Ma is gyakorlom egy kicsit a magyart, 
hogy ne felejtsem el annyira, mint amennyire azt lehet egy nemmagyar környezetben – írok megint tehát. Sokak örömére, sokak bánatára.
Kedvenc kínaim felé menet a zebránál japán lányokba botlottam, ami nagy meglepetés volt, mert ritkák errefelé. Nagy volt a zaj, ezért csak annyit tudtam kivenni a kommunikációjukból, hogy már enni akarnak és hogy mikor lesz már zöld. Mind a hárman szépen elindultak a zöldön és elkezdtek egy ajtóra mutogatni, hogy majd oda ők bemennek. Gondoltam, biztos valami elegáns étterem, ám kiderült, hogy egy khm.. felnőttbolt.
Később:
G: Hi, how are you? Nice to see you again! Chicken sweet corn soup as usual?
Z: Yes.
G: Then black bean sauce chicken?
Z: No, I’d rather have Thai Green Curry Chicken.
G: With “flied lice”?
Z: Yep. And a coffee please.
G: Eight Euros.
Z: Here you are.
G: Do you have smaller notes please?
Z: No sorry, this is all I’ve got.
G: Oh, OK. … Well, sorry for giving you 5 Euro notes.
Z: No problem 🙂