Igen, végre megkaptam a “tanácstúl a zenge day-t”. Jó, mondjuk én jártam utána (végighallgatni a tanfolyamot, lenyomni az összes vizsgát (ez eddig nem kevés idő..), bemenni a közlekedésfelügyelethez, kikérni a papírt, átmenni az okmányirodába, sorszámot és csekket szerezni, csekket befizetni, újra bemenni az okmányirodába a csekk ellenőrző szelvényével és a felügyeletes vizsgaigazolással (nomeg az iratokkal), töltögetni, aláirogatni, mosolyogni a fényképezésnél, örülni). Minden esetre az ideiglenes papírral már nagymotort is vezethetek, nemcsak kocsit. Remélhetőleg három héten belül maga a kártya is elkészül (A+B) – aztán majd jól megsemmisítik a régit 🙂 Persze ahhoz is be kell fáradni majd.
Amúgy még egy jótanács a végére. Az ATI nem ugyanaz, mint ami 13 éve volt, amikor a B-s jogsira mentem. Akkor teljesen korrektül szervezett tanfolyama volt, most viszont teljes káosz és szervezetlenség. A tanulókkal üzengetnek az iroda munkatársai és az oktatók egymásnak; a tanulóktól várják el, hogy szervezeten belüli folyamatokat szervezzenek; néha nincs elég motor, néha nincs benzin, az oktatók a saját pénzükből vesznek üzemanyagot – de volt már olyan, hogy egy tanuló győzködött egy oktatót fél órán keresztül, hadd vegyen a saját pénzéből, csak gyakorolna végre; tőlem pl azt is elvárták volna, hogy az egyik motorból benzint szívjak le általam kitalált trükkös módszerekkel, hogy a másikba önthessük (természetesen nem vállaltam). Kellene egy kis ügyfélközpontúságot tanítani a részükre – amennyivel olcsóbbak (kb 10e Ft), annyival több vesződséget jelentenek.
Gratulálok. Egyébként meg az ATI szerintem egy kommunista maradvány. Azért olyan, amilyen…
Köszönöm! 🙂
A fénykorában még profi is volt pedig. Igaz ugyan, hogy akkor kb csak ők voltak 🙂 Most a maradékot a jelenlegi tulajok kreatívan lavírozgatva próbálják elvezetgetni – már ahogy én láttam. Az ügyfélközpontú szellemiség és a precízen lefektetett folyamatspecifikációk, a hatáskördefiníciók, stb, nagyon hiányoznak sajnos.