Sikerült. Feljutni a legmeredekebb utcán, természetesen. Nem volt a terveim közt ez a váratlan előrelépési kísérlet, teljesen spontán döntés volt. 
Ehhez néhány tényező hozzájárulhatott; az egyik az a frusztráltság volt, amit az váltott ki, hogy bringával “meg lehetett fulladni” a parkban. Majdnem minden négyzetméterre esett egy gyalogos, szinte.
Érdekes “párbeszéd”:
Óvatos és ésszerű anyuka gyermekeinek: “Vigyázzatok!”
Idősödő apuka vagy nagypapa csak úgy a semmibe: “Ő vigyázzon, ő van biciklivel.”
- parkokban gyök kettővel szoktam menni, hiszen az nem csak a kerekeseké (sőt, élénken él emlékeim közt, amikor még húsz éve ugyanabban a parkban a rendőr felszólította a kerékpárost, hogy eressze ki a levegőt a kerekekből és csak tolva közlekedjen!), így azt sem lehet mondani, hogy száguldozom
- kíváncsi lennék, kinek könnyebb manővereznie: a gyalogosnak vagy a minimálsebességű kerékpárosnak
- a bringások (főleg ha egyedül vannak) nem állják el az egész utat, a gyalogosok meg általában igen
- egyesek számára ismeretlen fogalom a békés együttélés és kooperáció
A másik ok az új zene, valami triphop trance-szerűség, nem tudom pontosan. Mindegy, a lényeg az, hogy legyőztem a mumust, feltekertem a környék leggyilkosabb utcáján. A lefelé száguldás ismét nagyszerű élménynek bizonyult – óvatos duhajságom alátámasztja viszont az a tény, hogy az egész út ideje alatti maximális sebességem 41 km/h volt, amit emlékezetem szerint a sokkal enyhébben lejtő gyorsulási szakaszon értem el.
Mesélhetnék még az óvatlan és gondatlan gyalogosokról oda- és visszaúton, azonban lazaságuk eltörpül azon autósé mellett, aki elkaszált volna, ha egy kicsit korábban érkezem a kereszteződésbe. Vígan hajtott át a “stoptáblán” – amikor elhúzott előttem, a pirosló fémnyolcszög irányába mutatva kiáltottam: “Elsőbbségadás!” (és még enyhe voltam, hiszen “állj, elsőbbségadás kötelező” tábláról volt szó). Kétlem, hogy meghallotta volna; az ilyen bunkók csutkára tekerve hallgatják a zenét a kocsijukban…
Sátánváros ennél ezerszer rosszabb, és holnap reggel (én őrült) épp oda utazom…