Ez a vasárnapi nap is úgy indult, mint a többi általában: chatelés, egyéb virtuáliában való ügyködés után hajnalban aludni tértem, a rádió automatikus bekapcsolását pedig koradélutánra állítottam – minden más ébresztőt kiiktattam. Szervezetem megelégedett a 9-10 óra alvással is, így még valamennyivel dél előtt felébredtem. Chatelni kezdtem a mobilomról (vagyis inkább mda, de lényegtelen), majd vártam, hogy a kissé lemerülőfélben lévő elemű rádió bekapcsolódjon. Meg is tette. Egy idő után kimentem a konyhába, tovább chatelve bekapcsoltam a sütőt előmelegítés céljából, odatettem a vizet forrni. A terv az volt, hogy japán főttkajával nyitom a napot: pár teriyaki nyárs, néhány garnélapárnácska, nyami.. Már a zöldség meg is főtt, amikor hirtelen megkérdezte a lakótárs, lenne-e kedvem velük menni délre egy turistalátványosságot megtekinteni. Nem tudtam nemet mondani (ha nyomasztó az idő, kell egy kis környezetváltozás, gondoltam): kikapcsoltam a sütőt, leöntöttem a vizet a zöldségről, lezuhanyoztam, majd elindultunk. Először persze a kisboltba, ahol vettem jövő heti buszbérletet, citromlevet, ivójoghurtot. Ezután a McD volt a cél, ahol kiderült, hogy a Chicken Wrap Snack tényleg csak hangyányi, ahogy a neve sugallja. Az epershake pedig fura ízű és túl könnyű volt, mintha nem látott volna semmiféle organikus anyagot. A mellette lévő boltban még vásárolgattunk, végre tudtam venni banánshake-et, ami úgy tűnik hiánycikk mostanában mindenhol. Az már egész jó volt.
Odafelé menet szokatlanul sokat beszélgettünk és már az idő undorítósága sem volt annyira depresszív – érdekes módon. Megérkeztünk, ám kiderült, hogy a kert már nem látogatható, mivel épp záróra múlt. Ez az a kert, ahol valamelyik Monte Christós filmet forgatták és állítólag tök szép, így kimentünk az étterem teraszára, ahol nem fogyasztottunk, csak fényképezgettük a kertet és a tájat, már ami látszott belőle. Fifikás turisták részére miheztartás végett a terasz széles korlátjára belülről rá is van írva, hogy “No Climbing”. Jól van, ez nem magyaroknak szól, mi nem tennénk ilyet 🙂 Mentünk is tovább szétnézni a belső szuvenírboltokban, ahol sikeresen vásároltam egy szárított paradicsomos és egy erdei gyümölcsös szódapogácsát. Rablás fényes nappal, amit ott művelnek, de ez még viszonylag oké volt. Egy kertberendezési üzletbe is benéztünk, tetszett.
A nap fénypontja viszont az volt, amikor a két boltlátogatás között megismerkedtünk Siddel a kölyökkutyával. Egy hölgy vigyázott rá pórázon, és amikor leereszkedtem hozzá, hogy lefényképezzem, felágaskodott és megnyalta a kamerát. (Egyébként úgy örült az új barátoknak, hogy még kicsit be is vizelt, ahogy a kiskutyusok általában.) A tizenhat éves kutyámra emlékeztetett és nagyon jó érzés volt kicsit játszani vele. Sohasem értettem, egy apróság miképp tudja ennyire gyökeresen megváltoztatni az ember morálját. Azt hiszem, logikai tudatszintemnek lesz a napokban egy hosszú beszélgetése a kevésbé tudatosakkal, egy jóval stabilabb közérzet kialakítása érdekében létrehozandó tervezet kidolgozása ügyében.
Nem tartozik szervesen a gondolatmenetbe, de érdekes, hogy csak miután mi magyarok elkezdtük dédelgetni az ebet, akkor kezdtek a helyi nézelődők szintén odagyűlni. Vagy csak egyszerű csordaszellem, ami valószínűleg majdnem mindenütt jelen van, ahol emberek élnek.
Hazafelé kérésemre benéztünk a teszkóba, ahová végül ténylegesen csak én mentem be. Vettem rengeteg és rengeteg féle zöldséget, gyümölcsöt, halat; fogkrémet és fogkefét a munkahelyre (éljen az egészséges fogápolás), 8 szappant, jázminteát, mézes kamillateát (ez utóbbiból épp most kortyolgatok egy lefőzést) és még amit elfelejtettem itt megemlíteni. Azóta egész hétre lefőztem a zöldségköretet, megsütöttem a halat, hagymakarikát, gombát, garnélapárnácskákat, teriyaki nyársakat. A tegnap kimosott karatecuccot is becsomagoltam hétfőre, teljesen felkészültnek érzem magam az új hétre. Ja, és kész a blogbejegyzés is, amiben mindezt írom 🙂
PS: szépen fokozatosan hallgatom végig a zenéket, amelyek az “új” telefonhoz adott kétgigás kártyán vannak. Előfordulnak rajta egész jók is.. A Scooter-paródia (gondolom, az az) egész vicces pl. 🙂
PPS: Sid kutya vélhetőleg nem a hajdani népszerű hadvezér, El Cid kései leszármazottja – erre fajkülönbözőség alapján következtethetünk..
“szódapogácsát” – ez szója akar lennie, gondolom.
Nem, szódabikarbónát tesznek a tésztába és nem élesztőt. A szódakenyér mintájára írtam így. Szójapogácsát még szerintem nem ettem errefelé, nem élnek túl egészségesen általában..