Az irányított álom az egyik legkúlabb dolog a világon. 
Ha felkelsz és visszaalszol, sikerülhet, mert ilyenkor már általában nem olyan mély az alvás. Nohát, nekem is sikerült ma reggel!
A “hosszabbítás” elején egy nagyváros éjszakai utcáján találtam magam – fények és élet mindenütt. Épp azon gondolkodtam, mégsem lépek be a mulatóhelyre és jó ötlet lenne egyszerűen hazasétálni és lefeküdni aludni, hiszen másnap korán reggel munkába kell indulnom – ilyen a szürke hivatalnoklét. Ekkor két alak állta el az utam, két magas és erős valaki, az egyik nő volt, a másik férfi. A kétméteres, ballonkabátos óriás dörmögő hangon szólalt meg: “Uram, ha jól látom, Ön megszállottja a számítógépeknek.”. “Ugyan, dehogy is!” – gondoltam én és már tiltakozásomnak próbáltam hangot adni, amikor az óriás újra megszólalt, belémrekesztve a beszédhez begyűjtött ájert (hú, micsoda párszáz éves archaizmus… jelentése: levegőt). Így szólott: “Figyelmeztetnem kell, hogy szülővárosától északra forgalmi korlátozások léptek érvénybe, legyen óvatos!”. Mindezek után sarkon fordultak és pár szökkenéssel belevetették magukat a nagyvárosi éjszakába. Valamilyen ismeretlen késztetéstől hajtva utánuk eredtem, hozzájuk hasonlóan már-már fél G-t feltételező könnyedséggel.
Egy GTA-hoz hasonlatos helyszínen csatlakoztak már ott várakozó ügynöktársaikhoz. Fémkorlátos szegélyű út, sziklás, füves lejtős terepen az úttal párhuzamos, lefelé vezető, széles kőlépcső, nagyon széles és egyszerű, kikoptatott kőkorláttal – háttérben a tenger megnyugtató moraja, sós-párás levegő. Felpattantak a korlátra és a következő pihenőig csúsztak egy darabon, ott érték be az említett kollégákat. Vártak kissé. Meredten figyelték a pár pihenővel lejjebb véget érő lépcső közelében nyíló bejáratot. Semmi kétség, egy helyi rosszfiú lakosztályába vezetett a kőbe vájt portál.
Nem tudom, miért, de nekiiramodtam. Valahogy tudtam, hogy mi a feladat, bár senki sem közölte velem. Legnagyobb meglepetésükre elzúgtam mellettük és egyenesen a bejárat felé száguldottam – meglepő könnyedséggel. Ekkor láttam, hogy hőseinken kissé látszik a vektorgrafika nyoma – annak ellenére, hogy nagyon szépen kidolgozottak voltak. Nem volt mit tenni, korábban el kellett kezdeniök az akciót. Fura volt, hogy nem kaptak le semmiféle fegyverrel, talán nem is hoztak magukkal lőfegyvereket. Berontottam és átviharzottam a meglepett őrök között, szökelltem felfelé a fő-fő lakosztály felé. Közben a többiek elintézték az elterelt őrizőket és próbáltak utolérni. Mire sikerült, puszta kézzel legyőztem a főgonoszt, bár a kegyelemdöfést ők rendezték, tanítva számomra valami érdekes technikát. Kifelé menet még két nehézfiú jutott a létszámtúltengéses csapatnak. Dehát vajon ér-é valamit kettő gorilla egy félkiborg osztag ellen…
Sajnos a stáblista előtt felébredtem, de azért nagyon örülök, hogy ez a heroikus álomélmény megmaradt nekem. Biztos sokkal színesebb volt, mint ahogy rekonstruálni sikerült, dehát ez van. A nő egyébként nagyon emlékeztetett egy a jövőbeli kibervilágbunkban játszódó animációs film és filmsorozat főszereplőjére. Az óriás pedig a partnerére…