Na hogy még halmozzuk a pozitívumokat: megtaláltam az eltűntnek hitt Commodore plus4-est, 
amit unokatestvéreink adományoztak nekünk egy-két éve. Nekik már nem kellett (az eredetileg általunk vásároltat pedig a kilencvenes évek elején el kellett adnunk). Ami még pozitívabb: működik! Kár, hogy a 1531-es Datasette magnó csatlakozója tropa, így játékokat nem nagyon tudtam kipróbálni (ha valaki tudna küldeni esetleg egy minidines kötési útmutatót kábelszínekkel, azt igazán megköszönném!). Előkotortam a néhány éve vásárolt C64-est is. Hát, hihetetlen, de tökéletesen működik és a magnója is jó, játszottam is egy kicsit egy karatés játékkal (az volt a turbóprogram után közvetlenül), mert még joystickot is találtam hozzá a szekrényben. Igazi retro délután volt 🙂
Hogy méltóképp zárjam a napot, kicsivel sötétedés előtt elindultam a megszokott helyemre bringával. Folder5 játszotta a talpalávalót, nomeg Love Psychadelico (thx goez ta k3y – yo, regz man). Én mondom, japán popzenét hallgatva sokkal könnyebb az eső után aszfaltra menekülő kiscsigákat kerülgetni.
A tó és az odavezető út körötti táj is gyönyörű volt, az eső után felszálló pára rányomta bélyegét a hangulatra. A madarak élénkebbek voltak, mint valaha és a párás, már-már harapható levegő mindenkire jó hatással van, aki valaha is kapcsolatba került az aszthma (asztma?) bármilyen enyhe vagy erősebb válfajával. Mindezek örömére újfent legyőztem a csúcsot és vidáman gurultam lefelé – közben gyönyörködve a szemközti hegyoldal csodálatos látványában. A kerékpárútra visszatérve bekapcsoltam a dinamót és a hátsó lámpát, a sötétedés ellenére is sikerült megkímélnem a védtelen növendékcsigák életét. Nem is jó persze csigavért sem takarítani a kerékről…
Ünneprontásként, a végére egy kis kritika. Kedves szemetelő pünkösdi kirándulók (tehát aki nem szemetelt, az ne vegye magára:): engem arra neveltek, hogy ne tegyek ilyesmit és meg is tartom, sőt, teljes mértékben részemmé vált ez a pozitív elképzelés. Jó lenne befogadni vagy megtartani ezt a szemléletet és a kedves gyermekeket is erre nevelni, mert így csak a pusztulása felé száguld ez az ország, sehová máshova.