Tegnap délután elkezdtem programozgatni. Úgy belemélyedtem a PHP és a MySQL világába, annyira sok új ötlet rohamozott meg, hogy egy régebbi rendszert nemcsak hogy átoptimáltam; sokkal komplexebb funkcionalitásúvá tettem, 
mint ahogy hagytam pár hónapja (biztos egyfajta perverzitásnak számít, ha az embert boldoggá teszi a szoftverfejlesztés:). Kőbaltából atomrakétát, mondhatnánk, ha nagyképűek lennénk – de nem mondjuk 🙂
Hajnali kettőkor zuhantam az ágyba, a végtagjaim már szinte fájtak a sok üléstől és az agyam sem volt élesebb a bulldózernél. Négy óra alvás után ébredeznem kellett, mert időben az állomásra szerettem volna érni, hogy elérjem az IC-t. Szóval volt időm reggelizni, kómázni meg zuhanyozni bőven… A bőröndre szinte rá kellett ülni, hogy be lehessen zárni – ezt leszámítva minden olajozottan ment. Megérkezve a fővárosba kissé megpihentem – kirámoltam szépen a bőröndöt, elrendeztem mindent, vettem egy forró fürdőt, majd célba vettem munkahelyem, hogy beérjek a félnapomra. Egy fél nap szabadságom bánta ezt az egészet, de nem számít – senkinek sem kívánom, hogy március idusán vonatozgasson. Egyrészt nagy a tömeg, másrészt meg mégis csak egy nagyon fontos ünnep, amit nem szabad egész napos idegeskedéssel tölteni, ami a készüléssel jár.
Végre tavasz van. Az olyannyira kedvelt bélelt ballonkabátot le kellett cserélnem egy egyszerűbb darabra. Még ebben is izzadtam egy kissé, ezért már a boltba irodai öltözetben léptem át.
A karate nagyon hasznos volt kialvatlanságom ellen, bár ez nem szokott jellemző lenni. Valami köze lehet mindebben a sokkal kellemesebb időnek, talán több az energiám is. A ballon súlyától megszabadulva, már-már súlytalannak érzem magam néha az utcán közlekedve. Azért mégsem volt olyan hülyeség, amit a Dragonball Z szereplői kitaláltak (vagyis inkább a rendező vagy a forgatókönyv-író) – igaz, hogy ők súlyozott karpántokat meg cipőket (meg fene tudja, még mit (ja igen, turbánt is)) alkalmaztak.