Zetto.hu

Épp péntek van. Egyelőre. Mindjárt nem lesz. Hanem szombat. Aztán meg vasárnap. Annakutána újra hétfő, és így tovább.. Régen nagyon szerettem a péntekeket, de mára már elveszett a varázsuk. Annyit jelent, hogy végre kialhatom magam, de ezt már írtam egy korábbi bejegyzésben. Vissza akarom kapni a péntek-hangulatot. Akárki is ragadta el, tessék visszaadni 🙂

A Comedy 2 Channelen tök jó abszurd cuccok mennek és volt egy Monty Python epizód is. Szóval azért vannak értelmes dolgok is ebben a világban. Ami még jó, az az, hogy a héten beleástam magam egy kicsit az AJAX-ba (Asynchronous JavaScipt XML) és így már kliensoldalról is tudom turkálni az adatbázist, azaz pl egy legördülő menü értékváltozásakor nem kell újratölteni az oldalt az eredménymezők populálásához. Brilliáns! Már a kilencvenes évek végén is ilyesmiről álmodtam 🙂

Mostanában kicsit nincs kedvem semmihez és ez nem tetszik. Remélem, azért komolyabban nem kell aggódnom emiatt. Azzal szoktam nyugtatni magam, hogy szép lesz az idő hamarosan, nem is lesz ennyire hideg, világosabb is lesz. Menni fog ez, azt hiszem jó vagyok az önmotiválásban vagy a negatív hangulat elnyomásában, semlegessé konvertálásában.

Csütörtökön és szombaton egyedül voltam az irodában, mert a kolléganőim esküvőre voltak hivatalosak. Péntek azért kellett – gondolom -, hogy kijózanodjanak. Na jó, nem gonoszkodom tovább, hiszen tudhatnám, hogy teljesen szentéletűek és mértéktartásuk megkérdőjelezhetetlen 🙂 Jó volt egyedül, mert sokkal jobban tudtam koncentrálni és nagyon szépen haladtam a munkámmal. Csütörtökön voltam vetítésen, de eljöttem idejekorán, mert korán haza akartam érni – majd máskor megnézem annak a keleti fővárosos keresztapás animének a végét. Pénteken íjászkodtam és közben egy fejlesztő kollégával beszélgettem. Zárásként a belvárosban dumáltam magyarokkal. Zsanna-sama mondta, hogy üljek be egy helyre, ahol van élő zene és beszélgessek. Hát most ezt az ígéretemet is beváltottam, ha nem is tudatosan 🙂

Szombaton északra mentem vonattal. Nagyon tetszik az itteni vasúti infrastruktúra: a vonatok átmennek a belvároson és szinte észrevehetetlenek. Töltések, hidak, stb. Tetszenek a megemelt peronok és hogy a megállók az utcaszint fölött vannak. Az északi előváros is szép és jó. Ezután este voltam a belvárosban (is) a helyi magyar animeklubbal ( eddig csak ketten vagyunk, de szeretettel várjuk az itteni animés lányok jelentkezését 🙂 ). A hazaút szintén vonattal zajlott és szintén tetszett.

Vasárnap lefőztem a hétre, megborotválkoztam, ebéd közben Star Treket néztem, aztán egy nagyot sétáltam a parkban. Szépen sütött a nap és megint készítettem sok-sok képet. Őzikéseket is. Este elgyalogoltam a teszkóba és vettem paradicsomot, sonkát, finom teákat, satöbbi. Annakutána blogokat írtam és chateltem. Jó nap volt.

Most először történt meg az, hogy az üvegcsarnokban nem volt hely a kanapékon, ahol ilyenkor kihúzom a holtidőt a karatéig. Máskor pang az ürességtől, de most a diákok be vannak sózva, mert vége a vizsgaidőszaknak. Szóval keresnem kellett más helyet. Szerencsére sikerült, csak itt a klubok és társaságok hivatala előtt ülve sem túl nyugodt gépelni, mert viszonylag nagy a jövés-menés. Nem kéne morgolódnom, hiszen én itt csak egy betolakodó vagyok: azért nem tesz ki a szeku, mert úgy öltözöm, mint az egyetemisták 🙂 Három klubnak is a tagja vagyok, ráadásul minimális zsét zsebelnek csak be tőlem, szóval tök jó. Az üvegcsarnok miatt pedig nem kell aggódni: amúgy is kevesebben lesznek majd, amikor megvolt a szemeszter elején esedékes “pofavizit időszak” – ugyanis feltételezhetően azután lejjebb apad a látogatottság. Ráadásul lassan itt a tavasz, mindenki megy majd ki inkább a szabadba piknikezni vagy ilyesmi. Remélem 🙂

Annak ellenére, hogy hétfő, ez egy jó nap volt. Főnöklány csak délután jött be, addig sokat hülyéskedtünk: dolgozni nem nagyon tudtunk, mert folyton újra kellett indítani egyes szervereket. Amikor szeretett felettesünk beérkezett, felköszöntöttük szülinapján (még üdvözlőkártyát is vettem neki), mire ő előrántott egy finom tortát, amit kicsit megdézsmáltunk. Persze csak módjával. Amikor eszegettünk, azt akartam mondani, hogy közvéleménykutatást tartok (hogy ki szereti a túró-alapú desszerteket), amit ők teljesen félreértettek. Azt az ártalmatlan mondatot, hogy I’m making a poll now, úgy értelmezték, hogy I’m making porn now. Pedig nem is azt mondtam, csak mint kiderült, errefelé a poll-t úgy kell ejteni, mint a pole-t. (pól)

Utána elindultam a munkahelyről az egyetem felé, és rájöttem, hogy tavasz van: süt a nap, szép az idő, egyes gyümölcsfák virítanak és kellemes illatot árasztanak, a park is nyitva van, a madarakat is hallani, munkaidő végén még világos van. Mi jöhet ennél jobb? Tizennégy nap múlva fizetés! 🙂

PS: közben utánanéztem: az amcsik ejtik pólnak, brit kiejtés szerint csak simán pol. Hm, akkor jól mondtam mégis, főnöknő meg hülye amcsi filmeken nőtt fel biztos..

Főztem spenótot – életemben előszőr teljesen egyedül és magamnak. Pároltam vele együtt kukoricát, koktélparadicsomot, sütöttem hozzá itteni virsliszerűséget (ami átmenet a virsli és a hurka között, nehezen tudnám pontosan aposztrofálni) és tengeri halat. Nagyon finom. Közben Goldfrapptól szól a Utopia című szám, ami zseniálisan jó hangulatot kelt hozzá. Mac regényét olvasom ráadásul, ami arra emlékeztet, hogy már megint nem haladtam a sajátommal..

Egyébként nagyjából megvagyok, megyek tovább a lendülettel: tavaszig simán kihúzom – remélem. Megszokásból voltam íjászkodni, aztán vettem pár dolgot ehhez a vacsorához: kell végre a rost, itt a kajában alig van. A munkahelyen megint megy az arc-harc, de kivételesen megnyertem egy kört: kérésemre szeparáltan küldték a dizájnra és a funkcionalitásra vonatkozó javítási listát. Ha beszólnak, hogy már rég készen kellene lennie a cuccnak, visszaszólok, hogy aha, ilyen förmedvény háttérből örülhetnének, ha bármit is ki tudok hozni – persze diplomatikusabban. Az a vicces, hogy működik a dolog (a visszaszólás). A próbaidő egyébként csütörtökön járt le, úgy tűnik, kellek 🙂

Mac-től kaptam egy GPS-vevőt! (tegnap érkezett meg a hivatali postámmal) Azzal és a mobilommal jó sokat ökörködtünk ma a kollégákkal a kávészünetben. A saját épületünkbe is visszataláltunk kolléganővel és épp amikor beértünk az irodánkba (főnöklány kávészünet alatt is ott melózik, nem jön át velünk), egy kellemes angol női hang közölte, hogy “GPS signal lost” – jót derültünk rajta mindannyian 🙂

A zöldség mindjárt megfő, a teriyaki szénné égett, a hagymakarikák is. Szóval minden a legnagyobb rendben van. Kint hideg riogat és metsző szél fúj. Ennek ellenére gyalog jöttem haza (75 perc). A kövéredés kerülendő, mozogni kell rendesen, amikor csak lehet 🙂

Volt sok negatív dolog, de már elfelejtettem, miről akartam panaszkodni. Tegnap 30km-en keresztül vezettem egy négyezer köbcentis monstre terepjárót, automata váltósat. Kicsit féltem, hogy nehezen szokom hozzá a fordított forgalomhoz és a nagy járműszélességhez, de végül minden rendben ment. Nem voltam benne a hírekben sem.. Lakótársamnak segítettem, mert el kellett szállítania egy másik kocsit a saját lábán és egyszerre még ő sem tud két járművel operálni 🙂

Péntek van és holnap anime meet. Jó lesz. Csak tudnám, mit akartam még írni. Pedig tök tetszett volna mindenkinek. Annyira emlékszem azért, hogy érdekes és vicces volt. Na mindegy, legközelebb több szerencséje lesz az univerzumnak 🙂