Ma training volt a munkahelyen. Így a szivességből bevállalt, hatodmilliónyi rekordot érintő adatfeldolgozási kódolással alig haladtam. Minden esetre szóltam a lánynak, hogy csúszás lesz. 
Az ebédszünetben kicsit bevásároltam az elkövetkezendő pár napra, de munka után egyből karateedzésre indultam, így csak most fogom kipakolni a táskából a sok élelmiszert, blogírás után/közben. (Épp olvasgattam a leveleimet, köztük találtam egy gyöngyszemet: kaptam egy nagyon jó kis jpeget, ügyesen exponált életkép. Hiába no, gyorsak a madarak 🙂
Nem utolsó dolog munka után egy kis testmozgás. Egy két és fél órás harcművészeti edzés pedig kimondottan kellemes. Mármint a legvégén, amikor kifújhatja magát az ember fia/lánya (mert vannak ám lányok is edzésen) és szétterjed a testben a kellemes kimerültség. Nem is volt olyan nagy hülyeség ez a Harcosok klubja – a térdeim eléggé kivannak (plusz néhol a kontrol nélküli bevitt találatok helye fáj kissé), ám mégis jól érzem magam.
Szerencse, hogy vannak, akik kocsival közlekednek és épp arra mennek haza, amerre én. Egy rövidebb kocsikázás után sétáltam egy jót és ma viszonylag hamar hazaértem. Ritkaság 🙂