Raisu szerint nekem is írnom kellene élménybeszámolót. Mivel már kezdek magamhoz térni az állandósult túlterheltség után, nem látom akadályát.
Fél éven át (a conig) körülbelül így nézett ki egy-egy napom:
- conszervezés (elsődleges prioritásban)
- munka (vagy munkakeresés)
- nagyon minimális alvás
Tudtommal Zsanna és Mac napjai is hasonlóan teltek, a szórakozás szót nagyjából ki is törölhettük szótárunkból, de örömmel tettük. A durva határidős időszakok részletezésével, amikor még a szokásosnál jobban is meg kellett nyomni a dolgot, inkább nem untatok senkit.
Aztán jött, amikor végre félresöpörhettem minden fölös sallangot, hazautaztam Magyarországra és a con előtti utolsó 10 napban intenzív, szinte 24 órás üzemben folytattuk a szervezést.
Con előtti hét:
Szerdán este értem jött a testvérem és édesapám a reptérre, ahol Mac-kel, Ayával és Rick-kel is találkoztam. Mac-et és Ayát hazavittük és közben fontos kérdésekben egyeztettünk. Aztán hazautaztam családom nagyrészével *******ra.
Csütörtök hajnalig folyamatosan egyeztettünk online, hiszen reggel volt a programfüzet digitális nyersanyagának leadási határideje. Nagy segítséget kaptunk Ayától (J-Radio) és a végső lektorálásban Kaen is sokat segített. Minimális alvás, felkészülés és otthoni kötelmek után (nem utolsó sorban tárgyalás a *******i könyvesbolttal, hogy áruljanak jegyet, amiből náluk is hagytam egy köteget) kora délután útnak indultam kocsival Pestre, ahol beugrottam Mac munkahelyére, hogy immár élőben folytassuk a szervezést. A rögtönzött főhadiszálláson zajlott a végső előkészületek egyeztetése.
Pénteken a szponzorok elérhető felét jártam végig kocsival, hogy begyűjtsem a dolgokat. Jobb volt már akkor letudni, hogy ne minden az utolsó napokra maradjon.
Szombaton Mac elvitt a kocsimmal Zsannáékhoz, mert az alváselvonás miatt csak az autópályát díszítettem volna az absztraktul szétroncsolódott járművel, ha mégis én vezetek. Odaadtunk a nyíregyieknek mindent, amink csak megvolt már így előre (csuklószalagok, szponzori cuccok, stb), hogy minél közelebb legyen a helyszínhez. Ugyanakkor megismerkedtünk a legtöbb helyi szervezővel és segítővel, láthattuk őket jelmezes szórólaposztás közben és alkalmi zsarukként az ezüst színű kocsival jól el is vittük Zsannát közszeméremsértésért ( http://nyamee.omae.hu/index.php?fun=gal.oid–101 ). Elbúcsúztunk nyíregyházi barátainktól és *******nak vettük az irányt, ahol Mac felszállt egy vonatra és hazautazott.
Vasárnap lusta dög voltam és csak 16 óra alvás után tudtam felébredni. Kicsit sok volt a négy napnyi majdnem folyamatos ébrenlét – vagy csak öregszem 🙂 Étkezés után conszervezés következett hajnalba nyúlóan..
A con hete:
Hétfőn folytatólagosan ment a conszervezés, amit csak a fogorvos meglátogatása szakított félbe délután. Délelőtt még volt egy sor lelkizés a családdal, hogy miért nem velük foglalkozom és a szokásos dolgok, amit egy munkaholista nem érthet meg 😀
Kedden a menetrendszerű szervezési folyamat zajlott, plusz szóltam Lomeknek, menjünk adóvevőket venni, mert beszéltünk róla, hogy a MiNKnek is kell. Jól ki is próbáltuk őket és megállapítottuk, hogy *******on a taxisok a négyes csatornán forgalmaznak, így az ajánlott a hármas.
Szerdán reggel Nyíregyházára hajtottam, hogy Zsannáékkal találkozzam és élőben is megbeszéljünk pár dolgot (plusz a kedden átvett pólókat, amelyeket a MAT pultnál vásárolhattatok meg, szintén átadtam). A NyAMee a Mustárházban árulta a csuklószalagokat. Nagy meglepetésemre nagyobb volt a forgalmuk, mint amit a *******i könyvesbolt bonyolított. (Hiába, Zsanna mindig is ügyesebb marketinges volt, mint amilyen én valaha is leszek.) Közben Mac sürgetett minket, nézzünk rá a szavazólapra, amit átküldött MSN-en, mert le kell adni a nyomdának. Zártkörű stratégiai megbeszélés következett Zsannával és Culinnannel, mely után siettem vissza *******ra. Sajnos a fogorvos már bezárt és ráadásul túl sokat késtem: kellett volna otthon is a kocsi. 20h előtt 20 perccel Mac felhívott, hogy elfogyott Budapesten a jófajta adóvevő – azonnal kocsiba pattantam és 19:55-kor, a zárás előtt 5 perccel berobbantam egy áruházba, ahol felvásároltam az összes készletet.
Csütörtökön szólt Mac, hogy volt néhány selejtes készülék azok között, amiket ő vett, így Lomekkel megbeszéltem egy időpontot (nála voltak az elemek is) és a barátnőjével hármasban elkezdtük tesztelni az eszközöket. Sajnos egy adóvevő-pár hibás volt, így átverekedtem magam a hosszadalmas levásárlási procedúrán. Mivel ugyanolyan nem volt, egy azonos gyártmányú, de eltérő altipusú készülékpárt vettem helyette. Szerencsére egyező volt az ár, így ez sem volt gond. Meglepő módon, ezek már jól működtek. Hajnalig megint ment a szervezés, nagyon megélénkült a főszervezők közötti egyeztetések intenzitása és egyre kiterjedtebben kellett kommunikálni az árusokkal is.
Pénteken elmentem pár megrendelt pólóért (például azért is, amit végül nem volt időm felvenni), közben Lomekkel is találkoztam. Előkészületek után útnak indultam Nyíregyházára, eléggé féltem, hogy valamit otthonfelejtek, de nem így történt szerencsére. Az út nagyon jó volt és az idő is tiszta, Björk is hozzájárult az emelkedett hangulathoz. Eltaláltam Zsannához, együtt mentünk a fősulira, ahol a többiek már vártak. Találkoztunk a Hallgatói Centrumos közvetítővel, aki a később megismert szemüveges hölggyel ellentétben rendes és együttműködő volt (bár neki is meg volt kötve a keze), amit tudott, kiharcolt nekünk. Sokszor még a természetesnek tűnő dolgoknak is külön örülnünk kellett. Mivel a fősuli iszonyatosan rugalmatlan volt, nem engedtek be minket a termekbe, hogy a technikát belőjük és extra padokat sem tudtunk kihozni az árusoknak, csak limitált mennyiségű állt rendelkezésre. Szükség volt több paravánra, amit meg is kaptunk egy másik épületből, csk át kellett őket hozni. A fősulin találkoztam Kayley-vel, Tonyával, Kigzerekkel és Andicilinnel is. Tonyával és Zsannával elindultunk a tévébe, volt egy tíz perces élőadás. Én nem szerepelhettem, de nem is nagyon vagyok exhib, szóval nem bántam 🙂 Kocsival visszamentünk a fősulihoz és kitaláltuk, hogy legyenek a paravánok meg a padok (a paravánok szállítása közben Raisu le is sérült, ahogy említette). Mivel én intéztem az árusokat, nekem kellett kisakkoznom a dolgokat, erős helyi támogatással. Nyolckor zárt a suli, így nekünk is mennünk kellett. Hazavittem Raisut és Kigzereket (úgy volt, hogy ott alszom, de a sok meló miatt máshogy alakult), utána meg Zsannát. Ezután próbáltam térkép nélkül eligazodni a városban – nem túl nagy sikerrel 🙂 Innentől már eléggé összefolynak az emlékek. Azt hiszem, elmentem Tonyáékért és együtt vártuk Mac-éket, akik épp benzinkútra vadásztak valahol. Végül bementünk a McD-be, hogy együnk valamit. Épp amikor végeztünk, megérkeztek Mac-ék a tonnányi cuccal. Tonyáékkal elmentünk a Tesco-ba, mert még jópár dolgot meg kellett venni, addig Mac-ék megnézték az after helyszínét – technikailag. A Tescoban találkoztunk, ahonnan nem engedtek ki minket, mert éjfélkor zárnak a kasszák és csak később nyitnak. Kayley és Tonya hazaszállítása után Culinnanhez hajtottunk, ahol felállítottuk a szervezői főhadiszállást. Mac-kel hajnalig dolgoztunk az előkészületeken, másfél órát aludtunk.
Szombaton reggel hat körül útra kelt a konvoj, elmentünk Zsannáért, aztán Raisuékért. Még visszafordítottam szegényeket, mert kellett egy nyomtató is. A helyszínen héttől elkezdtük szervezni a dolgokat, padokat nyolcig nem kaptunk, mert addig nem voltak hajlandóak termeket nyitni. Amikor végül mutatták mit adnak, elég mérges lettem, mert nem olyanokról volt szó. Kreatívan megoldottuk a dolgot és kérésemre Fyra és Raisu átvariáltatták a "konfigurációt" a többiekkel a megbeszéltek alapján. Volt még egy csúnya kavarás: a bizt.szolg. nem volt hajlandó elfogadni azon boltok rendszámát, akik késve adták le. Emiatt két árus kocsijához is ki kellett hajtanom, átpakolni, a bejáratnál meg kipakolni és behordani. Az adóvevők nagyon hasznosak voltak és jó dolog volt rájuk beruházni, bárki bármit is mond. Ekkora nagy területen pláne jól jött, a 3km-es hatótáv nagyon jó dolog és a telefonszámlát is ügyesen kíméli a WT használata (ráadásul egyszerre többen is halljuk egymást, ami nem előnytelen). Egész nap mászkáltam, mint pók a falon, mindig akadt valami, de leginkább az árusokkal való kapcsolattartás miatt. Próbáltam úgy ütemezni a tevékenységeimet, hogy optimáltak legyenek, közben persze WT-n mindent meg tudtam vitatni a többiekkel. A nyitás javarészt amiatt csúszott, mert a "nehézségi szintet" eggyel feljebb pakolta a fősuli (a szemüveges hölgy és a bizt.szolg.). Mac szépen megtartotta a felvezető időhúzást, majd Fyra a megnyitót és kezdődött is a banzáj. Még előtte alkalmam volt látni a kezdeti rohamot, lenyűgöző élmény volt 🙂 Főleg abba belegondolni, hogy én adtam a jelet a szekusoknak (akik tök normálisak és tisztelettudóak voltak btw). A kezdés után pár órával véget ért a vérizzadás és egy kicsit utol tudtuk magunkat érni. A nehéz szakasz a rendezvény vége felé köszöntött be újra, amikor újra előkerült a rendszám probléma és mehettem megint "kanalazni". Közben kellettem volna máshol is, de sajnos nem tudtam kettészakadni, pedig jó lett volna. A szemüveges hölgy a vége felé kitalálta, hogy hatkor mi már ne legyünk ott. Viszont én meg Zsanna közöltük vele, hogy nyolcórás rendezvényünk hatkor ér véget és utána fogunk leszerelni. Kb ötször elmondtam neki és még az orra alá dörgöltem, hogy hátráltatták a munkánkat azzal, hogy nem engedtek be a megfelelő helyekre pénteken és szombaton. A con sikerrel zárult és elkezdtünk leszerelni, majd a konvoj hazavitte Raisut és Kigzereket (vagy lehet, hogy nem, egyszerűen nem emlékszem), miközben Zsanna átvezette a népet az afterre. Még oda is beugrottunk egy konverterrel. Tízig volt időnk (akkor következett DJ Mac), így kialvatlanul ugyan, de rendeztük sorainkat – szegény Culinann lakását letámadva. Kilenc körül elkezdtünk éttermet, pizzériát vagy ilyesmit keresni (Mac és a J-Radiósok sem nagyon ettek egész nap a nagy hajtásban, ahogy én sem igazán), de nem volt semmi nyitva, így maradt a McD, ami ráadásul épp az after helyszíne mellett volt.. Volt egy kis afterkedés (nagyon köszönjük Zsannának, Fyrának és Raisunek a kedves meglepetést!), aztán párszor eltévedve hazavittem Tonyát, Kayley-t és még két lányt a koliba. Az egyik lány Zorrónak hívott, mert a speciális pólóm volt rajtam, annak a hátán meg egy egyszerű Z betű van 🙂
Vasárnap volt, amikor Visszamentem az afterre, majd onnan Mac-kel és Ayával megnéztünk egy kilátót, félelmetes képeket készítettünk kék megvilágítással. Ezután megint visszatértünk és zárórakor leszereltük a cuccot, majd elmentünk a Tesco-ba energiaitalért meg ilyesmiért. Culinnanéket nem akartuk felébreszteni, így kb hajnali öt körül bezárkóztunk az egyik kocsiba és aludtunk. A nap felkelte után meg lehetett sülni, ezért én átültem az enyémbe és ott vártam. Hét-nyolc körül csak benéztünk Culinnanhez és aludtunk még pár órát. Aztán elmentünk Zsannáért, onnan pedig a fősulira, ahol vadasparkos gyülekező volt. Végül kicsit elhúzódott minden és plázában ebédelés lett belőle (a részünkről legalább is, mert úgy olvastam, mégis megtarttatott). De előtte Zsannánál tartottunk egy búcsúzkodást, amit meg is örökítettünk – néha azt filmezve, hogy egymást filmezzük 🙂 A plazában vettem egy várostérképet, bár már lassan kívülről fújtunk minden utcát a sok belső szállítás nyomán. Pár embert (pl Tonyáékat) elvittem fagyizni, mert azt akarták, Mac-ék pedig elmentek takarítani Culinnanhez. Ezután Fyránál találkoztunk, ahol elbúcsúztunk tőle is. Raisut még hazavittük, aztán Kigzerek, Andicilin, Tonya, Kayley az én kisautómban, a többiek pedig a furgonnal eljutottunk *******ra. Verseny volt az idővel, de végül épp jókor érkeztünk és feltettük Tonyáékat az IC-re. A J-Radiósoknak még megmutattam a 16 éves kutyámat, aki sajnos megmorogta a lányokat, így elugrottunk a Tesco-ba. Amikor mindenki megvett mindent, elköszöntünk egymástól. Aznap még kicsit készülgettem a hétfői repülőútra meg visszajelzéseket olvastam.
A con utáni hét:
Hétfőn az elromlott magyar telefonom helyett kellett valami nagyon olcsót intézni hűségszerződésért cserébe. Ezzel el is ment a kora délután – felkelni persze nem bírtam időben, ami nem is csoda. Kapkodva indultunk szüleimmel a reptérre, és éppen hogy elértem a gépet. Egy apró kitérő miatt szegény Mac-nek, Ayának és Ricknek várniok kellett. Ezért mégegyszer bocsánat! Elbúcsúztam tőlük és a szüleimtől is (mindenkinek köszönet a meglepetésekért!). A boardingra várakoztam, amikor bemondták a nevem, hogy fáradjak az infóhoz. Odajött egy szekus és bevittek egy terembe, hogy ki tudnám-e nyitni a bőröndöm, aminek már rég a gépen kellett volna lennie. Manikűrkészletet és spirálfüzetet kerestek, mert azt látták a felvételen. De nekem nem volt ilyenem, így elengedtek és én vittem a géphez a bőröndöt. Szerencsére berakták a raktérbe és nem felejtették az ajtónál, ahol hagynom kellett. Nem zuhantunk le és a lakótársam is kijött értem kocsival, szóval tök rendes volt mindenki.
Kedden hajnali háromra rendeztem mindent, amit rendeznem kellett (pl kinyomtattam a keddi állásinterjúk fontos infóit), majd aludni tértem, reggel pedig elaludtam. Kértem egy fuvart és kaptam is, így nem késtem el az első interjúról. Kicsit(?) kómás voltam, de a végén szóltam külön, hogy vegyék figyelembe a körülményeket. A másik interjú jóval később volt, de hiába vártam a buszt, nem jött vagy negyven percig (70 perces menetidő lett volna), így felhívtam a céget és áttettük holnapra. Így is már néha kiütött a kialvatlanság, ezért nem is bántam a dolgot. Pár órája írom ezt a monológot, kb mióta hazaérkeztem és végre a végére értem 🙂
A conra visszatérve:
Nagyon ügyes volt mindenki:
- a NyAMee-sok (főszervezők(Zanna, Fyra, Raisu, Culinnan), szervezők, versenyszervezők, segítők)
- a MAT-osok (főszervezők, szervezők, versenyszervezők, segítők)
- a többi szervezetből delegált szervezők és segítők
- Rick és Lomek, akik a cosplay dumaládák voltak (Rick ráadásul technikát és ajándékokat is adott, Lomek pedig az előkészítésben is segített a con hetében)
- Case (Sound Of Japan afterparty)
- a J-Radio
- a törvényileg kötelezően előírt gyalogőrség (gyalogos elsősegélyes ember), akit Culinnan intézett
- és legfőképp a látogatók, cosplayerek, árusok
Köszönet mindenért, élveztem, hogy veletek/értetek dolgozhattam!
