Hazaút – Travelling Home

Pénteken hazautaztam szülővárosomba – kéthetente szoktam, most épp esedékes volt.

Geoffrey Chaucertől szoktam olvasgatni a Canterbury Meséket eredeti 14. századi angolban. Nagyon fárasztó dolog, főleg amilyen zombi szoktam lenni ilyenkor. Éppen ezért új dolgot találtam ki: a munkahelyemen összeállítottam egy fektetett kéthasábos kiosztású részletet az aktuális fejezetből (modernizáltabb angolban), majd kinyomtattam.

Ezután – általános iskola technikaóráit idéző módon – “Guttenberget beelőző ügyességgel” fabrikáltam egy könyvecskét. Kisebb, mint A5-ös. Jól jött a vonaton; jobban tudtam vele haladni, egész gyorsan végig is olvastam az adott részletet. Utána belekezdtem az eredeti verzióba, de nem jutottam sokáig. Sebaj, majd vasárnap, Pestre menet.

Na az is egy szép meccs lesz… Hihetetlen, de a hét elején (!) már csak dohányzó kocsiba kaptam IC helyjegyet! (Én pedig nem dohányzom és utálom, ha a cuccaim füstösek lesznek.) Hazaérkezve pénteken próbáltam becserélni, de közölték, hogy sem elsőosztályú, sem pedig másodosztályú helyjegy sincs az adott járatra (vasárnapi utolsó), egyáltalán semmilyen.

Talán lesz még egy plusz kocsi, de a múltkor is csak igérték, nem lett belőle semmi, mert nem érkezett meg időben az állomásra. Hatalmas az igény és mégis csak azt tapasztalja az ember, hogy egyre nehezebb jegyhez jutni. Lassan kénytelen leszek előre lezsírozni, amennyire csak lehet. Áll majd benne a pénzem, de legalább nyugodtan alhatok…

Comments are closed.