pizza, a lazacos meg tonhalas szendvics, az édes és a sós aprósütemény – egyszóval minden, amit a madárétkű nyugatiak nem fogyasztottak el. Éljen a magyar virtus, büszke vagyok rá, hogy magyarnak születtem 🙂
Még ennél is komolyabbra fordítva a szót, kellett valami plusz mozgás, hogy legalább részben ledolgozzam a fölös és szükségtelenül bevitt energiát. Ebben segített a bringabolt. Kiderült, hogy a bank nem tudta őket elérni, technikai okokból kifolyólag. Mindemiatt a hét eleje óta nem tudtam róla én sem, hogy nem megfelelő a hitelkérelmem. Egyik dolog volt, hogy kellett még pluszban az albérleti szerződés. Ezen kívül néhány személyes kérdésre is választ kellett adnom: kivel lakom együtt, pontosan hol vannak hibák a DNS láncomban, mennyi idegsejtem lesz holnap reggel két perccel ébredés után, mennyi a víz forráspontja a Csomolungmán, hány éves a kapitány…
Meló után elindultam haza, s egyáltalán nem meglepő módon, meg is érkeztem. Felmarkoltam a szerződést és – irány a munkahellyel szemközti bringabolt – elindultam visszafelé. A Ferenciek terénél buszra akartam szállni, de megláttam a buszsáv munkálataiból fakadó utastorlódást az egyetlen előrehozott megállóban és környékén… Gyalog mentem át az Erzsébet hídon, ez egy kis nosztalgiát ébresztett. Mire a budai oldalra értem, épp jött a busz és épp a megállónál jártam. Jól jött, mert már elegem volt az esőből és az erős szélből (minden tiszteletem a huszadik századi esernyőé, ami bátran állta a próbát). A Hegyalja úton új csöveket fektetnek le, ezért erős torlódás van a BAH csomópont irányában, számítson mindenki fennakadásra. Sebaj, a lassú tempónak is vannak előnyei; legalább jobban szemlélhettem a buszból a környezetet – ha jobban belegondolok, erre eddig még nem nyílt alkalmam. A sávlezárásnál láttam egy szép rendőrlányt is, örömteli dolog, hogy egyre többen vannak (a bírságot is jobban tűri az ember, ha egy kedves lánytól kapja:).
A bringaboltban minden rendben ment. Elfaxolták a szerződést és visszaadták (csakhogy az utolsó lapot elfelejtették, ezt épp pár perce vettem észre, majd valaki szóljon plz holnap, hogy kérjem vissza:). Észrevettem, hogy a bringára ráírták, ELADVA, plusz a bank nevét és a bringaboltos ügyintézők neveit. Volt még valami, amit felfedeztem – egy oldaltáska volt még pluszban a bicajon, ami annak előtte nem volt ott. Arra tippelek, hogy ez egyfajta kompenzáció a sok ügyintézésbeli kavarás miatt (egy másik bringát néztem ki előtte, amit a nagykernél megrendeltek, de a nagyker mégis eladta, így azzal a nagykerrel már szóba sem állnak – az üzletből kellett mégis választanom, korábbi elképzelésemmel ellentétben). Szóval a prodzsekt jól elhúzódott, ám ennek ellenére minden elismerésem a hitelt ügyintéző srácé, látszik, hogy a vevő az első. Azt mondta, akár az is előfordulhat, hogy holnap bringával hagyhatom el a boltjukat. Hát meglátjuk, remélem, összejön. Csak legyen jövő héten szép az idő.
Hazafelé mégsem busszal mentem. Elindultam gyalog, aztán épp az egyik megállónál jártam, amikor jött egy számomra megfelelő járat. A budai hídfő közelében lévő megállóig vitettem magam, aztán felgyalogoltam a hídra és jól átsétáltam. Sőt, hazáig szinte meg sem álltam.
Láttam két egymásba kapaszkodó román uszályt, a hátsó neve Giurgiu volt. Jól tudom, hogy az első zászló jelzi a hajó származási országát és a hátsó pedig “respektből” az épp aktuális tartózkodási országé? Ha igen, akkor idén ez a második kivétel, amit láttam (a másik egy osztrák volt). Ugyanis román zászló volt hátul.
Ha egy nemzetiparanoid gondolkodott volna el ezen, bizonyára megijedt volna, hogy mégsem a Dunán kel át, hanem a Tiszán és egy alternatív jelenbe került át; az uszályok pedig egy határmenti őrjárathoz tartoznak… Sci-fi 🙂
Szeretem a Vespát, azt a régi, klasszikus kinézetű “veszpasárga” Vespát. Vizuális kényeztetésben volt részem, bár a kerekek túl modernnek tűntek, így a retro hatást kicsit rontották. Azért elismerően hümmögtem, miután hosszas szemlélődésem után a továbbindulás mellett döntöttem. Szegény Vespa meg csak ázott tovább… A robogótulajok ma igazán el akarnak halmozni élményekkel: nem sokkal később egy gyönyörű Honda Giornót volt alkalmam megcsodálni. Hát ez tényleg egy bon giorno, úgy tűnik…
Azért jó lenne nekem is egy robogó. Beérném valami egyszerűbbel, olcsóbbal is. Mondjuk egy Yamaha jöhet, sok jót hallottam a régebbi modelljeiről. Szóljon, aki lomtalanít és arra fogok járni 🙂