A kapucni. Biztos amiatt. Félelmetes lehet vagy valami: ugyanis ahogy sétáltam hazafelé (csak 75 perc gyalog és egészséges is), több helyen is félrehúzódott a többi gyalogos, holott könnyedén elfértünk volna. Nah, szóval félelmetes vagyok, úgy tűnik 🙂 Viszont ilyen szélben nem árt valami védelem, ezért a továbbiakban sem fogom mellőzni a viselését. A kapucninak.
Munkahelyen semmi különös: végre fizetésnap, főnöklány már megint beteg (jobbulást), az egyik kollégát búcsúztattuk és eseményszámba menően együtt ebédeltünk a menzán – mármint négyen, akik nem voltunk betegek. Ugyanis egyébként a konyhában fogyasztjuk el a beszerzett vagy otthonról bevitt kaját.
Itthon vagyok, sül a hal, a gomba, fő a vegyeszöldség, kész a forró tea. Végre jön a hétvége, többet lehet aludni.
OpenTTD-ben új pályát kezdtem, ezúttal egy nagyobbat. Poénból átváltottam Forintra, teljesen követhetetlenek voltak a költségek. Visszaváltottam Fontra, sokkal jobb lett a helyzet 🙂
Összeírtam a rövid-, közép- és hosszútávú céljaim listáját, ami szerintem hasznos dolog. Végre vége lassan a nyomasztó januárnak, február már csak élettelibb lesz. Hát remélem 🙂
PS: ha belegondolok, tavaly is január volt a legrosszabb..
PPS: gyógyulnak a bordáim, ezúttal nem kaptam ugyanoda véletlen ütést annak ellenére, hogy szóltam 🙂
PPPS: végre jól haladok a Canterbury Tales-zel (eredeti középangolban nyomom), szegény Arcite vagy Palamon (nem emlékszem pontosan) leesett a lováról a csapatos lovagi párbaj előtt és pont a fejére. Mindene meg van dagadva, össze van törve, zúzva és a nyirokrendszere nem bírja feldolgozni az egész nemtudoménmit. Pedig kezelik meg minden.. Jobbulást neki is.