Zetto.hu

Jöjjön tehát a folytatás így hétfőn, ebéd után a munkahelyen elkezdve.. Szombaton a szervezői csapat összepakolt és elindultunk ( kinevezve a buszt conbusznak, mivel csak mi voltunk rajta 🙂 ) a wagamama (jelentése: elkényeztetett gyerek) nevű japán étterembe. Mint utóbb kiderült, ez egyike a városban létező két japán étteremnek. Ha bárkit is érdekel, az előző bejegyzés utáni kommentek egyikében leírom, mit ettem és mindezt mennyiért. Ha árat nem írtam volna, most pótlom: cakkpakk kijött 25-ből, ami nagyon szép. Fura, hogy a japán étterem árai hasonló szinten vannak az átlagéval. Ahogy ugyancsak leírom a kommentben (tessék bátran visszaolvasni), szépen hazament mindenki, apránként itt-ott leváltak alcsapatok a főcsapatról. Én a 122-es megállójánál váltam le. Otthon töltőre tettem mindent (mobil, tablet) és elalvás előtt nézegettem a videókat, amelyeket aznap készítettem.

 

 

Második nap: ismételten elaludtam egy kicsit és busz sem nagyon jött, így több mint egy órát késtem. Most sem rúgtak ki a szervezői csapatból 🙂 Újfent a szabadkönyvtár őrizete volt a feladatom, ami épp kapóra jött, mert volt alkalmam feltölteni youtube-ra a videókat. Egész délelőtt és kora délután konvertálgattam, vágtam, feltöltöttem. Közben készítettem új videókat is, melyek egy része interjú. A programok közben mentek terv szerint. A délután folyamán lementem a földszintre szétnézni. Ekkor készült talán a legtöbb videótartalom: cosplay skits, rögtönzött szabadstílusú küzdelem cosplayerek között, véletlenszerű interjúk, eredményhirdetés, ajándékdobálás, záróceremónia. A főszervezői bizottság a szervezői csapatot (amibe csütörtökön engem is bevettek) is felhívták a színpadra, így onnan folytattam a filmfelvételt. Vicces volt, amikor odahívtak mindenkit, hogy húzzon magának egy ajándékot és még a szatyorba is belekukkantottam a mobillal, miközben illendően elfordultam, hogy ne lássam, mit is húzok. Egyébként később kaptunk még egy dizájnos műanyagmacit is, az ingyen italról és random ételről nem is beszélve. Szóval a rendezvény lezárásra került, a főszervező egy kialakult hagyomány keretében a színpadon meghúzta az arra az alkalomra kibontott szakésüveget, plusz volt még egy halom köszönetnyilvánítás, jövőbeli tervek vázolása, ilyesmi.

Nos, ezután következett a tragédia: a mobil nem mentette el a kb egyórás felvételt. Megpróbáltam elveszett fájlokat keresni a memóriakártyán (kivettem a mobilból, betettem a gépbe, freeware undelete-et futtattam). Közben kimerült az akksi is és közel kellett húzódnom a falhoz az aljzat miatt, ott viszont vadoocék chatjét veszítettem el, mert nem volt elég a wifi jelerősség. Arról nem is beszélve, hogy ahogy letettem a gépet a székre, a kártyaolvasó is kihúzódott, így kezdhettem újra az undelete-esdit. Találtam egy helyet, ahol – ha még akadozva is, de – volt net, és megtaláltam a 200 megás tmp fájlt is. Elkezdtem mp4 javító progikat keresni, de már a szeku ürítette ki a nagytermet. Hagytam annyiban a dolgot, de az a lényeg, hogy valami nyers cucc van, csak meg kéne javítani (gondolom reindex meg ilyenek).

Mindeközben már a többiek szépen elpakoltak, de azért szerencsére egy nagyon kicsit tudtam még segíteni ebben-abban. Mindezek után megszavaztuk, hogy japán étterembe megyünk. Ezúttal a Yamamori (feltételezem Hegyi Erdő) éttermen volt sor, amivel kilőttük az összes, a városban kínálkozó lehetőséget. Az asztalfoglaláshoz képest (15) pár fővel többen voltunk, így nyitottak még egy négyes asztalt a számunkra. Én épp ahhoz az asztalhoz kerültem, asztaltársak voltak: Irene, Barry, Phil. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk atomfizikáról, növényekről, állatokról, és még sokmindenről. Az étel nagyon finom volt és bőséges, ráadásul körülbelül ugyanolyan összegből jöttem ki, mint tegnap. Itt a számlán fel volt tüntetve a borravaló összege is, megkönnyítve kiszámítását. A kirakatban olvastam, hogy japánokat keresnek felszolgálói pozícióba és Satomi részére kell küldeni az önéletrajzokat. Vagy félreolvastam.. elég gyenge a japánom ugyanis.

Ezután, a szavazáson inkább a kocsmára voksolók táborának is kedvezve, elindultunk és megérkeztünk egy kocsmába. Nekem még haza kellett érnem, így 30-60 percen belül távoztam. Még megígértem, hogy feltöltök mindent, amit csak tudok, plusz lefordítom a beszámolómat angolra és publikálom az ország animésfórumán, ahová regisztrálni fogok. Ja és még megígértem, hogy jövőre is jövök segíteni. (A videózással kapcsolatban pedig: még a nap folyamán felajánlást kaptam, miszerint van egy rendes kamera, amit használhatnánk és ötletként felvetődött a közvetlen streaming is.)

 

 

Epilógus: Feszültség alá helyeztem szegény éhező eszközöket (bocs vadooc meg mindenki, hogy nem tudtam még üzenni sem a japánéttermes dologról, vélhetően egyáltalán nem humoros képzavarral élve: kimerítő volt a digitális segítőknek is ez a nap és elaludtak szegények). Hazaértem, elalvás előtt végignéztem a videókat, próbáltam kialudni magam. Reggel nem aludtam el, időben beértem a munkahelyre (a buszon kivégeztem a sudokut, ja és a héten megint egy új megoldási szabályosságot fedeztem fel, a matematikusok kinevetnének – valószínűleg teljesen kézenfekvő és logikus alapban is). Reggelire valót épp hogy össze tudtam kaparni otthon, így reggeli is volt. Viszont ebédre be kellett vásárolnom. Ha már ott jártam, vettem elegendő almát, mert ahogy utaltam rá, otthon üres a hűtőben a polcom. Meg paradicsomot is. Káposzta még van, szóval az oké lesz egy darabig. Ma este karate, előtte ücsörgés kép- és videofeltöltéssel fűszerezve. Holnap meló után mindenképp be kell vásárolni és lefőzni egész hétre. Ugyanakkor most én vagyok a soros a takarítással, ami a hétvégi program miatt elmaradt, szóval azt is kivitelezem majd. A képek és videók feldolgozása szerintem még egy héten keresztül húzódni fog, tekintve, hogy meg szerentém menteni az elveszett anyagot is. Az azért megnyugtató, hogy nem én voltam az egyetlen, aki videofelvételt készített: a főszervői kör előrelátó volt és a conzárást rögzítették. Persze ha kiadnánk DVD-t és lehetne kameranézetet váltani, nem lenne utolsó dolog 🙂 Jó lenne tehát, ha sikerülne valamit összehoznom az ügyben.

PS: Nagyon köszönöm mindenkinek a lehetőséget, hogy résztvehettem az esemény lebonyolításában. Túl sokat sajnos nem tudtam segíteni, de remélem, amit igen, az megfelelő minőségű volt. Jól éreztem magam, nagyszerű élmény volt. Legközelebb majd kipróbálom a konzolokat is, ezt persze már régóta tervezem, de sohasem jutok odáig 🙂

PPS: Képek is lesznek hamarosan, szépen bővítem velük a bejegyzést, ahogy tudom, szóval türelem. Amit még kiteszek majd, az egy link az említett youtube videókra. Igyekszem, csak innen a munkahelyről az is csoda, hogy ezt az írást összedobhattam 🙂

PPPS: a Yamamoriban Tonrakut (remélem, így hívták) ettem és két “frissen facsart” almalevet ittam. Minden nagyon finom volt. Szerkesztés: az étel neve helyesen: Tonkatsu. (Tender porkloin coated in black pepper and honey breadcrumbs served with a sweet Japanese sauce, stir fried vegetables and rice.)

PPPPS: Akkor a megígért link: L I N K

This entry was posted on Monday, November 26th, 2007 at 4:27 pm and is filed under mindennapok / everydays. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.