a zetto.hu, remélem, észre sem vettétek 🙂

Leszakadt a kipufogódob, ami jó, hogy nem az autópályán történt. Teljesen sportos hangja van így a kocsinak, kezd tetszeni 🙂

Egyébként épp a testvéremmel utaztunk a városon belül késő este, amikor az eset történt. Félreálltam, emelővel megemeltük a kocsit, majd mindenféle egyéb próbálkozások után bicskával szétvágtam a gumiharangot, ami a dobnak az alvázzal való rugalmas kapcsolatát biztosította.

Hétvégén szervíz, addig meg need for speed feeling 🙂

track diary – entry #14

Monday, August 3rd, 2009

Ez még hétfőn történhetett, a vállizületem begyulladása előtt:

össz megtett út: 2077.3 km
aktuális megtett út: 12.32 km
aktuális max sebesség: 41.5 km/h

Journey through the big forest

Monday, August 3rd, 2009

Már most tudom, mi kell a következő kocsimba, ha lesz valaha: automatára átállítható váltó. Begyulladt vállizülettel nem olyan vészes azért vezetni, csak a rückwärts (németül nem tudóknak: rükverc:) és az ötödik sebesség trükkös egy kicsit, dehát arra ott van a bal kar, hogy kisegítsen. A kormányzás simán megy bal kézzel, minimális jobbkezes alsó stabilizálással – a city szervót bekapcsolja az ember és máris tökéletes az egész.

Szombaton animeklubunk átlátogatott völgyvárosunkból a nagy hegy túloldalán fekvő városáéhoz. Az út teljesen kellemes volt, főként azért, mert imádom az erdei utakat (a hátul ülők nem biztos, hogy annyira élvezték persze). A meet egy játékteremben volt, szóval a helyiek támogatásával rengeteg zombit kinyírtunk, meg billiárdoztunk is. Pozitív, hogy jóval több a lány náluk – ez egy egészséges klub ismérve 🙂 A teszkóban találtam omlós nápolyit, ami egy százassal olcsóbb volt, mint nálunk.

Visszafelé is nagyszerű volt az út, a sötét erdei utakat ha lehet, még jobban szeretem. Az a motoros nem így lehet ezzel, akit a mentő vitt el borulása helyszínéről. Türelmesen megvártuk a feltorlódott menetoszlop közepén, hogy elszállítsák a szerencsétlenül járt sisakost, majd folytattuk utunkat hazafelé. A megyehatár környékén furamód beértük a mentőt, egy másik mentő állt előtte. S akkor bevillant: az egyik idióta rendelkezés alapján csak megyehatárig vihetik az embert, ott át kell tenni a másik mentőbe – hadd hulljon a nép 🙁

Sikeresen hazaértünk, feltételezhetően mindenki nagyon jól aludt utána. (nekem elég nehezen sikerült elaludnom a vállam miatt, dehát ehhez hozzászokhattam az elmúlt egy hétben)

Ja igen, szülinapomra megkaptam az A+B jogsimat, már csak motor kellene 🙂