Egy növendékmacsek éjszaka felmászott a barackfára, menekültében kutyáink elől. Sora azoban nem hagyta annyiban, folyamatos ugatásba kezdett. Kérésre (én ugyanis hagytam volna, hogy megunja a dolgot) behívtam ifjú szukánkat az előszobába, majd távozásra bírtam a cicát. Fiú kutyusunk, Botho kezdetben nem mutatott túl nagy érdeklődést, ám amikor a kismacska távozófélben volt, legszívesebben utánairamodott volna. Szerencsére a belső kerítés gátat vetett ezen szándékának – ami jól is jött, mert szegény riadt versenyző csak második próbálkozásra tudta elhagyni ingatlanunk területét.