Szombaton gyönyörű idő volt és egyébként is be kellett mennem a fővárosba, ugyanis egy brazil lány 
az ugyancsak brazil kolléganőmön keresztül megkért, hadd beszéljen velem. Ezen okokból kifolyólag bebuszoztam. A lány nyolc hónapja él itt, de egész szépen meg tudja érttetni magát – azért persze lejjebb kellett vennem a szintet, hogy ő is megértsen engem (pedig csak két hónapja vagyok itt:).
Kiderült, hogy a nagyapja magyar volt, a dédnagyapja pedig német – neki is német vezetékneve van, szóval apai ág lehet. Mondta, hogy fel szeretné kutatni a magyar rokonait, ha maradtak még – majd fordítok neki családi leveleket és szétnézünk a telefonkönyvben meg az iwiwen. Sietnie kellett egy szülinapra, ám előtte segítettem neki az ajàndékvásárlásban. Elköszöntünk, kerékpárra pattant és hipp-hopp egyedül maradtam a zsúfolt belvárosban.
Egy többszintes könyváruház felé vettem az irányt és mielőtt felocsúdhattam volna, furamód az alagsori szinten találtam magam a programnyelv-könyvek részlegénél 🙂 Felcsillant a szemem, amikor megpillantottam egy regexp könyvet. Ha ismertem volna a reguláris kifejezések használatának rejtelmeit, nem szenvedtem volna át négy hajnali órát megoldásvadászattal a [MiNK.hu] portál belső keresőjéhez. Ugyan még otthon beszereztem egy könyvet tavaly (k3y javaslatára), azonban túlsúly miatt végül nem került a bőröndbe. Mármint a könyv 🙂
Bemondták, hogy öt perc, aztán annyi, szóval rohantam a földszintre, mert többeknek is ígértem mangát (igen, az a képregény), kíváncsi voltam a kínálatra. Érdekes módon itt is japán lányokba botlottam 🙂 Ügyesen lepleztem, hogy pár szavukat értem, nézelődtem kicsit, aztán egy alkalmazott leurazott, hogy plz kasszához. Csak azért sem vettem semmit, úgy sétáltam ki. Ennekutána olyat tettem, amit igen ritkán: finom étekkel ajándékoztam meg szervezetem.
A hét megkoronázásaként pedig hazamentem és kellemesen elprogramozgattam hétfőig.
* Szépidő’kva’mmi?