Amikor a munkanapokat csak annyi különbözteti meg a hétvégétől meg az egyéb ünnepnapoktól, hogy keresnek-e reggel az ügynökök telefonon, kicsit összefolyik minden. Még akkor is, ha az ember elfoglalja magát; dolgozik az álláskeresésen, edzésre jár, felzárkózik az olvasmányokkal – magyarul hasznosan foglalja el magát – jelentőségüket veszítik a hangsúlyok, a prioritások, a korábban megszokott értelmes tevékenységek. Ráadásul itt a tél és az önfeledt összevissza bringázás is enyhén kizárttá válik, ami egyrészt elrontja a mókát, másrészt pedig nehezebben megközelíthetővé teszi a bejáratott egyetemi klubokat. Még jó, hogy hazaugrom tíz napra novemberben 🙂