Ma hét születésnapot 
ünnepeltünk a munkahelyen (a munkaidő végén); az egyik lengyel kollegina elhozta kilenc hónapos babáját is – szóval nagy volt a vidámkodás. A finom szendvicsek, brazil finomságok és szülinapi torták végigkóstolása után visszaosontam az irodámba ês a héten kiötölt tizenegy lépéses varázslattal végre sikerült tömöríthetővé tenni az adatbázist és tömöríteni is – összeomlás nélkül. Azért tudtam megtenni, mert mindenki a konyhában volt vagy hazament, így senki sem fogta az őskövületet. Azaz mégis, de megtaláltam és kivágtam a terminálszerverről. Pedig szóltam mindenkinek.. A sikeres kompaktálás után visszamentem a party-ra az örömhírrel. A lányok örültek, hogy hétfőtől gyorsabb lesz az “örökölt” nyilvántartórendszer, de amikor megosztottam velük az okát, a megoldás mikéntjét és hogy hogyan jöttem rá, csak udvariasan hümmögtek. Miután vége lett az eszemiszomnak, mentem telefonálni, hogy megbeszéljem az új lakótárssal a részleteket (egy hétig nem lesz nethozzáférésem, hüpp – lerántok minden rendszert lokálhosztra, így azért tudok majd dolgozni, csakhát az online tutorialok, ugyebár..:). Neki is szülinapja lesz és bort meg CD-t fog kapni, de erről pszt, OK? 🙂