Tegnap éjszaka a Zokkával és Beával való találkozásom után kimentem a tengerpartra, ahol egy patak folyik a tengerbe (vagyis inkább ma hajnalban). Elkezdtem terelgetni a medret, hogy egy korábban Zokkával elkezdett nagygátat tehermentesítsek további megerősítés végett. Megnyugtató, ugyanakkor mozgalmas folyamat a mederszabályozás: nehéz kordában tartani a természetet. Kimerítő, ám eredményes tevékenység volt. Hajnali 1-2 környékén értem oda és fél hét körül indultam haza (mindkettő GMT), minden tagom sajog azóta is, de legalább volt egy kis sikerélményem. Belegondoltam, mennyire nehéz a természet ellen küzdeni: egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy elvesztettük a kutyánkat tizenhét éves korában (2008. október 17-én, pénteken) és nem tehettünk semmit a helyzet ellen. Ugyanakkor kétszer is sikerült előzőleg visszahozni a halál torkából. Kicsit olyan ez, mint a folyamszabályozás.
de most akkor miert is keresel megin’ munkat?
Munkát keresel? Ez nekem új. Mi volt a gond az előzővel?
megszűnt az amcsi cég, mert egyesült egy bolgárral. ott sokkal olcsóbb minden, így ott bérelnek helyet és fogadnak fel embereket. hülyék. vagy nem 🙂