Lássuk csak, mi minden történt mostanában..
Megint találkoztam sok-sok egri lánnyal, de ezúttal vonattal mentem, ami szintén nagyon tetszett 🙂 Közben testvérem megjavíttatta a kipufogó-rendszert.
Ma ugyancsak nagyszerű dolog történt (azon kívül, hogy rengeteg jó képet készítettem Sora-chanról reggeli séta közben és után). Nem arra gondolok, hogy megválaszoltam egy halom levelet és újakat írtam, és nem is arra, hogy megnéztem egy újabb stresszmentes anime epizódot. Kérem szépen, nem kevesebb történt, mint hogy találkoztam a múlttal. Kis koromban mindenki arról beszélt, milyen jó is a WakeOnLAN, azaz hogy helyi hálózaton keresztül távolról beindítunk egy kikapcsolt, de feszültség alatt lévő gépet. Ez azért lenne hasznos nekünk, mert nincs dedikált nyomtatószerverünk, az ezen célra (is) szolgáló nagygépet meg nem akarjuk 24/7 üzemeltetni.
A linuxos gépemen feltelepítettem a megfelelő csomagot, ami nem más, mint egy Perl script. Kis csigás ikont is kreáltam az általam megírt wake_csigabiga2.sh fájlnak, amelyben a célgép hálózati kártyájának MAC címével paraméterezetten hívom meg az említett perlscriptet. Anyuék windogos gépére letöltöttem a wol.exe fájlt, amit hasonlóan paraméterezetten hív meg a parancsikon. A különbség csak annyi, hogy a wol.exe esetében nem szabad a kettőspont szeparátort használni a cím megadásánál. Jelentem, a kísérlet sikerült 🙂
Amúgy az egész úgy működik, hogy a progi alapértelmezésben broadcastban (tehát minden, a hálózaton lévő gépnek) küld (alapértelmezés szerint) a kilences portra egy varázscsomagot (Magic Packetet), amely 6 bájtnyi egyest (hexában: FF FF FF FF FF FF), majd – tizenhatszor egymást követően – a céleszköz MAC címét tartalmazza. Ha a céleszközön a WoL implementált és engedélyezett, csodák csodájára szépen beindul a gép. Feltéve, hogy nincs áramtalanítva vagy nincs eleve bekapcsolva.
Olvasnivaló: http://en.wikipedia.org/wiki/Wake-on-LAN