Archive for November, 2007

Dog that barks..

Friday, November 30th, 2007

Vándorló felhők - a boltból visszafelé jövetSzervezetem hozzászokott a hét óra alváshoz, de ezúttal nem volt annyi időm, mivel karatéról jöttem haza viszonylag későn (hiába indultam hamarabb, ugyanazzal a buszjárattal tudtam csak hazaérni, annyira ritkán jár). Reggel szépen időben ébredeztem, ahogy kell és még egy snooze-t nyomtam, amikor a telefon lefagyott. Erre csak akkor derült fény, amikor 8:13-kor nagy pánik közepette felriadtam. A buszt éppen hogy elértem szerencsére. Almát elfelejtettem vinni, de később a nap folyamán pótoltam. Nagyon akartam ma haladni, de délelőtt az IT nagyfőnöknek mutogattam a programot, amit írtam, délután meg a kolléganő faggatott az életemről. Azért pár bugot megint elimináltam, holnap prezentálnom kell nagyfőnöknek.

Munka után benéztem vetítésre. Nagy ünneplés volt a con kapcsán, viszont kiderült, hogy nem jó a kivetítő, ezért a bizottság a vetítőtisztet átküldte egy másik épületbe, találjon üres termet, ahol van vetítésre alkalas berendezés, és mondták, hogy mindenki kövesse, mert ők ott, ahol vannak, bizottsági ülést tartanak. A tényleges vetítés előtt chateltem és videókat is töltöttem fel youtube-ra. Amikor viszont átmenten, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a jel elég vacak, így nem is nagyon tudtam felcsatlakozni. Az Excel Sagát és a Ghost Houndot néztük, de ezúttal hamarabb leléptem, hogy hamarabb hazaérjek és többet alhassak. El is felejtettem: a mai smoothie Tropical Twist volt, finom!

A buszt épp elkaptam, egész jó csatlakozásom is volt. Viszont a második busz elég nagy dugóba került. De ne rohanjunk ennyire előre: amikor felszálltam és felmentem a felső deckre (vagy saloon, ahogy tetszik), egy világoskék tréningruhás hülyegyerek a busz vége felé teljes torokból elkezdett felém kiabálni – mint kiderült, minden újonnan érkezővel ezt művelte. A haverjainak nem volt ciki a dolog és a gyerek is be lehetett rúgva és/vagy füvezve. Nem törődtem a dologgal, simán elsétáltam mellette és leültem a hátsó üléssor közepén, ahonnan jó rálátásom volt az eseményekre (kb két üléssorral előrébb ült). Játszotta tovább ezt a kiabálósdi dolgot minden új felszállóval, de úgy tűnt, senkit sem zavar. Tüzet kért tőlem, ám én sztoikus nyugalommal közöltem vele, hogy sajnos olyanom nincs, ahogy a haverjai sem tudtak neki segíteni a kérdésben. Ők hamarosan le is szálltak, a gyerek meg a középső folyosót lezárva, lábát a vele szemben lévő üléspárra feltéve továbbra is jól érezte magát. Hangosan hallgatta a mobilját, óbégatott, dübörgött a lábával – megjósolhatatlan kitörésekkel. Aztán felkelt és szépen megkért, hadd aludjon a hátsó üléssoron és legyek kedves átülni egy másik ülésre, hogy ezt kivitelezhesse. Mivel nem tagadhatok meg olyan kérést, amivel embertársaimon segíthetek és nem okoz számomra elviselhetetlen megterhelést, mondtam neki, jól van, aludjon. Átültem pár üléssorral arrébb, közelebb a lejárathoz (hiszen a hátsó üléssornál mindegyik közelebb helyezkedik hozzá). A hely valószínűleg kényelmesebb volt számára, mert mintha ritkábban zajongott volna, bár ugyanolyan kiszámíthatatlansággal. Alapvetően ugyanezen a vonalon a busszal öt perc alatt hazaérek, ám ezúttal még csak az út felénél jártunk és eltelt vagy tíz perc. Az egyik megállóban aztán végre felszállt az illetékes: egy tányérsapkás, sárgamellényes rendőr jött fel a felső szintre, azonnal azonosította a rendbontót és elindult felé. Jó állampolgárhoz illően beljebb húzódtam az ülésen az ablak felé, hogy a kivezényelt rendőr akadálytalanul elvégezhesse feladatát. Amikor odaért a gyerekhez, megragadta a ruháját és csak annyit mondott, kifelé, majd elkezdte kipaterolni. Egy másik rendőr is felnézett, kell-e segítség, de mivel látta, hogy minden sínen van, visszaindult lefelé a csigalépcsőn. Odakint leültették az őrizetst a megálló mellett és folytatták az intézkedést (ami – a gesztikulációból kikövetkeztetve – úgy tűnt egy kis megfeddéssel kezdődött), melynek kimenetelét nem láthattam, ugyanis továbbhaladtunk. Minden esetre a busz végéhez közelebb lévők a helyzet megoldódása előtt apránként lemenekültek – úgy tűnik, csak én vagyok ilyen elmebeteg, hogy maradtam. Gyávaság lett volna megfutamodni, így viszont megmutathattam (akár magamnak is), hogy nincs mitől tartanom. A közbotránykeltőnek csak a hangja volt nagy és őszintén szólva kicsit kíváncsi is voltam, mi lenne, ha esetleg rám támadna – azaz mennyire vált ösztönössé, amit hosszú évek óta tanítanak edzéseken..

Most itthon vagyok, a karateruha végre a mosógépben, holnapra kaja előkészítve, blog megírva, felülések végrehajtva, készülődöm az alváshoz. Vadooc adott egy jó linket, ezt hallgatom gyakran, mert tetszik: http://youtube.com/watch?v=xxYh-6Nf5IQ

Local maximum

Wednesday, November 28th, 2007

Munkahelyi vacsora
Ezúttal a munkahelyen csak elkezdem a blogírást, nem publikálom azonnal, mivel kritikát kaptam a nem munkával kapcsolatos webezést illetőleg. A tegnapi bevásárlás hozadéka az volt, hogy most pár napra van hidegkajám a céges hűtőben, így csak az ebédet kell beszállítani. Szegény táska, alig bírtam bezárni a reggeli rohanásban.. Ezúttal legalább 7(!) órát aludtam, ami egyelőre rekordszámba megy – olyannyira, hogy automatikusan fel is ébredtem az ébresztési időszak előtt másfél órával. Ismét kiderült, hogy tök jó dolog reggeli műsor alatt ébredezni, bírom ezt a rádiót (a készüléket is, meg a csatornát is). Mivel tegnap este összepakoltam a ma beszállítandó készételt és nyersanyagot, nagyon gyorsan útnak tudtam indulni. A buszt éppen hogy elértem és majdnem időben beértem. Utazás közben a motorvezetői vizsga kérdéseit tanulmányoztam.

Többen érdeklődtek, mikor haladok már végre a regénnyel (ha aposztrofálhatjuk így).. Nos, elmondhatom, hogy a hétvégén vagy az azt követő időszakban mindenképp szeretném, ha ebből is lenne valami. Egyelőre a conon rögzített hatalmas adatmennyiséget próbálom feldolgozni – ha van kedvetek, nézzetek youtube-ot, mert a videók pl oda töltődnek fel. Az említett bejegyzéseket is le kéne fordítanom, mert errefelé (még) kevesen tudnak magyarul 🙂

Rendben, megkaptam a magamnak küldött levelet. Épp az egyetemen ücsörgök és Naturally Purple smoothie-t iszogatok. Kb olyasmi, mint a Wow, csak ebben van eper is meg egyebek (a Wow-t nem ugyanott vettem, hanem a Sparban). Közben persze netezgetek. A mai nap tök jó volt, debugoltam a “papíron” megírt kódomat és végre kezdi azt művelni, amit szeretnék tőle 🙂 Amúgy meg sötét van és elfelejtettem mit akartam még írni. Ja igen, megvettem a motorvezetői vizsgához kiadott CD-t is, szóval már csak gyakorolni kell..

Business as usual

Tuesday, November 27th, 2007

Neeem, nem majomvér, így néz ki a feketeribizli-smoothie, alias Wow..Lássuk, mi volt a múltkori óta.. Valamennyire kipihentem magam reggelre, ezúttal is csak keveset késtem. Ma viszont sokat kell aludnom. A webezés miatt kikaptam a munkahelyen, de amúgy is volt jó sok tesztelnivalóm, így ma alkalmam sem lett volna rá. Tegnap éjszaka lefőztem jópár napra, szóval kezdem utolérni magam. Ugyancsak tegnap karate előtt DartzIRL mutatott az egyetemen egy helyet, ami szintén fedett, kényelmes kanapék vannak benne, és rengeteg aljzat. Sokkal jobb, szóval szerdán is oda fogok beülni (apránként csak felfedezem a helyet..). Ezúttal Wow smoothie-t ittam, amiben feketeribizli van főként (csütörtökön pedig Peach Passion-t, amiben pedig – *surprise-surprise* – őszibarack).

Ma bevásároltam, mostam, előkészültem másnapra, blogot írtam, videót töltöttem fel youtube-ra, helyi fórumra válaszoltam a videókkal kapcsolatban és ugyanott ígéretet tettem a blog két bejegyzésének lefordítására. Kicsit edzettem is, majd zuhanyoztam, így egészen kész vagyok az alvásra.

Dec. 11-én megyek elméleti vizsgára motorból ( drukkoljatok 🙂 ). Jelképes összegért be lehet ülni vizsgázni és ha sikerül, csak egy szemvizsgálati papír kell és kiállítják a kétéves ideiglenest. Ez itt így megy. Ha meglesz, vezethetek motort egészen 125cc-ig, ami már tök jó.

Íjászatra is szeretnék járni, ezen kívül azon gondolkozom, beiratkozom az egyetemre. Poén lenne egy idegenföldön szerzett másoddiploma 🙂

Ja igen, bevásárláskor vettem egy sudoku füzetet és belekezdtem a legnehezebb feladványba. Azt néztem, hogy a beküldendő feladványt nem érdemes beküldenem, mert az ebben az országban élők nem nevezhetnek. Csak eggyel odébb 🙂 Mindegy, ez van. Mondjuk poén, hogy azért ennek ellenére is ugyanannyiért árulják 🙂

Con, Day 2

Monday, November 26th, 2007

Jöjjön tehát a folytatás így hétfőn, ebéd után a munkahelyen elkezdve.. Szombaton a szervezői csapat összepakolt és elindultunk ( kinevezve a buszt conbusznak, mivel csak mi voltunk rajta 🙂 ) a wagamama (jelentése: elkényeztetett gyerek) nevű japán étterembe. Mint utóbb kiderült, ez egyike a városban létező két japán étteremnek. Ha bárkit is érdekel, az előző bejegyzés utáni kommentek egyikében leírom, mit ettem és mindezt mennyiért. Ha árat nem írtam volna, most pótlom: cakkpakk kijött 25-ből, ami nagyon szép. Fura, hogy a japán étterem árai hasonló szinten vannak az átlagéval. Ahogy ugyancsak leírom a kommentben (tessék bátran visszaolvasni), szépen hazament mindenki, apránként itt-ott leváltak alcsapatok a főcsapatról. Én a 122-es megállójánál váltam le. Otthon töltőre tettem mindent (mobil, tablet) és elalvás előtt nézegettem a videókat, amelyeket aznap készítettem.

 

Az elfoglalt conbusz Csillár alá állni veszélyes Not me again.. Akkor kérnék szépen fentről egészen eddig, három adagot mindenből :) Asztalfő-nézet Latte kivégezve..

 

Második nap: ismételten elaludtam egy kicsit és busz sem nagyon jött, így több mint egy órát késtem. Most sem rúgtak ki a szervezői csapatból 🙂 Újfent a szabadkönyvtár őrizete volt a feladatom, ami épp kapóra jött, mert volt alkalmam feltölteni youtube-ra a videókat. Egész délelőtt és kora délután konvertálgattam, vágtam, feltöltöttem. Közben készítettem új videókat is, melyek egy része interjú. A programok közben mentek terv szerint. A délután folyamán lementem a földszintre szétnézni. Ekkor készült talán a legtöbb videótartalom: cosplay skits, rögtönzött szabadstílusú küzdelem cosplayerek között, véletlenszerű interjúk, eredményhirdetés, ajándékdobálás, záróceremónia. A főszervezői bizottság a szervezői csapatot (amibe csütörtökön engem is bevettek) is felhívták a színpadra, így onnan folytattam a filmfelvételt. Vicces volt, amikor odahívtak mindenkit, hogy húzzon magának egy ajándékot és még a szatyorba is belekukkantottam a mobillal, miközben illendően elfordultam, hogy ne lássam, mit is húzok. Egyébként később kaptunk még egy dizájnos műanyagmacit is, az ingyen italról és random ételről nem is beszélve. Szóval a rendezvény lezárásra került, a főszervező egy kialakult hagyomány keretében a színpadon meghúzta az arra az alkalomra kibontott szakésüveget, plusz volt még egy halom köszönetnyilvánítás, jövőbeli tervek vázolása, ilyesmi.

Nos, ezután következett a tragédia: a mobil nem mentette el a kb egyórás felvételt. Megpróbáltam elveszett fájlokat keresni a memóriakártyán (kivettem a mobilból, betettem a gépbe, freeware undelete-et futtattam). Közben kimerült az akksi is és közel kellett húzódnom a falhoz az aljzat miatt, ott viszont vadoocék chatjét veszítettem el, mert nem volt elég a wifi jelerősség. Arról nem is beszélve, hogy ahogy letettem a gépet a székre, a kártyaolvasó is kihúzódott, így kezdhettem újra az undelete-esdit. Találtam egy helyet, ahol – ha még akadozva is, de – volt net, és megtaláltam a 200 megás tmp fájlt is. Elkezdtem mp4 javító progikat keresni, de már a szeku ürítette ki a nagytermet. Hagytam annyiban a dolgot, de az a lényeg, hogy valami nyers cucc van, csak meg kéne javítani (gondolom reindex meg ilyenek).

Mindeközben már a többiek szépen elpakoltak, de azért szerencsére egy nagyon kicsit tudtam még segíteni ebben-abban. Mindezek után megszavaztuk, hogy japán étterembe megyünk. Ezúttal a Yamamori (feltételezem Hegyi Erdő) éttermen volt sor, amivel kilőttük az összes, a városban kínálkozó lehetőséget. Az asztalfoglaláshoz képest (15) pár fővel többen voltunk, így nyitottak még egy négyes asztalt a számunkra. Én épp ahhoz az asztalhoz kerültem, asztaltársak voltak: Irene, Barry, Phil. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk atomfizikáról, növényekről, állatokról, és még sokmindenről. Az étel nagyon finom volt és bőséges, ráadásul körülbelül ugyanolyan összegből jöttem ki, mint tegnap. Itt a számlán fel volt tüntetve a borravaló összege is, megkönnyítve kiszámítását. A kirakatban olvastam, hogy japánokat keresnek felszolgálói pozícióba és Satomi részére kell küldeni az önéletrajzokat. Vagy félreolvastam.. elég gyenge a japánom ugyanis.

Ezután, a szavazáson inkább a kocsmára voksolók táborának is kedvezve, elindultunk és megérkeztünk egy kocsmába. Nekem még haza kellett érnem, így 30-60 percen belül távoztam. Még megígértem, hogy feltöltök mindent, amit csak tudok, plusz lefordítom a beszámolómat angolra és publikálom az ország animésfórumán, ahová regisztrálni fogok. Ja és még megígértem, hogy jövőre is jövök segíteni. (A videózással kapcsolatban pedig: még a nap folyamán felajánlást kaptam, miszerint van egy rendes kamera, amit használhatnánk és ötletként felvetődött a közvetlen streaming is.)

 

Nyitás előtti bevásárlás Fizessé’ A kutya alapban ilyen, nem az irígységtől zöld (vagy az sárga? whatever) Környezetébe illő gép Vigyázzá’ lenyomlak.. Pszt, ne zajongjunk kérem, itt emberek alkotnak Aurasimogatás Kamehameeeee h.. Várj, hadd kapcsoljam be ezt a vackot :)

 

Epilógus: Feszültség alá helyeztem szegény éhező eszközöket (bocs vadooc meg mindenki, hogy nem tudtam még üzenni sem a japánéttermes dologról, vélhetően egyáltalán nem humoros képzavarral élve: kimerítő volt a digitális segítőknek is ez a nap és elaludtak szegények). Hazaértem, elalvás előtt végignéztem a videókat, próbáltam kialudni magam. Reggel nem aludtam el, időben beértem a munkahelyre (a buszon kivégeztem a sudokut, ja és a héten megint egy új megoldási szabályosságot fedeztem fel, a matematikusok kinevetnének – valószínűleg teljesen kézenfekvő és logikus alapban is). Reggelire valót épp hogy össze tudtam kaparni otthon, így reggeli is volt. Viszont ebédre be kellett vásárolnom. Ha már ott jártam, vettem elegendő almát, mert ahogy utaltam rá, otthon üres a hűtőben a polcom. Meg paradicsomot is. Káposzta még van, szóval az oké lesz egy darabig. Ma este karate, előtte ücsörgés kép- és videofeltöltéssel fűszerezve. Holnap meló után mindenképp be kell vásárolni és lefőzni egész hétre. Ugyanakkor most én vagyok a soros a takarítással, ami a hétvégi program miatt elmaradt, szóval azt is kivitelezem majd. A képek és videók feldolgozása szerintem még egy héten keresztül húzódni fog, tekintve, hogy meg szerentém menteni az elveszett anyagot is. Az azért megnyugtató, hogy nem én voltam az egyetlen, aki videofelvételt készített: a főszervői kör előrelátó volt és a conzárást rögzítették. Persze ha kiadnánk DVD-t és lehetne kameranézetet váltani, nem lenne utolsó dolog 🙂 Jó lenne tehát, ha sikerülne valamit összehoznom az ügyben.

PS: Nagyon köszönöm mindenkinek a lehetőséget, hogy résztvehettem az esemény lebonyolításában. Túl sokat sajnos nem tudtam segíteni, de remélem, amit igen, az megfelelő minőségű volt. Jól éreztem magam, nagyszerű élmény volt. Legközelebb majd kipróbálom a konzolokat is, ezt persze már régóta tervezem, de sohasem jutok odáig 🙂

PPS: Képek is lesznek hamarosan, szépen bővítem velük a bejegyzést, ahogy tudom, szóval türelem. Amit még kiteszek majd, az egy link az említett youtube videókra. Igyekszem, csak innen a munkahelyről az is csoda, hogy ezt az írást összedobhattam 🙂

PPPS: a Yamamoriban Tonrakut (remélem, így hívták) ettem és két “frissen facsart” almalevet ittam. Minden nagyon finom volt. Szerkesztés: az étel neve helyesen: Tonkatsu. (Tender porkloin coated in black pepper and honey breadcrumbs served with a sweet Japanese sauce, stir fried vegetables and rice.)

PPPPS: Akkor a megígért link: L I N K

Con, Day 0 and 1

Saturday, November 24th, 2007

Nulladik nap: megérkeztem az egyetemre és megkérdeztem, mint staff, mit tudok segíteni. Mondták, hogy jó lenne elugrani a boltba színes kártyapapírért és biztosítótűért. Adtak is 50 eurót és nekivágtam az útnak. Megnéztem, a közeli boltban van-e, de sajnos muszáj volt bebuszozni a belvárosba. Megtaláltam a kérdéses A4-eseket, de biztosítótűből csak kevés volt a polcon, így szóltam egy alkalmazottnak, aki hozott még a raktárból. Vettem tehát 40 db narancs, 40 db kék, 40 db zöld és 20 db fehér A4-es kártyapapírt, 170 grammosat. Ezen kívül 1000 db vegyes méretszórású biztosítótűt. Kicsit túlmentem a költségvetésen, de később a főszervezők költségtérítettek blokk ellenében. Nagy nehezen a második buszra már fel is tudtam szállni, elég nagy volt a tömeg, ami nem is csoda péntek lévén. Visszaértem, leraktam a szerzeményeket és néztem a vetítést.

 

Nadiát vetítik. Szegény.. Már megint Lori :) Vetítés - ki itt belépsz.. A helyszín tele van gerendákkal Programfüzet belelapozás előtt Ilyen szép fehér belülről Vége a nézelődésnek Progfüz és lájtkóla, halmozzuk.. Lolit vetítenek Kvízlapok Balra a team kétharmada

 

Aztán nyolckor átvezették az érdeklődőket egy az egyetemen kívül elhelyezkedő kocsma első emeletére, ahol kvíz várta őket (gyakorlatlag minket:)). A főkönyvtáros bevett a csapatába és néha tudtam is egy-két választ, sőt, Ricket is felhívtam egy Rozen Maidenes kérdésnél 🙂 Másodikak lettünk, de nem kaptunk semmit. Viszont fényképezgettem, szóval jó volt.

 

Első nap: kicsit elaludtam, de nem volt vészes és legalább valamelyest kipihentem magam. Összvissz 20 percet késtem és még arra is volt időm a buszraszállás előtt, hogy vegyek pár dolgot a kisboltban – többek között buszjegyeket mára és holnapra, plusz egy ötnaposat. De vettem még epershake-et is meg négy almát. A helyszínre megérkezve segítettem belépőket készíteni ( színes kartonra cellux-szal biztosítótűt ragasztottunk és csak én ügyeltem a minőségre, a többiek úgy ragasztgattak, ahogy sikerült – ilyen alapon oszthattuk volna a cuccot külön alkatrészenként is 🙂 )

 

Mechák őrzik a bejáratot.. Segítők és szervezők akcióban, nyitás előtt A sor csak az ajtóig áll Vevőket megismerni vágyó árusok Kényelmes klubhelyiség/nézőtér Fényképészlány munka közben Fényképészlány munka közben 2 Az egyenruha kéremszépen.. Parázzatok ..öö izé, paraparázzatok Tessék csak tessék.. Na várjatok, majd Shinji megmutatja :) Mijazhogy nincs diétás? :) Könyvtár hangzavarban Gemma pózol Cosplay előtt Összkép “All your base are belong to us” Vöröshajú fényképész-cicalány

 

Ezután mászkáltam, segítettem, ahol kellett – pl a playstationös parapara belövésénél. Láttam a nagytermet a színpaddal, viszonylag nagy nézőtérrel, ami körül árusok voltak (pl az a tajvani csapat is, akik a MAT conjain is árulnak). Vettem banános Pocky-t és megnéztem a karzati konzolrészleg előkészületeit. Feljöttem az első emeletre, ahol a vetítésre is bekukkantottam. Ugyanezen a szinten van a maid café is és az ingyenkönyvtár. Nyitáskor betódult a tömeg, de magyar szemmel ez csak egy családias szintű látogatottsággal bíró rendezvény. Tippre lehettek ma legalább kétszázan.

Fényképezgettem, filmezgettem, interjúkat készítettem, most pedig az anyagot dolgozom fel. Van bőven időm, mert beosztottak könyvtárosnak, wifi meg ugyebár van. A cosplay fényképezésre le tudtam menni, de a verseny alatt maradnom kellett. Van még vetítés egy másik épületben is, de oda nem mentem át. Szép zöld szervezői pólóm van egyébként 🙂 A Gemmával készített interjút épp vágom és töltöm youtube-ra, remélem, hamarosan meglesz. Tőle még egy ölelést is kaptam és elkértem a számát, hogy elküldhessem neki az URL-t sms-ben..

 

Interjú Gemmával

Nearing my limits :)

Thursday, November 22nd, 2007

Húú, vigyázat, bizalmas kulisszatitkok :)A munkahelyen ülök és vakkódolok. Nem tudom, hogy működik-e, majd szép kis bugerdőn kell átvágnom magam, ha végre élesben tesztelhetem. Nem érzem magam a legfényesebben és valami azt súgja, hogy ez az egész így nem lesz jó. Utálom, hogy hideg van és sötét, és hogy nincs igazi otthonom, ahová hazatérhetnék, csak egy hely, ahol alszom. Aludni.. Jó is lenne. Jó lenne persze ezen kívül a barátaimmal is találkozni, de az majd csak egy hónap múlva realizálható.

Van egy vicces szám, ami még egy vadooc által mutatott oldalon ment a háttérben. Tomcraft – Overdose. A szövege eléggé meredek, de azért vicces – ráadásul a zene teljesen retro hangulatú. Most meg már Faithless szól. A kódolás egy részével kész vagyok, így a zenei inspiráció mentén megírtam a regény folytatásának forgatókönyvét. Hamarosan jön a folytatás tehát – embrace for impact.. A változatosság kedvéért továbbra is angolul lesz. Mivel nem vagyok jó műfordító, ebből magyar változat egyelőre nem lesz ( hacsak nem jelentkezik rá valaki, aki kellően lelkes hozzá 🙂 ).

Most jöttem vissza tizenegy órai kávészünetről, épp szóltam főnöklánynak, hogy áttetettem a visszautat egy kicsit későbbre. Gyakorlatilag két hetem és egy hétvégém lesz így Magyarországon, ha jól számolom. Ja, meg egy péntek, már ami marad belőle érkezéskor (minden esetre nem munkahelyről kell majd a repülőhöz rohannom, ami jó dolog). Egész jól hangzik, nagyon kell már a nyugisabb életvitel, már amennyire nyugis lesz a sok, országon belüli utazással..

Főnöklány főnöke bejött az előbb (egy hete áll egy fontos rendszerünk és a külső support elég béna, pl most újratelepíttették velünk az egészet (nem velem, én szerencsére csak kódolok egyelőre)), így nem tudtam folytatni a blogolást. Addig is látványosan dokumentáltam az eddig gyártott függvényeket szövegesen, majd grafikusan is, oldstyle papíralapon. Miután távozott, átmentünk egy másik, nem használt irodába, hogy “felszabadítsunk” (liberate as she said) számomra egy háromfiókos kerekes, kulcsos irattartót. Állami cégeknél, kb így megy a beszerzés kreatív módon. A mikrót is pl úgy szerezték be, hogy megvette valaki saját pénzen és aztán reimbruise-olták (költségtérítették) az illetőt. Várólistára iratkoztunk egy nagyobb irodáért, de sokak szerint azt is úgy kellene, hogy apránként fizikailag beköltözünk oda..

Nézzetek IT Crowdot, mert jó! Az egyik kedvenc beszólásom: “..you’ll end up in the middle of invalid memory.”, a másik meg: “I’ve been swearing like a flipping docker!” 🙂

PS: ma vetítésen valami időutazásos lány lesz (érdekel a film, de a conon is állítólag az lesz most), mert nincs meg nekik hirtelen a Paprika DVD-je, pedig a 6:5 arányban az győzött a fórumos szavazáson, amelyen én is részt vettem 🙂

The first kiwi that can kick

Wednesday, November 21st, 2007

Menekülés a konyhából a vészkijáraton :)Vennem kell egy nadrágot. Vagy átalakíttatni ezt a mostanit, ugyanis túl nagy rám. Kellett nekem diétázni, mondhatnátok.. Minden esetre a végén még el fogom hagyni az említett ruhadarabot, ha nem teszek semmit – márpedig az nem jó dolog ugyebár 🙂 A bennszülöttek háromnapos animeconjára viszont nem árt majd valamit kitalálni öltözködésileg. Pénteken kezdődik, szóval nem is lesz rendes hétvégém, be kell jönnöm az egyetemre, hogy tudósíthassak. Dehát természetesen az olvasókért mindent. Remélem, sok fényképet és videót tudok majd készíteni.

Épp a szokásos helyemen ülök az egyetemi aulában és újfent “lopom a netet” (ingyenes, szóval nem igazán). A mai turmix, ígéretemhez híven, kiwis. Az a neve, hogy Kicking Kiwi; ez így karate session előtt kimondottan találó. Amúgy van benne eper is, szóval nem zöld, ám a kiwimagok tök jól látszanak. Lassan iszogatom, mert hideg, a torkom meg nem az igazi, de erről egy bekezdéssel arrébb.

Azaz most: ébredéskor nem voltam valami fényesen, a torkom nem igazán bírja az itteni telet. Előre el volt készítve minden, így csak be kellett dobni a táskába a – szintén előre bekészített – kaját a hűtőből és erőltetett menet a buszhoz. Egy torokcukorkát még bedobtam reggeliként indulás közben. Csodával határos módon elértem a 122-est. Egy aprója közt kotorászó utas mentett meg (feltartotta a buszt gyakorlatilag), ugyanis útdíjfizetés nélkül egy tapodtat sem. Ennek és a jó csatlakozásnak köszönhetően kivételesen időben beértem.

Ma is vakkódolás volt: amíg nem hagyják jóvá a felület kinézetét, én nem fogok belevágni programot írni rá, így addig tesztelni sem tudom. szóval folytattam a talán kissé elbonyolított és robosztus kód írását. Tizenegy órai kávé előtt beugrottam influenza elleni védőoltásra. A nyilatkozaton azt kellett füllentenem, hogy teljesen jól vagyok, pedig nem. Nekem kell az az oltás, szóval inkább bízom benne, hogy még birja egy kicsit a biorobot ilyen egészségileg terheltebb állapotban is. Minden esetre még élek és jól vagyok, szóval ez jó hír 🙂

Délután egy után kimentünk boltba, mind a hárman. Vettem szép karácsonyi üdvözlőlapokat ( 8 + 8 db. volt a csomagban és csak pár euró volt ), majd a kasszához fáradtam. Fizetnék, hát nézem, nincs meg a pénz, amit épp az előbb az ATM-ből.. Affene, a kártyát elvettem, a bizonylatot elvettem, csak épp a pénzt nem. Megyek vissza, nincs ott a pénz – persze, miért is lenne, gondoltam. Felvettem ismét egy kisebb összeget és újra a kasszához mentem. Mondom a hölgynek, hogy az előbb ottfelejtettem a pénzt, azért kellett visszamennem. Hát csodák csodája, mondja, hogy megvan az, előrehozta az egyik alkalmazott és hogy szerencsés ember vagyok. Az hát, úgy tűnik 😀

Race for the shower

Monday, November 19th, 2007

Vasárnap esti reggeli, nyami..Tehát akkor megint tartozom egy nappal, ugye? Vasárnap korábban keltem: 11 óra alvás után délután kettőkor véglegesen felébredtem, miután a rádió két órája szórakoztatta tudatalattimat agyam alfa állapotában. Felülések, zuhany, bolt, nagyjából ez volt a sorrend. A lakótársamat megleptem egy shake-kel, mert rossz kedve volt a rossz idő miatt, magamnak meg vettem két csomag sonkát, mert bizony elfogyott. Mindezek után chateltem, fórumoztam, majd nagyvégre késő délután meg is reggeliztem. Este ragnáztam vadoocékkal, lefőztem két-három napra, chateltem, majd elugrottam sétálni nagyjából 35.2 percre. Chat, fogmosás, néhány klip megtekintése után aludni tértem. Alig vártam, hogy a rádiót és a hátizsákot élesben is tesztelhessem. Meglepődtem, mert elfelejtettem, hogy előrelátó voltam és a pénteki extra alerteket a mobilon átraktam hétfőre.

Nem tudom, megvolt-e a hat óra alvás, de nehezen tudtam elaludni, mert egyfolytában a jövőt tervezgettem. Ráadásul a magyar telefonon elfelejtettem egy órát az ébresztési időponthoz adni, így 06:25-kor is felkeltem. A rádió a tervhez hűen 07:10-kor kapcsolt be, hogy az óra-huszonötös mobilos ébresztéssel járó sokkot kicsit enyhítse. Huszonöttel kezdve ötpercenként ébredtem és végül 50-kor keltem fel ténylegesen. Mentem volna zuhanyozni, de hallottam, amint a lakótársam barátnője megelőzött (taktikusan közben a hűtőből előszedtem az ebédet, a reggelit, nomeg az uzsonnát és a hátizsákba helyeztem őket, hogy időt spóroljak). El is fogyasztotta a melegvíz nagy részét és jó nagy pancsot hagyott, ami nem baj: adtam a vízmelegítőnek boostot a megfelelő tárcsával, a víz meg felszárad. Szerencsére még maradt melegvíz nekem is. Amikor visszavonultam szobámba, hallottam, hogy azonnal nyílt a másik hálószoba ajtaja és ezúttal vélhetőleg maga a lakótárs foglalta el a fürdőszobát. Mire elkészültem, már le is léptek, így nem is találkoztam velük. A kisebb fennakadás ellenére is még időben voltam, amikor kiléptem a kapun.

A buszmegálló kb. tíz perc gyalog. Az egyik busz lerobbant az elejében, ami azért ciki, mert közel van a kereszteződés és nincs hely túl sok busznak a megállásra. Sokszor ráadásul a buszvezetők azt játsszák, hogy ha megáll egy busz, ők már nem hajlandóak, még ha másik útvonalról is van szó. Kicsit közelebb mentem a kereszteződéshez, hogy az elől lévő 39-es ne értsen félre – a távolabb lévő 39X-esnek intettem. Nem jött össze, mert épp az elsőként említett vette magára. Mindegy, rájött, bezárta az ajtót és kielőzte a lerobbant buszt. Félelmeim nem igazolódtak be, az ikszes simán megállt (persze jártam már úgy, hogy üres volt a megálló, intettem, fel is voltak kapcsolva a belső lámpák, meg a kijelzője is világított, mégis tovább ment). A másik, amit elkerülni próbálok, a taxisok önkéntelen leintése – ez viszont azt eredményezi, hogy a buszoknak csak az utolsó pillanatban tudok inteni, amikor a taxi már továbbhajtott: ez viszont az utasoknak nem jó a hirtelen fékezés miatt.

Beérkeztem és csak hat percet késtem. Főnöklány nem volt bent, mert a zárait kellett megszereltetni, így a másik kolléganővel egy kicsit többet beszélgettünk a megszokottnál. Ő sem volt túl fitt mondjuk. Dolgoztam egész nap, semmi különös nem történt.

Most itt vagyok ismét az egyetem egyik aulájában és netezem, még van két óra a karatéig. Ezúttal Berry Squish-t készíttettem, ami nagyon finom 🙂

“RADIO no BORYUUMU wo chotto agete..” *

Saturday, November 17th, 2007

A hátoldalon is szép mahagóni berakást észlelhetünk - vélhetően műanyag, de legalább szép..
Jelentem, megvolt a hajnalba nyúló tesztelés, lássuk tehát az eredményeket:

CR2016-os elem: feltételezem, hogy működik, ám a táviránytó továbbra sem megy. Valószínűleg magával a távirányítóval vagy a gép receptorával lehet gond, szoftverice vagy harderice 🙂

AA-s elemek: pazarul működnek. 3 belőlük mindenképp, a többit nem teszteltem..

SpellForce PC-s játék: na ez szép kör volt. Nagy nehezen feltelepedett, aztán amikor futtatni akartam, közölte, hogy nem kompatibilis a rendszerem. Fura volt, mert egy hatalmas levonó (fővárosiak számára: matrica) díszelgett a dobozon, miszerint visztakompatibilis. Oké, kisebb kutatást végeztem, a javasolt hotfixeket felraktam, de nem ez segített. Admin módban kellett futtatni, úgy működött. Poén 🙂

Rádiós ébresztőóra: nagyon kezes cucc, letisztult, puritán forma, modern és oldschool egyszerre. Két potmétere van, az egyik a hangerőszabályzó, a másik a frekvenciakereső (ez utóbbi teljesen  szabadon  két irányba forgatható (a hangerőszabályzó csak ütközésig), maga a kereső teljesen digitális, ahogy a kijelző is). A többi gomb is teljesen logikus sémát követ, egyszóval tetszik. Van kijelző illumináció is, szép kék. Antennával is rendelkezik, ami ritkaság számba megy ilyen termékeknél. Külső antennát is lehetne rá kötni. Csillagos ötös ( vagy itteni terminológiával A+ 🙂 )

Miután a sok chatelés és tesztelés után megnéztem egy Red Dwarf epizódot, aludni tértem hajnali 3 körül. A rádió tökéletesen betöltötte a szerepét, ébresztéskor beleszövődött az álmomba is, ahogy a régi szép időkben. Végre, egy kis nosztalgia 🙂

Ébredés után kicsit rendet raktam, elvégeztem a szokásos 212 db felülést, lezuhanyoztam és most ismét ücsörgök és írom ezt, miközben vadooccal, Len-channal és Aquatry-val beszélgetek. Nem volt meg még a reggeli, csak csipegettem, de a mosás már kész, csak ki kéne teríteni a cuccokat. Szóval megyek is.. 🙂

* Judy and Mary – Radio

I’ve got a Jeep :)

Friday, November 16th, 2007

Kirakodóvásár - az alsónadrág nem mostani szerzemény :)Tegnapi napot folytatva: ment még a Gundam 00 és a Tsubasa Chronicles. Még vetítés közben kaptam SMS-t egy wannabe magyar ügyféltől, hogy most vett gépet Vistával és nem tudja belőni a hálózatot, menjek ki hozzá azonnal egy 20km-re lévő faluba, minden költséget áll. Megírtam neki, hogy sajnos nincs kocsim és hétköznap dolgozom – hozza be pénteken a városba és hétvégén megnézem. Nem volt jó neki a dolog, mert azonnal kellett, szóval annyiban maradtunk 🙂 Épp elértem a buszt, rendben haza is értem, főztem és chateltem közben. Mostanában vadooccal szoktam beszélgetni sokat.

Ma is csak úgy tudtam felkelni, hogy előre egy tonna alertet állítottam be az alapvető ébresztésen kívül. Így is késtem egy kicsit, viszont most főleg a dugó tehetett róla, ami valami baleset miatt alakult ki. Főnöklány sokkal vidámabb volt és reggel sokat mesélt nekünk. Elég laza nap volt. Mivel elbeszélgettük a munkakezdést, negyed órányi meló után mehettünk is át kávézni a főépületbe, ahogy szoktunk. Találkoztunk az IT többi oszlopos tagjával, akik velünk ellentétben nem az “elkülönítő egységben” (főnöklány már csak így hívja, eredeti ángliusul: isolation unit) dolgoznak, hanem a mainstream hullámait meglovagolva sodródnak az erős árral 🙂 Nagy banzáj készülődött, mert két évre elnyertük az akkreditációt és ez állítólag tök jó. Főnöklány hozott magávol sok-sok finom péksüteményt, szóval azt majszoltunk teával, kávéval, tejjel, ki mivel. Visszamentünk az IU-ba, majd fél egykor megint áthívtak minket, mert akkor volt a szerény kínálatú svédasztal. Mivel nem ettünk sokat, ismételt meló után hamarosan nekiláttunk az ebédnek. A diéta miatt ez olyan sok volt nekem, hogy az uzsonnát meg sem bírtam enni. Ezután már nagyon fáradt voltam a felgyülemlett kialvatlanság miatt és a többiek is így voltak vele. Zenét hallgattam és híreket olvastam, arra még futotta mentális energiámból, de nagyon kellett küzdenem, hogy el ne aludjak. Az ébresztés problémájára és a jobb időkihasználtságra még nagyobb figyelmet kell most már fordítanom, gondoltam magamban. Ráadásul hétvégén már tényleg be kellene pótolni az alvást. Mindig megfogadom..

Mivel a notebook távirányítója továbbra is makrancoskodik, beterveztem egy elemvásárlást. Az egyik kollégám megmondta, hol találok olyan boltot, ahol lehet kapni, szóval meló után buszra pattantam és máris bent voltam a belvárosban. Épp a bolt felé sétáltam, amikor egy táskabolt vonzásából nem tudván menekülni, betértem egy pár percre. Azóta egy kimondottan masszívnak és strapabírónak tűnő Jeep hátizsák boldog tulajdonosa vagyok.. (már nagy szükség volt rá, mert a régibe nem fér be a notebook, a karateruha meg a kaja is egyszerre, a kézitáska meg rongálja a gerincem – ennek a táskának ráadásul notebookhoz kialakított különbejáratú szekciója is van!)

Ugyebár elemért mentem. Meg is találtam a kis kitérő után a boltot, nyitva is volt, amin meglepődtem – szóval kellemes csalódás volt. Tényleg olcsó és jó hely, majd megköszönöm a jó tippet. Egyből ráleltem a CR2016-os lítiumos kerek laposelemre és már majdnem mentem a kasszához. Viszont minél jobban nézelődtem, egyre inkább eszembe jutott, milyen foghíjakat kell pótolnom. Ennek eredményeképp ezek voltak nálam (a saját cuccaimat és a korábban vásárolt Jeepet nem számítva), amikor kiléptem a boltból:

  • €03.29 .. 1db CR2016-os elem
  • €04.19 .. 2db négyes AA elemcsomag (az egyik grátisz)
  • €08.29 .. 1db SpellForce PC-s játék ( megtetszett, na – ráadásul olcsó még magyar szemmel is 🙂 )
  • €12.49 .. 1db ovális rádiós ébresztőóra, antennás, oldschool-modern ötvözet, jó nehéz is

Még mielőtt fizettem volna, megkértem az eladó indiait vagy pakisztánit ( bocs, ha kettőből sem találtam el, de nem kérdeztem 🙂 ), hadd nézzem meg, mit rejt a rádió doboza. Jól tettem. Kiderült, hogy nincs hozzá adapter, azért kerül csak ennyibe. Az eladó épp ezért adott plusz egy AA-s csomagot grátiszként. Szóval rendes volt, de ez itt az üzletpolitika része szokott lenni, ha jól figyeltem.

Könyvesboltba már nem mentem ( ottragadtam volna, az biztos 🙂 ), siettem a buszhoz, hogy mihamarabb beszélgethessek a barátaimmal. Egyből jött a 38-as és már egy ideje itthon vagyok. Ezt a bejegyzést írom, közben meg chatelek a szüleimmel, vadooccal, Aminával. Megírom ezt a cuccot, aztán hamarosan végre letesztelhetek mindent. Alig várom 🙂