Egyéves lettem. Igen, 12 hónapja szálltam meg az országot, mely jól leterhelte – feltételezem. Fura, hogy most vidámnak kellene lennem (pláne ugye hogy péntek van), ám mégsem vagyok az. Túl sok a zavaró sötét gondolat mostanában és könnyen felhúzom magam minden apróságon. Rájöttem, hogy hiányzik a nap és kezd elegem lenni a rossz időből is. Ráadásul tök viccesen ellevelezgetek közvetlen főnökömmel, jól arcolunk egymással, de úgysem ér semmit. (Ráadásul utálom, hogy keverednek a dizájnnal kapcsolatos észrevételek a funkcionálitást érintőkkel, mintha egyforma súlyúak lennének – pedig nem (plusz mindenkinek más a szép tehát mindez relatív; és ne merje nekem senki sem azt írni a mezőhosszak uniformitásának feltételezett hiányára, hogy recurring error! (mert ilyesmit errornak nevezni oltári baromság..) Ha a régi form alapján csinálom, az a baj, ha nem, az a baj. Nincs sapka, van sapka, tök mindegy.). Azt is utálom, hogy írott kommunikációjában vegyesen jelennek meg a feltételezett hiányosságokra utaló kitételek, az új kérések és a jogos módosítási/javítási igények. Utálom a kettősséget, hogy legyen kész hamar és jól, mindenre kiterjedő teszteléssel, de úgy, hogy szinte semmi specifikációt nem kapok, találjam ki valahonnan. Ha meg kérdezek, én vagyok a hülye.)
Szóval mindezekből kifolyólag “kimondottan vidáman” léptem le, really nice weekendet kívánva minden kedves ottartózkodónak – miután a javítások 95%-át megcsináltam és megírtam a válaszlevelet (volt persze benne visszahülyézés, kérdés, hétfőrehagyás is). Egy órát sétáltam a kiindulási és a célmegálló között, ahol közvetlen buszjáratnak kellene járnia, ha nem lenne ilyen béna és centralizált a tömegközlekedés errefelé. Szeretek pénteken hazasétálni és ezúttal a mozgáson kívül nagy szolgálatot tett abban, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Kana zenéje még jobban lenyugtatott, így ahhoz képest, amit a munkahelyről elindulván kezdtem magamban fogalmazni, ez kellemesen szolíd és szelíd 🙂
Közben fő a zöldségköret, sül a garnéla, csirke, hagymakarika, gomba. Mindenből egy kevés, jó lesz ez. Főleg így, a miniedzés után (hosszú séta, plusz felülések és súlyzózás a fekpaddal). Még egy kis forró tea, gyümölcs, és minden tökéletes lesz. Itt a hétvége, végre lehet aludni is 🙂
tényleg jó lenne, ha pihennél!!!!
Oké, igyekszem, Meg kéne próbálni aludni vagy 12 órát. Cool lenne 🙂
Nyugi. Én mindig azzal nyugtatom magam, hogy vannak ezerszer rosszabb munkahelyek is. Például nem szívesen dolgoznék építkezésen, vagy Tecsóban eladóként egész nap a pénztárgép mellett. És mindenhol vannak olyan emberek, akik direkt/undirekt megkeserítik egy munkahelyen az életet. 🙂
Jó étvágyat és fel a fejjel! 🙂
Köszönöm Zsanna és teljesen igazad van. Azóta aludtam és megint ettem, szóval azért már nem olyan szörnyű az egész.
(Csak azt viselem nehezen, hogy teljesen érzelemmentesen, távolságtartó műmosollyal megkapom a kritikát/hibajegyzéket, de nem képesek közölni, hogy ez most aztán nagyon rossz vagy dehogyis, sőt. Ráadásul tudom, hogy más sem tudná ennél gyorsabban megcsinálni ilyen körülmények között és tudom, hogy úgyis bele fognak kötni, hogy miért ennyi idő alatt lett kész. Persze lehet, sőt biztos, hogy ez szándékos tudati manipuláció, aminek az általam teljes erővel tompítani próbált érzelmi hatását felerősíti a napelvonás és a rossz idő. Hülye menedzseriskolák.. Tudom, én is tanultam ilyeneket. Jobb lenne, ha nem tudnám, hogy játszanak velem.)
Kérek napsütést és szép felhőket, plz 🙂
Napsütés Írországban rendel: http://fc03.deviantart.com/fs19/f/2007/237/3/a/Rathlin_Bay_by_younghappy.jpg
Wow, köszönöm 🙂 Ahogy a nyári képeimet elnézegettem, nem mindig volt ilyen depis itt az idő. Azt ígérik, idén még esősebb lesz, mert nyolcévente van olyan, hogy egész évben esik és most következik az az év. De nézzük pozitívan, utána megint cool lesz egy darabig. A következő nyolcadik év meg már biztos Japánban fog érni. Ott meg Okinawára kell menni, ha már lehet választani 🙂
Nem lehetne valami heti / kétnapi meetinget kérned, ahol tételesen végigmentek a projekten?
Miszerint:
1. Bugs (critical first)
2. Functionality change requests
3. New functionality request
4. Design changes
Ezt lehet persze akár emailben is, egy tracking sheettel vezetni. És akkor így a főnöködnek is végig kell gondolnia, hogy ami kér az most bug vagy change request és milyen fontos?
(Madárkának is naponta többször mondom, hogy “egyszerre csak egyet”, “ez ráér, amikor a funkció már kész van” (pl. legyen nagyobb az input field), ilyesmi. Persze ő nem főnök, hanem ügyfél, kicsit más a viszony.)
En is gondoltam erre, gyakrabban kellene megbeszeleseket tartani, ahol ezt szepen elmondanam. Csakhogy a lany sokszor beteg vagy valami baja van es meg magat sem eri utol. A legutolso tavaly ev vegen volt, mielott hazarepultem, de az sem projectosszegzo volt, hanem teljesitmenyertekelo – a vallalati szabalyzat szerint, amit vegigolvastattak velem az elejen, gyakrabban kellene, nem csak evente 🙂 Volt mar ilyen munkahelyem, hogy a fonok nem ert ra semmire, csak csinaljam, aztan meg en tehettem mindenrol. Meglatjuk, itt hogy lesz. Neha kozvetlenul a nagyfonokkel is kommunikalok a biztonsag kedveert 🙂