Zetto.hu

Az alapításnál ketten voltunk jelen: én és Zokka. Szóval most már van ilyen is, helyi klub, vagy meet vagy whatever. A honlap hamarosan meglesz és a hirdetések szövegét át kell majd írni immár a konkrét részletekkel és a linkkel is kiegészítve. A feltöltött képet viszont le kell cserélni: a mostani harcos szépség ugyanis főleg fiúkat vonz és most már azért jó lenne a 100:0 százalékarányon javítani a lányok javára.

Szóval a tegnapi meet hivatalosan az O’Connell utcai BK-ban kezdődött (bár tévesen McD-nek hirdettem, mert összekevertem – bénák a kognitív sémáim, na), bár előtte egy modern hídon találkoztunk és 20 perc séta árán jutottunk oda. Zokka szerdán érkezett meg és munkát keres, reméljük hamar megveti a lábát ő is ebben az új világban. Beszélgettünk a helyi és otthoni dolgokról, de animékről és mangákról is. Végiglátogattunk néhány kisboltot és egy segítőkész indiai bolti eladótól megtudtuk, hogy az utcán csak akkor ildomos alkoholt fogyasztani, ha nincs rendőr a közelben, illetve alapvetően nem szabad nagyon lengetni az üveget, nehogy feltűnővé váljék. Nem mintha ez engem érintene.. De azért megkérdeztük 🙂 A japán étterem zárva volt, a piték 23h-ig vannak nyitva. Más ázsiai éttermek is zártak, így megnéztük, a kedvenc indonéz-kínaim nyitva van-e. Talált, viszont mentünk tovább, hátha a perzsa is. Az is nyitva volt, helyes.. Épp rendőrök vittek el egy fiatalt, de azért bementünk és kipróbáltuk a finom perzsa ízeket. Néztünk még utána IT Crowdot (informatikusoknak kötelező), a Rozen Maiden openingjét, illetve kaptam hasznos openTTD tanácsokat a nagymestertől 🙂 Hosszúra nyúlt a meet, de nem számít, tök jó volt.

Ma délután megreggeliztem és kimentem a parkba. Nagyon szép napos idő volt. Az egyik helyen lufit dobáltak egymásnak és amikor felém repült, visszaütöttem. Megköszönték én pedig mondtam, hogy szívesen. Furcsa, de idegen emberekkel való interakció is eshet jól, úgy tűnik. Elmentem a kereszthez, készítettem képeket, aztán egy nagy körút után hazaértem. Még egy kísérletet tettem, hogy a házat a park felől megközelítve, a védfal tövében megállva tudok-e wifit lopni magamtól, de nem sikerült. Ami azért jó dolog is 🙂

Lefőztem, megsütöttem egész hétre, a blog is kész, hamarosan nekiállok a levelezésnek. Végre utolérem magam mindennel, cool 🙂

A kapucni. Biztos amiatt. Félelmetes lehet vagy valami: ugyanis ahogy sétáltam hazafelé (csak 75 perc gyalog és egészséges is), több helyen is félrehúzódott a többi gyalogos, holott könnyedén elfértünk volna. Nah, szóval félelmetes vagyok, úgy tűnik 🙂 Viszont ilyen szélben nem árt valami védelem, ezért a továbbiakban sem fogom mellőzni a viselését. A kapucninak.

Munkahelyen semmi különös: végre fizetésnap, főnöklány már megint beteg (jobbulást), az egyik kollégát búcsúztattuk és eseményszámba menően együtt ebédeltünk a menzán – mármint négyen, akik nem voltunk betegek. Ugyanis egyébként a konyhában fogyasztjuk el a beszerzett vagy otthonról bevitt kaját.

Itthon vagyok, sül a hal, a gomba, fő a vegyeszöldség, kész a forró tea. Végre jön a hétvége, többet lehet aludni.

OpenTTD-ben új pályát kezdtem, ezúttal egy nagyobbat. Poénból átváltottam Forintra, teljesen követhetetlenek voltak a költségek. Visszaváltottam Fontra, sokkal jobb lett a helyzet 🙂

Összeírtam a rövid-, közép- és hosszútávú céljaim listáját, ami szerintem hasznos dolog. Végre vége lassan a nyomasztó januárnak, február már csak élettelibb lesz. Hát remélem 🙂

PS: ha belegondolok, tavaly is január volt a legrosszabb..

PPS: gyógyulnak a bordáim, ezúttal nem kaptam ugyanoda véletlen ütést annak ellenére, hogy szóltam 🙂

PPPS: végre jól haladok a Canterbury Tales-zel (eredeti középangolban nyomom), szegény Arcite vagy Palamon (nem emlékszem pontosan) leesett a lováról a csapatos lovagi párbaj előtt és pont a fejére. Mindene meg van dagadva, össze van törve, zúzva és a nyirokrendszere nem bírja feldolgozni az egész nemtudoménmit. Pedig kezelik meg minden.. Jobbulást neki is.

Ez a vasárnapi nap is úgy indult, mint a többi általában: chatelés, egyéb virtuáliában való ügyködés után hajnalban aludni tértem, a rádió automatikus bekapcsolását pedig koradélutánra állítottam – minden más ébresztőt kiiktattam. Szervezetem megelégedett a 9-10 óra alvással is, így még valamennyivel dél előtt felébredtem. Chatelni kezdtem a mobilomról (vagyis inkább mda, de lényegtelen), majd vártam, hogy a kissé lemerülőfélben lévő elemű rádió bekapcsolódjon. Meg is tette. Egy idő után kimentem a konyhába, tovább chatelve bekapcsoltam a sütőt előmelegítés céljából, odatettem a vizet forrni. A terv az volt, hogy japán főttkajával nyitom a napot: pár teriyaki nyárs, néhány garnélapárnácska, nyami.. Már a zöldség meg is főtt, amikor hirtelen megkérdezte a lakótárs, lenne-e kedvem velük menni délre egy turistalátványosságot megtekinteni. Nem tudtam nemet mondani (ha nyomasztó az idő, kell egy kis környezetváltozás, gondoltam): kikapcsoltam a sütőt, leöntöttem a vizet a zöldségről, lezuhanyoztam, majd elindultunk. Először persze a kisboltba, ahol vettem jövő heti buszbérletet, citromlevet, ivójoghurtot. Ezután a McD volt a cél, ahol kiderült, hogy a Chicken Wrap Snack tényleg csak hangyányi, ahogy a neve sugallja. Az epershake pedig fura ízű és túl könnyű volt, mintha nem látott volna semmiféle organikus anyagot. A mellette lévő boltban még vásárolgattunk, végre tudtam venni banánshake-et, ami úgy tűnik hiánycikk mostanában mindenhol. Az már egész jó volt.

Odafelé menet szokatlanul sokat beszélgettünk és már az idő undorítósága sem volt annyira depresszív – érdekes módon. Megérkeztünk, ám kiderült, hogy a kert már nem látogatható, mivel épp záróra múlt. Ez az a kert, ahol valamelyik Monte Christós filmet forgatták és állítólag tök szép, így kimentünk az étterem teraszára, ahol nem fogyasztottunk, csak fényképezgettük a kertet és a tájat, már ami látszott belőle. Fifikás turisták részére miheztartás végett a terasz széles korlátjára belülről rá is van írva, hogy “No Climbing”. Jól van, ez nem magyaroknak szól, mi nem tennénk ilyet 🙂 Mentünk is tovább szétnézni a belső szuvenírboltokban, ahol sikeresen vásároltam egy szárított paradicsomos és egy erdei gyümölcsös szódapogácsát. Rablás fényes nappal, amit ott művelnek, de ez még viszonylag oké volt. Egy kertberendezési üzletbe is benéztünk, tetszett.

A nap fénypontja viszont az volt, amikor a két boltlátogatás között megismerkedtünk Siddel a kölyökkutyával. Egy hölgy vigyázott rá pórázon, és amikor leereszkedtem hozzá, hogy lefényképezzem, felágaskodott és megnyalta a kamerát. (Egyébként úgy örült az új barátoknak, hogy még kicsit be is vizelt, ahogy a kiskutyusok általában.) A tizenhat éves kutyámra emlékeztetett és nagyon jó érzés volt kicsit játszani vele. Sohasem értettem, egy apróság miképp tudja ennyire gyökeresen megváltoztatni az ember morálját. Azt hiszem, logikai tudatszintemnek lesz a napokban egy hosszú beszélgetése a kevésbé tudatosakkal, egy jóval stabilabb közérzet kialakítása érdekében létrehozandó tervezet kidolgozása ügyében.

Nem tartozik szervesen a gondolatmenetbe, de érdekes, hogy csak miután mi magyarok elkezdtük dédelgetni az ebet, akkor kezdtek a helyi nézelődők szintén odagyűlni. Vagy csak egyszerű csordaszellem, ami valószínűleg majdnem mindenütt jelen van, ahol emberek élnek.

Hazafelé kérésemre benéztünk a teszkóba, ahová végül ténylegesen csak én mentem be. Vettem rengeteg és rengeteg féle zöldséget, gyümölcsöt, halat; fogkrémet és fogkefét a munkahelyre (éljen az egészséges fogápolás), 8 szappant, jázminteát, mézes kamillateát (ez utóbbiból épp most kortyolgatok egy lefőzést) és még amit elfelejtettem itt megemlíteni. Azóta egész hétre lefőztem a zöldségköretet, megsütöttem a halat, hagymakarikát, gombát, garnélapárnácskákat, teriyaki nyársakat. A tegnap kimosott karatecuccot is becsomagoltam hétfőre, teljesen felkészültnek érzem magam az új hétre. Ja, és kész a blogbejegyzés is, amiben mindezt írom 🙂

PS: szépen fokozatosan hallgatom végig a zenéket, amelyek az “új” telefonhoz adott kétgigás kártyán vannak. Előfordulnak rajta egész jók is.. A Scooter-paródia (gondolom, az az) egész vicces pl. 🙂

PPS: Sid kutya vélhetőleg nem a hajdani népszerű hadvezér, El Cid kései leszármazottja – erre fajkülönbözőség alapján következtethetünk..

Egyéves lettem. Igen, 12 hónapja szálltam meg az országot, mely jól leterhelte – feltételezem. Fura, hogy most vidámnak kellene lennem (pláne ugye hogy péntek van), ám mégsem vagyok az. Túl sok a zavaró sötét gondolat mostanában és könnyen felhúzom magam minden apróságon. Rájöttem, hogy hiányzik a nap és kezd elegem lenni a rossz időből is. Ráadásul tök viccesen ellevelezgetek közvetlen főnökömmel, jól arcolunk egymással, de úgysem ér semmit. (Ráadásul utálom, hogy keverednek a dizájnnal kapcsolatos észrevételek a funkcionálitást érintőkkel, mintha egyforma súlyúak lennének – pedig nem (plusz mindenkinek más a szép tehát mindez relatív; és ne merje nekem senki sem azt írni a mezőhosszak uniformitásának feltételezett hiányára, hogy recurring error! (mert ilyesmit errornak nevezni oltári baromság..) Ha a régi form alapján csinálom, az a baj, ha nem, az a baj. Nincs sapka, van sapka, tök mindegy.). Azt is utálom, hogy írott kommunikációjában vegyesen jelennek meg a feltételezett hiányosságokra utaló kitételek, az új kérések és a jogos módosítási/javítási igények. Utálom a kettősséget, hogy legyen kész hamar és jól, mindenre kiterjedő teszteléssel, de úgy, hogy szinte semmi specifikációt nem kapok, találjam ki valahonnan. Ha meg kérdezek, én vagyok a hülye.)

Szóval mindezekből kifolyólag “kimondottan vidáman” léptem le, really nice weekendet kívánva minden kedves ottartózkodónak – miután a javítások 95%-át megcsináltam és megírtam a válaszlevelet (volt persze benne visszahülyézés, kérdés, hétfőrehagyás is). Egy órát sétáltam a kiindulási és a célmegálló között, ahol közvetlen buszjáratnak kellene járnia, ha nem lenne ilyen béna és centralizált a tömegközlekedés errefelé. Szeretek pénteken hazasétálni és ezúttal a mozgáson kívül nagy szolgálatot tett abban, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Kana zenéje még jobban lenyugtatott, így ahhoz képest, amit a munkahelyről elindulván kezdtem magamban fogalmazni, ez kellemesen szolíd és szelíd 🙂

Közben fő a zöldségköret, sül a garnéla, csirke, hagymakarika, gomba. Mindenből egy kevés, jó lesz ez. Főleg így, a miniedzés után (hosszú séta, plusz felülések és súlyzózás a fekpaddal). Még egy kis forró tea, gyümölcs, és minden tökéletes lesz. Itt a hétvége, végre lehet aludni is 🙂

Végre minden körülmény összejött arra, hogy blogot írjak. Amilyen rosszul indult a hét, annyira szerencsés fordulatot kezdenek venni az események így hét közepén. Kezdjük azzal, hogy a múlt héten elkezdett alkalmazásnak majdnem a végére értem, pontosabban egy nagy szakaszát sikeresen lezártam. Megizzasztott (inkonzisztens nevezéktan, apránként összetákolt táblák, m$ bugok, és még sorolhatnám), de átverekedtem magam rajta: frusztrált az, hogy megmondták, kevesebb idő alatt készen kellene lennie, mint szokott (így viszont alig volt időm bármire és a kolléganő beszélgetési kísérleteit is durván le kellett rázni). Ma láttam a napot több percig is! Ez nagy dolog errefelé.. Ráadásul a lengyel pultoslány a gyümölcsbárban jól megpakolta a poharat Powerhouse-zal – úgy tűnik, megfelelően mosolyogtam 🙂

Épp karatéra készülődöm, azaz várom, hogy majd pár óra múlva elkezdődjék. Erről egy hülye vicc jut eszembe, mivel múlt szerdán egy fullkontaktos ütést kaptam a bordáim közé jobb oldalon egy feketeövestől (holott no-contact vagy semi-contact megengedett), hogy egy fél percig levegőt sem kaptam. Ahhoz képest hétfőn is voltam és ma is megyek 🙂 Az alvás nehezen megy, mert nehéz olyan fekvő pozíciót találni, amikor nem fáj. Nem számít, legalább érzem, hogy még élek 😀

Amúgy meg elég halott időszak ez: senki sem ír, senki sem kommentel (ráadásul rossz az idő). Dehát megértem, vizsgaidőszak, posztkarácsonyi depresszió. Mindenki arra gyűjti energiáit, hogy egyszerre berobbanjon újra a sodrásba. Hát majd meglátjuk 🙂

Épp repülök, még ép a gép. Leszállás után folytatom a blogolást, mert az előttem ülő utas kényelmeskedik és hátradöntötte az ülését, hogy csak tabletezhessek. A képeket azért már szortíroztam, mindjárt animézek. Szóval hamarosan folytatjuk..

Megígértem édesapámnak, megjegyzem, mit mond a kapitány, milyen magasan voltunk. Nos kérem szépen: 27e láb. A számítógép épségben van, a zsanér nem tört el, amikor a laza utas előttem úgy döntött, hirtelen hátradől az ülésében. A repülő is épségben földet ért. Volt egy kis késés, de az a magyar időjárásnak volt köszönhető és minderről bővebben a megfelelő részlegben 🙂 A poggyászomat nagysokára fel tudtam venni és ezúttal a kék folyosón mentem, mert az poén. A taxis tök normális volt, nem kérdezgetett, csak dudorászta a raszta dallamot a fedélzeti videolejátszó alapján. Ráadásul ésszerű módon az autópályán ment. Mivel ennyire simán ment a dolog, kapott borravalót is. Itt az idő amúgy kellemesen enyhe a magyar helyzethez képest: kb. 5-10 fok lehet. Bekapcsoltam a vízmelegítőt, az elektromos cuccokat (pl router, stb), a fűtést, majd szépen kicsomagoltam. Holnap meló, nagyon nincs kedvem. Majdcsak lesz valahogy.

1225, kedd: nem emlékszem,

egész pontosan mit tettem, de annyi rémlik, hogy egész sokat pihengettem, miközben megírtam kis jóindulattal talán regénykezdeménynek nevezhető irományom folytatását. Ja igen, a Karácsony nálunk 24-én szokott lenni főként, akkor is este. Nálunk is jött a Jézuska és öcsémékhez is ellátogattunk.

1226, szerda: nagynénéméknél

voltunk karácsonyi találkozón. Ilyenkor a nagycsalád összegyűlik és ünneplünk, ajándékozunk és vacsorázunk. Jó volt. Aztán rámszakadt minden előkészület, ami az elkövetkezendő napokhoz volt szükséges. (hogy mik voltak, ld. hamarosan.)

1227, csütörtök: édesapámmal reggel megjavíttattuk

a jobb első kereket, mert eresztett. Tettek bele egy belsőt, ami vicces volt. Ezután Amináékkal és a helyi barátainkkal terepszemléztünk, mely program közben a kórházban meglátogattuk Enikőt is, aki beteg volt. Mindezek után a lányokat hazavittem, majd átugrottam Nyíregyházára, ahol Zsannáékkal találkoztam. Galéria itt: L_I_N_K (a képek második fele a releváns erre az előbb említett eseményre). Nagyon jól éreztem magam nyíregyházi barátaimmal. Minden jónak végeszakad egyszer, így az autóba vágtam magam és megtámadtam az autópályát. Hamarosan (pár óra múlva) Mac-ékhez érkeztem. Kicsit pofozgatnom kellett magam, hogy el ne aludjak, de minden simán ment, mert a nyolcvanasnál megittam egy jegeskávét és csak Pest szélén kezdtem egy kicsit szédülni, ám az is hamar elmúlt. Mac és a többiek több napig tűrték betolakodásom életterükbe, amiért ezúton is köszönetet mondok! Még aznap éjjel megsütöttük az ír lepényhalakat, amelyeket Vadoocnak vittünk pénteken. Bevallom, párat megettünk, mert nagyon csábító volt 🙂 Zöldségköretet is készítettünk.

1228, péntek: Mac, Culinnan és én elutaztunk Mosonmagyaróvárra, ahol odaadtuk a halakat Vadoocnak, meg a kártyákat, amiket megrendeltem neki. Kaptam ajándékot is tőle, aztán meglátogattuk győri barátainkat a 2008-as Nyári AnimeCon együttműködési részleteinek tisztázása kapcsán. Kaptunk finom teát és sütit és nagyon jó volt velük beszélgetni. Megnéztük utána a helyszínt négyesben, majd beültünk egy plázába enni valamit. Hazavittük Vadoocot, majd visszautaztunk Budapestre. Talán ismét főztünk valamit Rickékkel, erre már nem emlékszem pontosan.

1229, szombat: korán kellett kelnem, mert be kellett adnom egy papírt egy hivatalba, amiben kértem igazolást arról, nem vagyok bűnöző Magyarországon. Ez a munkáltatómnak kell, mert nem hiszik el 😀 Simán odaértem az állomásra időben, hogy találkozzam DS-sel, a magyar animeélet egyik nagy ősével. Onnan Áronhoz hajtottunk, aki egy másik jelentős előd (szerk.: DS kérésére ezúton kihangsúlyozzuk, hogy Áron a nagy ős és ő (mármint DS) csak utána következett). Nagyon jó volt elbeszélgetni a régi szép időkről és Áron egyik kolléganője is csatlakozott hozzánk, amikor ebédelni indultunk. Kiderült, hogy ugyanabba a gimibe jártunk. Kellemes volt az ebéd, ám utána sajnos búcsút kellett intenünk a lánynak és Áronnak is. Elugrottunk a Westendbe, ahol k3y-jel találkoztunk, aki második generációs élharcos. Bevártuk Ricket is, aki talán szintén a második generációba tartozik. Elugrottunk Rick szerveréért egy boltba, majd elhajtottunk az Anime Bazárral találkozni ( segítettek egy múltkori szervezésben, ezért adtam nekik csokit, de ők is megleptek 🙂 ). DS onnan már metróval szeretett volna az állomáshoz jutni, de hoztam egy rossz döntést (amiért utólag is bocs!) és egy váratlan forgalmi torlódásba futottunk. Azért a vonatot szerencsére elérte időben. Mindezek után beugrottunk Mac-ért és Culinnanért (de előtte felugrottunk Rick mamájához, akitől kaptunk finom vacsorát), majd elvittük k3y-t a kocsijához, aztán hazahajtottunk és szerintem megint főztünk valamit. vagy melegítettünk cuccokat, nem emlékszem 🙂

1230, vasárnap: majdnem időben felkeltem és majdnem a megbeszélt 13h-ra beértem a Lurdy-házba, ahol találkoztam k3y-jel és Péterrel. Jó sokáig kollégák voltunk egy multinál. Jó volt velük ismét beszélgetni, ettünk, ittunk, könyvesboltoztunk, szétnéztünk odabent. Mivel a következő találkozó még nem volt aktuális, elugrottunk Péterhez, ahol megtekintettük új dobrendszerét. Onnan vissza a Lurdy-ba, ahol találkoztunk Mac-kel és Culinnannel, ahol lángosoztunk egyet k3y-jel. Elköszöntünk k3y barátunktól, majd hárman elindultunk Gödöllőre, ahol geocache-eltünk. ( én nem értek hozzá, én csak vezettem a kocsit 🙂 ) Jó móka volt, készült is sok kép és videó. Meglett a műanyag láda, szóval sikeres volt. Hazamentünk és lehet, hogy megint főztünk, de enni mindenképp ettünk 🙂

1231, hétfő: Mac intézett nekem egy mda-t, amit meg is vettünk. Aztán a teszkóban telepakoltuk a kocsit kajával. Utána készülődés, majd pedig szilveszteri party következett. Jó volt.

0101, kedd: azt a tanácsot kaptam, hogy aludjak eleget, így nem lehet gond a visszaúttal. Szóval későn keltem, elköszöntem mindenkitől, majd pedig hazahajtottam.

0102, szerda: találkoztam Lenny-vel és Osamival, aztán elugrottunk teázni. Jó volt velük újra találkozni és beszélgetni. Elvileg a fogorvoshoz kellett volna mennem, de amikor megbeszéltem a találkozót, kiment a fejemből. A teázás kellemesebb volt mondjuk 🙂 A nap végén találkoztam Andrással és Enikővel, akik idén házasodtak össze és sajnos nem volt lehetőségem elugrani az esküvőjükre. Kaptam tőlük egy dedikált esküvői fényképet, nagyon kedves volt tőlük – örültem, hogy találkoztunk!

0103, csütörtök: elugrottam arra a koreai harcművészeti edzésre, amire KN2501 is jár. Tök érdekes volt, tetszett. Azóta is izomlázam van 🙂

0104, péntek: végre eljutottam a fogorvoshoz. Azt mondja elég durva volt, amit most kijavított és hogy mihelyt tudok, menjek vissza, mert van egy másik kritikus rész. Utána elugrottam GPS-t nézni, de a bolt 9:50-kor is zárva volt, holott a kiírás szerint kilenckor nyit. A tulaj bent rendezkedett valamit, dehát ha nem kell a pénzem.. Gyógyszertárban is voltam torokfájás elleni cuccokért, meg ilyenek – hátha kell. A magyar árak még így is alacsonyabbak.. Hazafelé gyalog mentem és készítettem fényképet arról a házról, amiről az egyik 2006 januári blogbejegyzéshez tartozó galériában is látható. Most ezerszer szebb, az akkori kép a felújítás alatt készült. A fogorvosnál tett látogatás kissé megviselt és túl sok amalgámot is nyeltem szerintem, így ledőltem pihenni, aludtam is pár órát. Este meg elmentünk corázni, de előtte felzárkóztam végre levelezésemmel.

0105, szombat: öcséméket látogattuk meg, nagyon jó volt velük beszélgetni, képeket is készítettünk. Aztán meetre mentem, onnan pedig átugrottunk a teaházba. Záráskor, azaz tízkor léptünk le, Lomeket és Hippee-t elkísértük a villamosukig, majd szépen hazavittem mindenkit: Osamit, Csokit, KN2501-et, Enikőt. Otthon még kicsit chateltem, animéztem, aztán aludni tértem.

0106, vasárnap: készülődés után elindultunk szüleimmel a reptérre. A havas-jeges időben simán tudtam tartani a 100-120-as tempót, így hamar Pestre értünk. Beugrottunk Mac-hez elköszönni. Sajnos senki sem tudott kijönni a reptérre, dehát érthető, elég hülye idő volt. A reptéren elköszöntem szüleimtől, majd felszálltam a gépre. Amihez busz vitt ki és várni is kellett. De nem volt gond. A többit ld. a bejegyzés elején 🙂

0107, hétfő: reggel felkeltem és bementem dolgozni. Elég nehéz visszaállni, remélem, ez javulni fog idővel 🙂

0108, kedd: megfeszített munkával befejeztem az alkalmazást. Nem voltam túl jól napközben, de nem adom fel, folytatom tovább, ameddig csak bírom. Ma délután jó hírt kaptam: végre volt víz (vasárnap, amikor megérkeztem nem volt ugyanis és elég trükkös volt az egész, zuhanyzáshoz pl több tíz kilométert kellett utaznunk (Eszternek még egyszer köszönet!), plusz ma a munkahelyen is vettem egy zuhanyt). Kialvatlan vagyok úgy alapvetően. Tegnap volt karate és holnap is lesz. Ma volt kondi, aztán bevásárlás. Le is főztem egész hétre. Minden kezd helyre rázódni. Többet kéne aludnom, szóval lassan menni is kellene.