Archive for December, 2007

And the story goes on

Sunday, December 30th, 2007

Green stuff, do not enter
Forest. Trees. Branches. Twigs. Just like on that day quite a few years ago. She didn’t want to remember, not that she could avoid it even if she tried. “Come on, Lithia, concentrate..” she said to herself half-aloud, slightly slapping her own cheeks with both hands – not slowing down in her rush through the twilight woods for even a moment while doing so. It was just a stupid habit she has fallen into, she knew all too well a firm command would have sufficed in the cases of this sort.

As she dashed on with relentless endurance the type of terrain changed a bit into an uphill stretch of grove with markedly less trees and a wee bit more rocks. After a good while the slope became rather steep and it didn’t take too long for her to reach the entrance of a cave – at long last something that fitted the bill for a shelter. She could hear something that made her cheer up a little. “Dripstone.. A dripstone cavern!” she rejoiced. She couldn’t help behaving a bit like a little lass when it came to stalactites and stalagmites and the occassional dripping sound and the smell of fresh damp air led to the conclusion that she might have discovered a place where she could find plenty of both. “Resting at a place like this would be..” she started the thought. However, a sudden burst of sensual warnings voiced only one short-term recommendation that flipped her onto the ground of reality again: PARRY!

“Bears? And two of them? They dislike places like this..” her rapid thoughts went on as she looked down on the gory mess – this time it was only the full white moon that helped with shedding a weak light on the scene. It happened all too sudden, just a flash of two fine weapons getting into movement by her experienced hands, three heartbeats then the ceremonial reinsertion of the blades into their sheathes. She reached into her backpack and lit a torch, out of mere habit. She hated killing animals but these ones didn’t leave any choice, as if.. “No, that’s nonsense, what would..” she put the thought aside and decided to concentrate on scouting again. After her mood having been ruined this nasty way she needed something to build her spirits anew. So she moved deeper into the cave.

It was a magnificent place and she indulged in the joys of exploring it. She knew it was important to keep the torch well away from the dripstones and she also avoided touching them in order to refrain from being the one who had stopped them growing. It takes quite a long time for these wonders of nature to develop and it’s so easy to annihilate them either unwillingly or deliberately – something humans are so good at.

The cavern had a nice lake too and the main chamber was cozy and seemed quite secure: the only entrance was the one she came in through, obviously the other stretches of the system were reachable via some underwater “paths”. “Very well, time to head back. He will be more than happy to hear the good news.” she thought and the bear incident was now only a minor nuisance in her summary for the day. In such high spirit her thoughts stuck in a rut again and started their dwell on him as she inched her way outwards slowed in the hypnotic attraction of her newfound piece of heaven on earth. She was treading and spinning just like a little child who wouldn’t really like to leave the candy shop and leave for home but knows she would be scolded unless she did so. “He would understand this little delay when he sees this.” she smiled. She pulled back the hood of her cloak which she had previously put on for protection against the cold and the drips – she didn’t mind either of them any more. She collected her long hair from the recesses of her upper clothing and let it flow on both sides, a more appropriate setting for her dazed waltz out.

The following moment she suddenly collapsed on the somewhat slippery floor landing on her knees. Her heart being in complete and utter despair and pain, she put down both her shaking arms to support her shocked body. She had never felt anything like this.. well, not since that fateful day, that is. “What is happening to me? Something is very wrong here!” she shouted in agony, her shriek casting rather frightening echoes. In a way it was quite funny for her to observe herself as if she had seen a stranger. At the same time she was most surprised as well as concerned about it as she had never lost her self control. At least not so much.

Her eyes popped out amidst of her sea of pain. “What’s this??” now it was her observant self’s turn to panic. None of her awareness levels were safe any more and she felt like falling off an edge into a black nothingness. “Zeth!” was her last thought before everything went blank.

az eddigi részek egyben, fordított időrendi sorrendben:
http://zetto.hu/?cat=5

Merii Kurisumasu (Merry Christmas)

Tuesday, December 25th, 2007

Épp olyat hallgatok, amiről soha senki sem sejtette, hogy valaha is létezni fog: Monty Python’s Flying Circus magyar szinkronnal. Oké-oké, tudom, hogy eretnekség, de ne ugorjunk ennyire előre a jelenbe, vezessük végig a történéseket legalább összegzés szinten..

Szerdán és csütörtökön – követve a kedden kialakult hagyományt – újfent csokit meg sütit vittem a kollegináknak, ami annyira megindította őket, hogy eldöntötték, meghívnak csütörtökön ebédelni. Ráadásul aznap (az ebéd előtt) zajlott az értékelésem is, ami teljesen pozitív összképpel zárult. Szeretnek és akarják, hogy továbbra is ott dolgozzam – valószínűleg a fél éves próbaidő lejártakor sem lesz semmi gond. Kaptam meglepetés ajándékot is, amire tényleg nem számítottam. Aznap tovább maradtam bent, hogy megpróbáljak befejezni egy projectet. A sok csoki és egyebek miatt úgy döntöttem, gyalog megyek haza. Egy óra húsz perc alatt haza is értem, majd hozzáláttam ahhoz a sok mindenhez, amit még a pénteki repülés előtt le akartam tudni. Sorrendiség nélkül ezek: porszívózás, fürdőszoba savazás, teljes felmosás, mosás, mosogatás, teregetés, openTTD, ajándékcsomagolás, szemétlevitel, hűtőlomtalanítás, porszívó javítás (eltörtem a gégecsövet) megkísérlése, sepregetés, repülési előkészületek (gyakorlatilag a bőrönd optimalizált megtömése), edzés, zuhany, sütés, étkezés.

 

Elektrosztatikusan töltött hajszálak a kolléganő hivatali forgószékén Sütiii, hízzanak a lányok is :) Idei utolsó ebéd a kolléganőkkel (a desszert később érkezett) J-radio in real life (Eirtakon ad included) Keverőpult, mikrofon, Mac, és az adásban említett ír zselés cukor

 

Pénteken hat óra alvás és a végső simítások után (pakolás, ellenőrzés, fűtés kikapcsolása mindenhol, vízmelegítő kikapcsolása), kicsit késve elindultam a buszhoz. Ugyanis úgy döntöttem, nem költök taxira, mert pénzkidobás. A belvárosba még nagyjából rendben ment az út, ott átszálltam egy másik buszra. A menetidő a reptérre alapvetően körülbelül 30 perc lenne. A 41-es azonban pénteki és/vagy karácsony előtti forgalmi torlódásba került, így a menetideje megtöbbszöröződött. A repülő indulása előtt egy órával értem végül oda, de eléggé idegtépő út volt. Elektronikusan bejelentkeztem, ahogy szoktam, ami jó húzás volt, mert a sorból elküldték azokat, akik nem így tettek. A felszállás előtt még gyorsan meg is tudtam ebédelni a szokásos helyemen. A repülőn a kolléganőktől kapott olvasnivalót olvasgattam, animét és brit sci-fi humorsorozatot néztem, le sem zuhantunk, szóval minden rendben ment. Annak ellenére, hogy a gép most 20 perccel korábbra volt kiírva, a régi menetrendhez képest is késett. Váltottam eurót forintra, Kaenékkel találkoztam (akiknek odaadtam a csokit, amit a hajdúhadházi szervezés támogatásában nyújtott segítségért ígértem), Mac-hez hajtottam az értem érkezett szüleimmel, ahol szerepeltem a J-Radioban ( http://j-radio.hu ). Éjszaka hazautaztunk a szülővárosomba, majd aludni tértem.

Szombaton megkopasztottak, mert már utáltam a fejem. Aztán benéztem meetre, ahol sok régi barátommal találkoztam. Nagyon jó kis meet volt és mindenki jól érezte magát. Bővebb infók itt: http://mink.hu/index.php?fun=nws.type–blog.string–lufiháborúig . Nagy meglepetésben volt részem, ugyanis kaptam kardokat gravírozással, kulcstartót és volt egy halom csoki. Jól be is vásároltunk még extra enni- és innivalóból, no és lufikat is vásároltunk. Azután teaházba vonultunk, majd (vagy pedig közben/előtte) mindenki hazautazott. Nagyon nagyszerű nap volt.

 

Kék Lufi, piros lufi, Lomek meg Csoki Pizza - már ami maradt belőle.. Ryoga és Chipp indulófélben A kis érdeklődő és a számára átengedett zöld lufi Mimi lufit fúj, Osaminak már van és használja is :) Nem látni a kék lufitól Lomeket és Hippee-t Enikő és Norbi a teaházban Wakizashi és tanto a tévé mellett

 

Vasárnap jó későn keltem, mert ki kellett aludnom magam, aztán ajándékokat vásároltunk. De alapvetően az egész nap kellemes otthonos kényelemben, lassan telt. Olyasmi volt ez, amiről több hónapja csak álmodozhattam.

Hétfőn nem bírtam felkelni, így az ajándékbeszerzésen nem tudtam részt venni, ami nagy kár. Ez volt az a nap, amikor a még vasárnap újra szigorúra fogott diétát folytattam – egészen estig. Az itthon töltött idő alatt eddig az edzéseket sem hanyagoltam. Este nyolckor elugrottunk öcsémékhez, ahol kiosztottuk az ajándékokat. Kaptam egy mérleget és egy bonsait. Mindkettő nagyszerű ajándék. A mérleg tökéletes eszköz a fogyás folyamata alakulásának követésére, bonsai-om pedig még sohasem volt, szóval tök jó. Itthon is jött utána a Jézuska: kaptam mindenféle spray-t, meg Monty Python’s Flying Circus 2,3,4. évadot DVD-n. Nagyon jó cucc! Egyrészt kétszer annyi epizódot pakoltak egy-egy korongra, mint az amcsi kiadásban, amit korábban részben beszereztem. Ráadásul a harmadik évad fele nem is volt meg, sem pedig a negyedik. A szinkron angol, magyar és lengyel, a feliratok ugyanígy. Lehetetlen küldetés MP-t fordítani, így nem is lehetett tökéletes – de azért néhol egészen eltalálták. A szinkronhangok nem a legjobbak, de mégis ez az egyetlen eddig létező magyarra szinkronizált verzió (ha jól tudom), és ebben korszakalkotó, egyedi és forradalmi (pl végre a szüleim is értékelhetik, mert az angol nem az erősségük). A női hangok között mintha Nagy Natit hallottam volna, de az is lehet, hogy Lina Inverse hangja. Vagy mindkettőt hallottam 🙂

 

Étkező eb Chat with Zsanna-sama Kis Karácsony Interjú a fenyővel Testvéremék normandiai fenyője és az ajándékok Az említett fenyő messzebbről

 

When pieces click into their places

Tuesday, December 18th, 2007

Jönnek az angyalokVannak napok, amikor minden, de minden a helyére kattan. Mint egy kirakósjáték. Ezekért a pillanatokért érdemes igazán élni. Még ha tudjuk is, hogy ez változni fog és megint beköszönt a káosz, a kétely, a hiábavalóság érzete, érdemes kitartani. Valami jobb és magasabb szint elérése érdekében. Jobbá, kicsit élhetőbbé tenni ezt a világot – ezen cél tudatának érzete mindennél felemelőbb, még ha ritkán is jutunk el oda, hogy ez megfogalmazódjék. Hát hajrá mindenkinek 🙂

Telegram from Oblivion

Sunday, December 16th, 2007

Oké távírati stílusban, mert nincs időm. Péntek jó volt, volt poénos santa-íjászat (ld. képek). Hétvégén kijött valami járvány rajtam, de küzdöm ellene vitaminokkal és teával, menni fog. Csak az enyém az albi egy hétig, szóval jó dolog. Hétfőn megyek intézni a jogsit, alig várom! Ja és openTTD Rulez!

 

200712143033.jpg 200712143035.jpg 200712143036.jpg 200712143037.jpg 200712143038.jpg 200712143041.jpg 200712143042.jpg 200712143043.jpg 200712143044.jpg 200712143045.jpg 200712143046.jpg 200712143047.jpg 200712143053.jpg 200712143057.jpg 200712143059.jpg 200712143061.jpg 200712143063.jpg 200712143064.jpg 200712143066.jpg 200712143069.jpg 200712143070.jpg 200712143071.jpg 200712143079.jpg 200712143081.jpg 200712143086.jpg 200712143088.jpg 200712143090.jpg 200712143092.jpg 200712143102.jpg 200712143103.jpg

High on coffee

Thursday, December 13th, 2007

Időoptimalizálás – ezt művelem most. Épp felszálltam egy 4A-s buszra, miután futni hagytam három másikat, amelyek – ezzel ellentétben – tömve voltak. Ezt megelőzően egy 38-ason utaztam (vagy 38A-s? fene emlékszik..), mert downtown nagyon nagy tömeg volt a négyes és társai megállójában – vélhetően azok, akik az említett négykerekű szardíniásdobozokat választották 🙂 Poén, hogy a harmincnyolcassal haza is mehettem volna, ám nem tettem, mert jönnöm kell animézni. Már itt is vagyok a campus kapujánál, a zöldre várva; ok, zöld, épp a “Maria, belive me, I like it loud” szól..

 

Kómásan kibámulva Busznézet Vajh mi épül itt?

 

Hogy miért utaztam be a városközpontba a brutális forgalmi dugó közepette? Eladtam egy mongol embernek a kreszkönyvet és a cédét egy huszasért, 14 eurót bukva a dílen. Közben már itt ülök a vetítésen, az az Ouran Host Clubos sorozat megy, az első ep. Nincs lehetőségem olvasni, mivel épp gépelek, szóval szegényes japán tudásomra kell hagyatkoznom a megértésben – egyfajta idegennyelvű rádiójáték 🙂 A smoothie, amit szürcsölgetek ezúttal egy Carribean Twist (mangó, banán, meg amit még nem volt időm/alkalmam elolvasni, mert a fizetéssel és a zenelejátszás állítgatásával törődtem inkább). Szóval meló után bementem a belvárosba. Mondtam a gyereknek, hogy nem ígérem a táv 15 percen belüli teljesítését. Igazam is lett, eléggé belefutott a busz egy csúnya dugóba. Éppen ezért inkább egy ponton úgy döntöttem, gyalog folytatom tovább. Nem tudtam hol járok egész pontosan, csak tippeltem. Viszont jóval messzebb voltam, mint reméltem volna. Azért 17:33-ra odaértem, mint kiderült, félkor kellett volna kezdenie a munkahelyén és 10 perc belefért. Mindösszesen 18 percet várt, ami nem is olyan vészes egy ilyen bombaüzlet súlyához képest 🙂

 

Reggeli, plusz a zsír új egér Mit együnk ma? Pulyka és sült sonka - karácsonyi szpesöl menü

 

Miután megvolt az átadás-átvétel, Kellemes Karácsonyt kívánt és magyarul megköszönte. A látszerészhez hamarabb értem oda a megbeszéltnél, de nem volt gond. Jó hamar végeztem és azzal a jó hírrel hagyhattam ott őket, hogy jók a szemeim ( visszatehetem őket 🙂 ). Kaptam egy pecsétes igazolást és elkértek 27 eurót. Tegnap 10 euróval olcsóbb lett volna, de nem számít, mert akkor nem értem volna rá. Közben elkezdték a második epizód vetítését, további 20 percnyi hangjáték. Írtam SMS-t a kolléganőmnek, hogy mégsem buktam meg látásvizsgálaton, miközben a tömeggel ellátott megállók felé siettem. A döntésem és a további eseményeket – retrospektív elbeszélésmódhoz híven – lásd az elején, illetve elszórva mindenfelé 🙂

 

Dish owned Ilyen is tud lenni az égbolt, ha akar A kávé próbája az ivás :)

 

Ma reggel is felébredtem és felkeltem ( míly meglepő.. (egyesek számára megkönnyebbülés, mások számára nem, sőt 🙂 ) ) és mivel nem kellett ebédet vinnem (okát ld. később), zuhany után (szinte) azonnal startolhattam a buszhoz. Hajszál pontos voltam, mint mindig és dolgoztam, mint a kisangyal ..mint mindig 🙂 Kézzel leírtam egy lapra az összes mezőnevet, mert úgy jobban megismerkedem velük, aztán létrehoztam az adatbázis-táblát az alkalmazáshoz. Satöbbi. 12:30-kor cégünk IT Crowdja karácsonyi ebédre indult egy szép étterembe. Az egész hely egyetlen nagy ház volt, több szinttel, szép fa alapú beltérrel. Jól elbeszélgettünk és a legnagyobb meglepetés az volt, hogy az IT nagyfőnök a végén bejelentette, mégis beleférünk a költségvetési keretbe és ebből az említett céges alapból fizeti az egészet. Mindenki örült a hirtelen pálfordulásnak, fejenként kb 25 eurót megspórolhattunk. Hazafelé a kocsiban egy hülye félreértésbe keveredtem és a kolléganők az alapján próbáltak cikizni a nap maradék részében. Nagyon élénkek voltak a sok cukortól és kávétól (mindenki egy egész börgével kért az étteremben). Az ebédidőnk ma a megszokott egy óra helyett két óra x perc időtartamú volt. Kivételes nap volt és teljesen pozitívabban érzem magam, mint általában. Fura..

Day of the Evil Printers

Wednesday, December 12th, 2007

Tegnap nagyon produktív voltam, miután megérkeztem. Nem is emlékszem, mikor intéztem egyszerre ennyi mindent párhuzamosan ilyen rövid időn belül. Reggel behoztam a sok kaját, alig fért el a hűtőben, de legalább el leszek látva egy jó időre. Kiderült, hogy a hivatalba csak akkor mehetek, ha kiveszek fél napot (vagy a jövő éviből, vagy pedig lefaragok a jövő hét pénteki szabimból), nem dolgozhatom le (szemét egy világban élünk). Ráadásul a pénteket nem kapom meg. Viszont kértem és kaptam egy vadiúj optikai egeret, a golyós elég vacak volt már és meg is lepődtek rajta, hogy nekem olyanom volt – dehát azt adtak..

 

Ma buszbőségben szenvedtünk Anyuu, legalább a céklát ne kelljen mááár :) Kocsik között mászkáló macsekok

 

A boltban fel akartam venni (a karateklubos karácsonyi vacsora miatt) pénzt, de épp hekkelték az ATM-et, szóval gondoltam cashback és akkor kártyával fizetek. Öt euró felett szoktak kártyát elfogadni, ezért vettem pár cuccot, ami nem is lett volna olyan fontos. Kiderült azonban, hogy 7 euró felett kell, szóval gyorsan hozzápakoltam valamit a válogatáshoz. Mondom a nyakkendős pénztárosnak, hogy cashback is lesz. Ja, azt itt nem lehet. Nagyszerű, akkor minek vettem ezeket..

Egész nap programoztam meg ilyenek, szóval nem unatkoztam. Ez a pénteki dolog eléggé lehangolt, mert most amiatt aggódom, hogy nem kapom meg időben a jogosítványt – jövő hét pénteken ugyanis repülök haza.

PS: a munkahelyen írtam meg a blogbejegyzést, amit elküldtem magamnak e-mailben. Épp Cherry Kicket iszogatva próbálom beszerkeszteni itt az egyetemen. A smoothie tartalma: cranberry juice, cseresznye, banán, fagyasztott low-fat joghurt és ezúttal nem a sportközpontban vettem, hanem a Sparban. Sikerült pénzt is felvennem. Ja, és hagytam a kolléganőnek, hogy elhozzon, bár gyalog gyorsabb lett volna – dehát állítólag szocializálódni kell, merthogy az jó..

PPS: hogy a címről is essék szó, ma három nyomtató is elromlott a portacabinban, ahol dolgozunk. Kolléganő nagyon pörgött, hogy megnézze, de finoman rászóltam, hogy az nem a mi dolgunk és kihívtam inkább a helpdesket. A főnöklány sem örülne, ha rendszert csinálnánk a nem munkaköri segítségből, plusz nem tűnt túl egyszerű esetnek egyébként sem..

39/40

Tuesday, December 11th, 2007

Épp a buszon ülök. A vizsga sikerült és egy mongol ember meg akarja venni a könyvet és a CD-t. A harmadik gyógyszertárban készíttettem fényképet a motorjogsihoz, mert az elsõ kettõben nem lehetett. Szemvizsgálat csak csütörtökön lesz, de legalább megnéztem, hol van a hely. Ha “megvannak a papírok”, megyek a “tanácsra” és jövő héten megkapom a jogsit 🙂 A köv. bekezdést otthonról folyt., mert a kezem leszak. a cipek. közb. mob. blog..

 

Régebben ilyen csúnya idő volt, ma nem. Ma reggel gyönyörű volt az égbolt. Siettem munkába. Bemozdult :) Idióta Mikulás dec. 6. után is fel-le mászkál a kötélen :)

 

Megérkeztem az albiba, innen folytatom. Kipakoltam a táskát meg a szatyrokat, ugyanis jól bevásároltam a belvárosi teszkóban, mielőtt hazafelé indultam volna. Elkezdtem sütni-főzni a hétre, közben próbálok a chatablakokkal is felzárkózni. A biztonság kedvéért lemásoltam a CD-t, hátha jól jön még a tananyag. Edzés és zuhany is megvolt, kezdem magam a bloggal is utolérni. Nagyon időoptimalizáló hangulatomban vagyok, ilyenkor jól érzem magam, mert mindent be tudok ütemezni és sikerül is véghezvinni.

Lássuk, mi is történt ma: időben keltem, időben zuhanyoztam, időben indultam, időben érkeztem, a nadrág már kigombolás és kicsatolás nélkül is lejön. Megérkezett már az utolsó ajándék is, amit ebay-en rendeltem, nagyon hiperaktív voltam ma, egészen kávészünettől kezdve. A háromnapos határidős progit ma majdnem befejeztem, annyira nem tudtam leállni. Simán odaértem a vizsgára, fél órával a határidő előtt. 39/40 lett az eredményem, megvan a vizsgabizonyítványom, amit nem szabad összehajtanom. Nagyon kellemes környezetben zajlott az egész, érintőképernyőn. Nagyon profi voltam és nem kértem fejhallgatót, simán olvasva végignyomkodtam az egészet pár perc alatt. Félelmetes, mennyire lassabban megy még így is, amikor súlya van a válaszoknak. Amikor csak gyakoroltam, pikkpakk végigklikkeltem a tableten 🙂 Lehet, hogy otthon majd beszerzek egy kisteljesítményű motort, ami nem automata váltós, hogy gyakorolhassak rajta az utcánkban.

Unexpected snack

Monday, December 10th, 2007

Holnap motorvezetői vizsga, szóval egész hétvégén tanultam, amikor nem ügyfélnél voltam (kétnapi élelemre valót kerestem szombaton), chateltem vadooccal és a többiekkel vagy openTTD-ztem Mac-kel. Van egy vicces válasz az egyik kérdésre. Így hangzik: “a nagy hidegben a levegő megfagy és az abroncsok felrobbannak”. Szerencsére nem az űrben vagyunk, de a fagyott levegő (nem vagyok kémikus, de úgy sejtem, hogy a keverék összetevői külön-külön cseppfolyósodnak és fagynak meg) csak nem robbanna fel. Hacsak nem a térfogatnövekedésre gondolnak, ami viszont cseppfolyós halmazállapotból szilárdba való változásnál jelentkezik – tehát maximum befelérobbanásról beszélhetünk. Viszont akkor nagyon hirtelen kellene lehűteni a kocsi/űrjármű teljes környezetét, ami maximum valami baleset következtében realizálható (például ha a hőszigetelés hirtelen megszűnik (a belső hőmérséklet hirtelen leesik 3 Kelvin-fok közelébe), de a vákuumtól való fizikai elkülönítés nem). Minden esetre – bármennyi esélye van ezen történés bekövetkeztének, nem fogom beklikkelni 🙂

 

Rendhagyó vacsora.. Baddies.. Olvasnivaló unalmasabb napokra :)

 

Meló után smoothie-t iszogatva fogom tanulgatni a maradék kb 70 kérdést. (Szerk: ez téves jóslat volt, tele vagyok a szokatlan étrend miatt..) Utána karate következik, majd rohanás haza, hogy az extra felülések után gyorsan aludni térhessek. Azt hiszem, holnap még a melóhelyen kicsit olvasgatni fogom a tesztkönyvet és munkaidő vége előtt fél órával jól lelépek majd, megbeszéltem a főnöklánnyal, aki még beteg, de benézett ma délután.

A hétvégén, mint említettem, nem unatkoztam. Többek között írtam annak az ebay-es kereskedőnek, akitől karácsonyi ajándékmangákat rendeltem és az egyiket csúnyán összegyűrték csomagoláskor. Megírtam, hogy nem akartam rossz értékelést adni (inkább semmilyet), de legközelebb jobban vigyázzanak. Bocsánatot kértek és azonnal visszatérítettek 2 dollárt, ami több mint a termék árának a fele. Visszaírtam, hogy ok, semmi gond és adtam nekik egy pozitívat. Félelmetes, mennyivel intelligensebben és ésszerűbben lehet kereskedni, mint amit otthon láthat az ember.

Az openTTD nagyon jó volt. Titokban Mac folyton támogatott, hogy ne menjek csődbe, bár kicsit lyukas vederbe hordta a vizet, mert százezreket költöttem földmunkákra. Például az egyik tengerparti reptér mellett hatalmas vízterületet szárazfölddé tettem, csak hogy megállhassanak és elhaladhassanak ott a maglev vonatok (az önkormányzat megtiltotta a keskeny földnyelven a további lakóépület-bontást, így két vonal nem fért el ott). Aztán hajnalban hazajött a lakótársam és a barátnője egy party-ról, így kétfelé kellett koncentrálnom. Minden esetre amikor elvonultak, szépen elkezdtem összekötni az összes vasútvonalamat, ami egyébként nagyon jó móka.

Az ügyfélhez mindezek előtt, szombaton ugrottam el (hoztak-vittek). Két órát voltam ott, megoldottam minden problémát, de rendes voltam és csak egy óráért kértem zsét. Mivel teszkó közelében volt a hely, felvettem a januári lakbérre is a pénzt, hogy már most letudhassuk, ráadásul így az ügyfél is tudott vételezni egy kisebb összeget, hogy kifizesse a tanácsadást. Hétvégén rájöttem, hogy mégsincs otthon semmi, így vörösretken, zöldhagymán, sonkán és teán éltem. Kiderült, hogy mirelitzöldség is kevés van és halból is csak egy filé. Szóval lefőztem mára, holnap meg improvizálok, majd pedig bevásárlok munka után és lefőzök a hét maradék napjaira.

Még volt a céges hűtőben nyers káposztám és retkem, azt reggeliztem. A tizenegy órai kávé idejére viszont már nagyon éhes lettem, aztán ebédig minden rendben volt. A nővérek, akik ugyanebben az épületben dolgoznak, karácsonyi party-t tartottak a konyhában, de csak kevés cucc volt diétás. A lazac volt talán az egyetlen. Nem nagyon értettem, miket meséltek, mert nagyon gyorsan beszéltek és szlengben, plusz olyan, csupán az itteni környezetben felnőtt emberek számára érthető szövegkörnyezetben, ami lehetetlenné tette a dekódolást is, nemhogy a felfogást. Szóval megint csak ücsörögtem és mosolyogtam kifelé a fejemből, mint egy hülye, idegenföldről jött idegen 🙂

Christmas dinner with archers

Saturday, December 8th, 2007

Ma a Powerhouse smoothie volt soron: mangó, ananász, banán, méz, almalé, meg amit kifelejtettem. Utána íjászkodtam, de most távolabbi pályára. Készítettem képeket is, aminek az volt a motivációja, hogy az egyik lány szoknyában lövöldözött és ez teljesen Ragnarökös hangulatot kölcsönzött az egésznek. ( fenébe, jó kis szójáték, már annak, aki tud németül 🙂 ) Íjászkodás után következett a karácsonyi vacsora. Úgy volt, hogy a klub egy csendes helyre vonul, ahol ételt is lehet rendelni, viszont útközben kiderült, hogy az a hely sajnos betelt mára (izé, péntekre). B tervként egy késdobálóbb hangulatú helyre mentünk, ahol a legértelmesebb éteknek a scampi chips ígérkezett. Diétás kólát vettem hozzá. Egy moldáv lánnyal beszélgettem odafelé menet, aki Franciaországban él csak egy project miatt ugrott ide ki fél évre, később hozta egy/az angol barátját is. Ugyanezen a helyen egy ember kérdezte, hogy “Alles in Ordnung?” és a megkopott németemet előkotorva elkezdtünk kommunikálni. Aztán megkérdezte, tudok-e angolul, ami megkönnyebbülés volt, mert utálok makogni 🙂 Mindegy, otthagytuk jól és levonultunk az alagsorba. A többiek részegre itták magukat, ám én még időben elértem az utolsó aznapi buszt. Azért is kellett sietnem, mert lejárt volna az ötnapos bérlet és nem szeretek fölöslegesen fizetni.

 

Vigyázat! Íjjal felfegyverzett bakancsos lány :) Ujjvédő harcedzetleneknek Balra hord a gyilok :) Jövőbeli perspektíva Gyűjtsd össze mindet Don’t drink and shoot :)

 

A meló egész jó volt. Főnöklány nem volt bent, mert beteg szegény, a kolleganő meg be volt zsongva és ki kellett dekorálnunk az irodát mindenféle karácsonyi díszekkel (nem hagyhattam, hogy leessen a forgószékről, miközben azon ácsorog, inkább segítettem). A dokumentálással szenvedtem egyébként, ami kevésbé poénosabb és sokkal macerásabb, mint a tényleges fejlesztés. Mivel semmilyen normális modellező programra sincs licenszünk (Visióra sem), freeware-eket meg nem akartam munkaidőben keresgélni, inkább Paintben rajzolgattam, ami elég amatőr megoldás, tudom. A PhotoShop sem jó válasz, ha már a grafikánál járunk, ugyanis a trial lejárt és nem hiszem, hogy valaha is kapok hozzájárulást licensz beszerzésére. (Még életem első munkahelyén egy Paint Shop Prot sikerült kiharcolnom, annál többet nem.)

A holnapi nap érdekes lesz. Egy magánügyfélhez kell kimennem, hogy megnézzem, a monitorja halt meg vagy pedig a gépe. Hoznak-visznek, de akkor is a motorvezetői vizsgára való készüléstől veszi az időt. Ugyanakkor egy kis zsebpénz sohasem árt, és az elégedett ügyfelek körét is hasznos dolog bővíteni. Hátha később még jól jön a magyar ismeretségi háló ebben az idegen országban..

Run mouse, run..

Thursday, December 6th, 2007

Na most melyikbe.. döntések, döntések..Boldog Mikulásnapot mindenkinek! Tegnap a főbejárat elé brutális rozsdamentes acélcölöpöket telepítettek, hogy megakadályozzák az épületbe robbanószerrel teletömött furgonnal behajtani vágyó terroristák ezirányú ténykedését. Ezen kívül sok érdekes nem történt. Hacsak az nem, hogy végre tiptop a progi és jól is működik minden. Tartottam prezentációt az IT főnöknek és nagyon örült. Aztán még kicsit csiszoltam az alkalmazáson, így most még jobb. Az újradokumentáláshoz is hozzákezdtem.

A vetítésre jövet láttam egy kisegeret a park egyik kapujában, gyorsan futott, menekült az eső elől. Ja igen, kicsit esett és ettől jobb kedvem lett, mert olyanfajta eső volt. A vetítés előtt vettem Pink Passion nevű smoothie-t – nem tehetek róla, így hívják.. 🙂 (eper, banán, passion fruit, almalé, joghurt, asszem kb ennyi) Vetítésen szétosztottam a mikulásnapi túrórudikat, mindenkinek ízlett. A vetítés lehet, hogy elmarad, mert nem érkezett meg a film. Szóval majd meglátjuk 🙂