Végre minden körülmény összejött arra, hogy blogot írjak. Amilyen rosszul indult a hét, annyira szerencsés fordulatot kezdenek venni az események így hét közepén. Kezdjük azzal, hogy a múlt héten elkezdett alkalmazásnak majdnem a végére értem, pontosabban egy nagy szakaszát sikeresen lezártam. Megizzasztott (inkonzisztens nevezéktan, apránként összetákolt táblák, m$ bugok, és még sorolhatnám), de átverekedtem magam rajta: frusztrált az, hogy megmondták, kevesebb idő alatt készen kellene lennie, mint szokott (így viszont alig volt időm bármire és a kolléganő beszélgetési kísérleteit is durván le kellett rázni). Ma láttam a napot több percig is! Ez nagy dolog errefelé.. Ráadásul a lengyel pultoslány a gyümölcsbárban jól megpakolta a poharat Powerhouse-zal – úgy tűnik, megfelelően mosolyogtam 🙂
Épp karatéra készülődöm, azaz várom, hogy majd pár óra múlva elkezdődjék. Erről egy hülye vicc jut eszembe, mivel múlt szerdán egy fullkontaktos ütést kaptam a bordáim közé jobb oldalon egy feketeövestől (holott no-contact vagy semi-contact megengedett), hogy egy fél percig levegőt sem kaptam. Ahhoz képest hétfőn is voltam és ma is megyek 🙂 Az alvás nehezen megy, mert nehéz olyan fekvő pozíciót találni, amikor nem fáj. Nem számít, legalább érzem, hogy még élek 😀
Amúgy meg elég halott időszak ez: senki sem ír, senki sem kommentel (ráadásul rossz az idő). Dehát megértem, vizsgaidőszak, posztkarácsonyi depresszió. Mindenki arra gyűjti energiáit, hogy egyszerre berobbanjon újra a sodrásba. Hát majd meglátjuk 🙂
Szerintem nem így kéne hozzáállnod, hogy legalább érzed hogy élsz! :S
Kendd be Fastumgél-el, sztem ott kinnt is lehet kapni, vagy menyj el orvoshoz, bár tudom hogy nincs időd, de így még kipihenni sem tudod magad 🙁
Gomen, most ilyen kedvem van. Majd lesz ez jobb is. FG-t hoztam otthonról még egy éve – őszintén szólva teljesen el is feledkeztem róla, hogy vannak ilyen kencéim. Mindegy, ma kaptam egy másikat ugyanoda (igaz, csak az edzés vége felé és ez visszafogottabb volt), viszont ez nem ártott neki, hanem használt, meg a mozgás. Azokon a napokon rosszabbodik, amikor nem mozgom. Fura 🙂
Ígérem, hogy hétvégén pihenek és a napi 252 felülést is óvatosabban végzem majd 😀 Ja igen, a kolléganőknek javasoltam, hogy pénteken menjünk el ebédelni egy menzára, annyira jó kedvem volt a sikeres kódolás után.
Készítünk neked avatart? Segítek szívesen, de addig is: http://nerv.hu