Koreai, kosztümös, fél ezer éve játszódó, palotai főzőcskézős, gyógyítgatós, intrikálós sorozat néhány apró logikai és fordítási következetlenséggel, sok fordulattal, véletlennel, tanulsággal, erkölcsi tanítással, furfanggal, szinte mindig jólápolt karakterekkel/szereplőkkel, szép tájakkal és vidékekkel. Mindenképp érdemes eredetiben is megtekinteni: nemcsak koreaiul tanulhatunk belőle, de nagyritkán japán dialógusokat is elcsíphetünk.
Szubjektív értékelés: nyolcas, a tizes skálán.
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_palota_ékköve
http://en.wikipedia.org/wiki/Dae_Jang_Geum
Egyébként ha jól sejtem, a koreai hangleíró ábécét (jelenlegi nevén: hangul) ezután ezelőtt (azaz a Nagy Dzsangüm “kora” után előtt (tévedtem, tehát valószínűleg a betiltásának/feledésbe merülésének időszakában játszódik a sorozat)) fejlesztették ki egy királyi project keretén belül – ezen írásrendszernek az az egyik érdekessége, hogy karakterei a beszéd közbeni ajakformálást mímelik (legalább is a wikipedia ezt írja) és a karakterek tömbösítése miatt szép helytakarékos.
Érdekes tény, hogy kifejlesztése után egy darabig betiltották, majd megint “divatba jött”. Minden esetre a hangírás előtt csak a nemesek számára “elérhető” kínai ideogrammákat használtak, ami nem csoda, tekintve az ázsiai óriás kulturális és egyéb befolyását. A hangleíró ábécé bevezetésének egyébként javarészt az írástudatlanság felszámolása volt a célja: “A bölcs megtanulhatja, mielőtt elmúlik a reggel; az ostoba pedig tíz napon belül.”