Laughable
Van egy gyerek, aki rútul elárulta a barátait (most pedig örömmel tesz nekik keresztbe, ahol csak tud – legalább is azt gondolja, hogy elér bármit is ilyetén gonoszkodásával), csak hogy hatalomittasan (mert sajnos hatalomhoz jutott, amelyet nem érdemelt meg – s ennek jócskán tanubizonyságát is tette) lenézhessen mindent és mindenkit. De ezt a gyereket a világ kineveti.
Nevetséges az is, ahogy saját blogját és minden más irányítása alatt álló médiumot okkal, ok nélkül cenzúráz (mi lesz a következő lépése? nemcsak morális, de jogi bűnt is elkövet majd? ki tudja), csak hogy elefántcsont-tornyát védje.
Csak hogy lelkiismeretének hangjait lalalázva kizárja.
Csak hogy ne kelljen felfognia, igenis gonosszá vált.
Persze még nem késő visszatérnie a fénybe és elismernie, hogy iszonyatosan gonosz és bunkó volt azokkal is, akik legkevésbé sem érdemelték meg (és akik oly sokat tettek érte életében). Vannak még tiszta lelkű emberek ezen a földön, akik képesek még ilyen sok gyalázat után is megbocsátani.
Zetto: Te azt hiszed, hogy ez az ember külső hatásra tette, amit tett. Tévedsz, most mutatta csak meg igazán, ki is ő.
A megbocsátás szép dolog, én is a híve vagyok, de nem jelenti azt, hogy utána úgy viszonyulunk a bűnöshöz, ahogy a bűn elkövetése előtt. Ha ezt teszed, ha újra bizalmat szavazol neki, akkor balek vagy. Hiszem, és remélem, hogy nem vagy az.
Egyetértek veled, Rick.
A megbocsátás nem feltétlenül azt jelenti, hogy újra rábízzuk korábbi, árulóvá vált barátunkra akár életünket is. Annyit jelent, hogy nem táplálunk ellene haragot, csak megbocsátó sajnálatot (pontosabban haragot az őt irányító gonosz ellen táplálunk). (ha valaki elveszíti a barátai bizalmát, azt egész nehéz teljes mértékben visszanyerni)
A megbocsátás nem egyenlő a teljes bizalommal. Ha intelligens emberek vagyunk, egyszerűen képesek vagyunk emberként tekinteni tőlünk eltávolodott, ellenünk fordult régi barátunkra. Képesek vagyunk sajnálni, együttérezni vele és bele tudunk gondolni helyzetébe.
Nem vagyok mélyvallásos, de szerintem ez valahogy így van.
Mily ismerős e blogpost, hányszor írtam én is hasonlatosat. És mily érdekes a Sors játéka, mely szerint ezen ebmre, azóta se változott, csak még jobban a romlás mocsarába dőlt. De hát hiába vannak ott hibái felette, s lebegnek mint Damoklész karja, hát mégsem tanul belőlük.
Mindig is ezt tette, elnyomta a lelkiismeretének a hangjait…
Ezen már ne fájjon a fejed, hidd el nekem fájt eleget, Gyuri miatt megpróbáltam békét kötni vele, de mostanában már köszönni se tud nekem. Kijön hozzánk és áll, és azt se tudja, mondani, hogy Fakutya!
A con-on is ezt tette, és engem bunkózott le, hogy nem köszöntem neki, holott az etikett kimondja a férfi köszön előbb a nőnek, az köszön előbb aki más portájára ment! Erről ennyit. De hát ez neki olyan mint süketnek a jó reggelt, Se lát se hall.
Z: Szerintem Norbinak igaza volt, amikor azt mondta, hogy soha nem volt a barátunk. Amúgy egyetértek veled.
Doreen: én nem gondoltam, hogy velünk is ilyen lesz valaha. Félelmetes olvasni, hogy mások is jártak már így.
Rick: Én meg olyat hallottam, hogy kizárólag kettőnket tartott igazi barátainak. Ha ez így van, akkor a helyzet durvább.
Évente 2X járok erre mi van kedves zoltánunkkal. Majdnem kkerek szemekkelolvastam lelki elemzését, majd a kommenteket. A képlet egyszerű: Gyökér embereket felismerni és ennyi. Ha meg pöcs volt valaki akkor meg nem bocsánaton agyalni hanem DEV/NUL-ban helyet csinálni neki.
Lelkizni meg minek olyanokon akik pöcsök. Ha pöcs, akkor pöcs. EOF
Na ez vicces. Akkor Gyuri mi neki, ha ti voltatok a barátai? /me fintorog
Várom az ötleteiteket.
khöm… a blogrollban még kint a blogja, neve, helyette nem tennél ki engem =]
Felnőtt emberré váltál és a lelkizést tedd agyad legtávolabbi pontjára,
hidd el nem tesz jót egészségednek az állandó lelki bajok megoldása.
A szemét embereken pedig át kell lépni, mosolyogd meg őket.
Soha ne feledd, hogy az ember az intelligenciát a génjeiben hordja és
nem az iskolában tanulja. Én már közel 60 évesen a primtiv emberrel
szóba sem állok, vagy nagyon rövidre zárom a kapcsolatot.
Ezt a trükköt tanuld meg és nem élsz ideges gyomorral.
Egyszerüen át kell nézni felette és nem foglalkozni vele, rájön hogy
kizártad és elkerül -idővel, a tantusztól függően.
Doreen: Gondolom választott testvére.
Egyébként, a harag múltával, csak szomorúságot és szánalmat érzek. Mert ebben a történetben mac a legnagyobb vesztes. Kérdés, érzi-e, tud-e róla.
Rick: Nem, ebből semmit nem érez. Soha nem is érzett és nem is fogja. Ha a barátai elfordulnak, tőle, keres ujjakat, ha azok is akkor azok helyett is. Mióta ismerem, mindig ezt tette. Mellesleg, nem hiszem, hogy tesója, maximum egy balek, aki még hisz neki….
Várjunk, ilyet már láttunk, ugye Rick?
Doreen: felvettelek a blogrollba!
Marcsi: köszönöm a tanácsokat, igyekszem megfogadni őket!