Időoptimalizálás – ezt művelem most. Épp felszálltam egy 4A-s buszra, miután futni hagytam három másikat, amelyek – ezzel ellentétben – tömve voltak. Ezt megelőzően egy 38-ason utaztam (vagy 38A-s? fene emlékszik..), mert downtown nagyon nagy tömeg volt a négyes és társai megállójában – vélhetően azok, akik az említett négykerekű szardíniásdobozokat választották 🙂 Poén, hogy a harmincnyolcassal haza is mehettem volna, ám nem tettem, mert jönnöm kell animézni. Már itt is vagyok a campus kapujánál, a zöldre várva; ok, zöld, épp a “Maria, belive me, I like it loud” szól..
Hogy miért utaztam be a városközpontba a brutális forgalmi dugó közepette? Eladtam egy mongol embernek a kreszkönyvet és a cédét egy huszasért, 14 eurót bukva a dílen. Közben már itt ülök a vetítésen, az az Ouran Host Clubos sorozat megy, az első ep. Nincs lehetőségem olvasni, mivel épp gépelek, szóval szegényes japán tudásomra kell hagyatkoznom a megértésben – egyfajta idegennyelvű rádiójáték 🙂 A smoothie, amit szürcsölgetek ezúttal egy Carribean Twist (mangó, banán, meg amit még nem volt időm/alkalmam elolvasni, mert a fizetéssel és a zenelejátszás állítgatásával törődtem inkább). Szóval meló után bementem a belvárosba. Mondtam a gyereknek, hogy nem ígérem a táv 15 percen belüli teljesítését. Igazam is lett, eléggé belefutott a busz egy csúnya dugóba. Éppen ezért inkább egy ponton úgy döntöttem, gyalog folytatom tovább. Nem tudtam hol járok egész pontosan, csak tippeltem. Viszont jóval messzebb voltam, mint reméltem volna. Azért 17:33-ra odaértem, mint kiderült, félkor kellett volna kezdenie a munkahelyén és 10 perc belefért. Mindösszesen 18 percet várt, ami nem is olyan vészes egy ilyen bombaüzlet súlyához képest 🙂
Miután megvolt az átadás-átvétel, Kellemes Karácsonyt kívánt és magyarul megköszönte. A látszerészhez hamarabb értem oda a megbeszéltnél, de nem volt gond. Jó hamar végeztem és azzal a jó hírrel hagyhattam ott őket, hogy jók a szemeim ( visszatehetem őket 🙂 ). Kaptam egy pecsétes igazolást és elkértek 27 eurót. Tegnap 10 euróval olcsóbb lett volna, de nem számít, mert akkor nem értem volna rá. Közben elkezdték a második epizód vetítését, további 20 percnyi hangjáték. Írtam SMS-t a kolléganőmnek, hogy mégsem buktam meg látásvizsgálaton, miközben a tömeggel ellátott megállók felé siettem. A döntésem és a további eseményeket – retrospektív elbeszélésmódhoz híven – lásd az elején, illetve elszórva mindenfelé 🙂
Ma reggel is felébredtem és felkeltem ( míly meglepő.. (egyesek számára megkönnyebbülés, mások számára nem, sőt 🙂 ) ) és mivel nem kellett ebédet vinnem (okát ld. később), zuhany után (szinte) azonnal startolhattam a buszhoz. Hajszál pontos voltam, mint mindig és dolgoztam, mint a kisangyal ..mint mindig 🙂 Kézzel leírtam egy lapra az összes mezőnevet, mert úgy jobban megismerkedem velük, aztán létrehoztam az adatbázis-táblát az alkalmazáshoz. Satöbbi. 12:30-kor cégünk IT Crowdja karácsonyi ebédre indult egy szép étterembe. Az egész hely egyetlen nagy ház volt, több szinttel, szép fa alapú beltérrel. Jól elbeszélgettünk és a legnagyobb meglepetés az volt, hogy az IT nagyfőnök a végén bejelentette, mégis beleférünk a költségvetési keretbe és ebből az említett céges alapból fizeti az egészet. Mindenki örült a hirtelen pálfordulásnak, fejenként kb 25 eurót megspórolhattunk. Hazafelé a kocsiban egy hülye félreértésbe keveredtem és a kolléganők az alapján próbáltak cikizni a nap maradék részében. Nagyon élénkek voltak a sok cukortól és kávétól (mindenki egy egész börgével kért az étteremben). Az ebédidőnk ma a megszokott egy óra helyett két óra x perc időtartamú volt. Kivételes nap volt és teljesen pozitívabban érzem magam, mint általában. Fura..
Ma senki sem írt.. Biztos bénát írtam 🙁
dehogy írtál bénát! a kajás képek a legjobbak. 😉
Örülök, hogy tetszik. Gondolom mindenki elfoglalt így Karácsony előtt. Írjam a pénteki bejegyzést vagy várjak vele?