Archive for February, 2006

* “Nincs Fekete Péter” – There is no Peter Black

Wednesday, February 8th, 2006

Talán nincs annál jobbHidrogén! mód elkezdeni a napot, mint egy 20 év körüli lány által vezetett villamosban a havas pályát és a vezetőt figyelve. Ehhez persze az kell, hogy az ember az inaktív ajtó lépcsőjén kapjon helyet, közvetlenül az áttetsző falú fülke mögött.
 
Fegyelmezetten, türelemmel várta az indulást (alkalmanként keresztbe téve egyik lábát a másikon); mobilja és kabátkája tőle balra az oldalpulton pihent. Amikor elérkezett az idő, megigazította szépen rendezett egyenruháját, majd benyomta az ajtózáródásra figyelmeztető csengő gombját. Az ajtók bezárása után szépen szabályosan előretolta a bal oldalon található kart, s a vasszörnyeteg mozgásba lendült. Tizenhárom másodperccel később felállt és a “járattábla” felé nyúlva bekapcsolta az utastájékoztató rendszert. Ekkor megszólalt a már jól ismert “Hidrogén!” felszólítás, ami öt másodperccel későbbi agyi újrafeldolgozásban már úgy volt értelmezhető mint: “Üdvözöljük utasainkat!”.
 
Eddig még nem nagyon figyeltem a villamospályát vezető szemszögből, ám most valahogy egy teljesen új világ mutatkozott meg – ebben persze szerepet játszhatott a rálátás, a fehér égbolt, a havas pálya, a vezető. Láttam a váltók szimbolikus és logikus jelzéseit, a villamosnak szóló egyéb lámpákat, azt, hogy a lány hogyan int minden elhaladó villamos vezetőjének. Nem érdekelt, hogy egy öreg bácsi ráripakodik a vétlen iskoláslányokra, nem érdekelt a tömeg (hiszen úgyis védett helyen voltam a “lépcsőaknában”), csak előre koncentráltam. Aztán a kellemes utazás végén a megfelelő megállónál leszálltam és nagyjából időben beértem a munkahelyemre.
 
Amikor még kisgyerek voltam és nyáron mentünk a tóra, a buszvezető bácsi megengedte, hogy bemenjek a fülkébe és én nyitogassam az ajtókat – máskor, máshol, mások a külső, rejtett ajtónyitó kapcsolókat is megmutatták. Kis részben ezt a hangulatot hozta vissza ez a mai reggel; csak most tél van, esik a hó, már felnőttem és a villamosvezető nénit mégsem kérhetem, hogy engedjen be. El sem férnénk abban a szűk kis kamrában, meg amúgy is szabályzat-ellenes…
 
* az idézet innen való.

Ticckett, éérted? Ticc-kett! – Teetscat, understand? Teets-cat!

Monday, February 6th, 2006

Remélem, nem csak én Északfölde villamosai by Ali hallom azt a villamoson, amikor elindul az “Üdvözöljük utasainkat!” gépi kedveskedés helyett, hogy hidrogén… Ez olyasmi lehet, mint a Batthyány-térD és társai – ha jól tudom, ez utóbbi anomália-körről már indultak vitafórumok.
 
Ami az IC utaskommunikációját illeti, szerencsére ezúttal nem volt szaxofonos-recsegő rettenet, így hallgathattam nyugodtan a saját zenémet ( mármint nem úgy… á, mindegy 🙂 ). A kalauz is csak azért ellenőrzött (az utazás negyvenkettedik percében), mert feljöttem alfából és felmutattam a jegyet és a helyjegyet. Egyébként azt hitte volna, azért maradok nyugodt, mert korábban szálltam fel és már kezelték jegyeim.
 
Nagy sikere lehetett taxiellenes kampányomnak, mivel csak egyszer hallottam a “Taxi?!” jellegű kérdést, amit viszont nem hozzám címeztek. Vagy csak arról van szó, hogy a taxisok vasárnap késő este pihennek.
 
Jó volt otthon lenni – kell egy kis nyugalom-sziget ebben a kegyetlen, rohanó világban.
 
( Most veszem észre, hogy kellemesen fordított időrendű bejegyzést sikerült alkotnom. Sebaj, kell ilyen is; nomeg legalább művészi hangulatúnak tűnhet. 🙂