Már kicsit jobban vagyok, jót tett, 
hogy elaludtam (persze most kések meg minden:). Hajnalig fejlesztettem egy magyar megrendelőnek: azelőtt keresett meg, hogy elhagytam volna hazánkat. Jó sokáig elhúzódott, ám erre előre felhívtam figyelmét, így nem lehet gond. Még van jópár közösségi project, szóval azt hiszem, nem fogok unatkozni 🙂
Most meg már megint a házban vagyok, messze a munkahelytől. Odabent kezdenek kirajzolódni a dolgok körvonalai. Még azt hittem, sokat kértem az interjún.. Hát fenét, ez egy elég komoly fejlesztési pozíció, nulla beosztottal, de hatalmas mozgástérrel és persze felelősséggel. A cég – skót módon – mindent maga old meg, így pl az állást is közvetítők bevonása nélkül hirdették meg. Mint kiderült, egyetlen jelölt sem értett a környezethez (ahogy én sem), de nekem volt a legnagyobb IT-s tapasztalatom. A cég eddigi fennállása alatt az első magyar alkalmazott vagyok, így illene összeszednem magam és a hatalmas ismeretlen megtanulandót apró, logikus módon felépített kisebb tudásfalatokként felfogni. Ez a szemlélet vagy megoldás sokat segít; akkor kiváltképp, ha nem akar beleőrülni az ember fia. Tudjuk, hogy a nemtudás tudása a tudás kezdete, de azért hogy ennyi egyből az ember arcába.. 🙂 Hétfőtől lesz kényelmes fotelszékem is, ami azért egy főfejlesztői álláshoz már illik is 🙂