Megint a buszon ülök és blogot írok. 
Ha valaki tíz éve azt mondja, a jövőben ezt fogom tenni, megkérdeztem volna, milyen tudományos-fantasztikus művet olvasott akkortájt épp.. (vagy csak én vagyok mindig lemaradva egy kicsit) Igazán fontos vagy sürgős dolog nincs most, talán csak annyi, hogy a hétvégén költözöm egy óriási park mellett lévő albiba. Plusz egy óra pihenés lehetősége, nem hangzik rosszul 🙂
Amikor kérdezték pár hete, mennyiből jövök ki egy napra és azt mondtam, 13 euróból, csak hüledeztek – szerintük 5 alatt is lehet. Mondjuk a lányok általában madárétkűek, tehát nem lehet kiindulási alap, amit kritikusaim mondtak, viszont azért azóta próbálom tartani és akciós leveseken élek, ami feltételezhetően egészségtelen. Azért néha eszem rendesen is, ígérem.
Ismét a buszon. Vár otthon kedvenc számítógépem és a programozási utómunkálatok meg a dizájnigazítás. Ez utóbbi tevékenységhez egeret megint nem sikerült venni, mert ismét/még mindig bolondokháza van a munkahelyen és éjszaka már nincs nyitva semmi értelmes bolt. Időugrás visszafelé: hajnali három körül tértem aludni, aztán tíz előtt hívott egy kolléganő mobilon, hogy nem tud nyomtatni a programból, aminek én vagyok a továbbfejlesztője. Közöltem vele, hogy nightshift vagyok és aludtam tovább. De csak pár percig, mert már lassan ideje volt felkelni. Aztán a szokásos napindító tevékenységek után gyorsan kitakarítottam a fél házat. Talán a kialvatlanság miatt vagy talán a takarítás előtt indított mosás zavart meg, ki tudja, elnéztem az időt egy órával és akkor indultam el, amikorra meg kellett volna érkeznem 🙂
Felemelő és ritka érzés volt késni és nem is rúgtak ki. A főnöknő egyébként sem volt bent ma, meg amúgy is rendes lány.