A pénteki napon alkalmam nyílt megtapasztalni, milyen következményekkel jár rákanyarodni egy havas útra (1), belehajtani egy mélyebb vízátfolyásba (2), autópályán defektet kapni (3). Ezen kívül persze azt is lehetőségem volt gyakorolni, mi a legjobb, amit ilyenkor az ember tehet annak érdekében, hogy simán, nevetve megússza.
- eset: elveszed a gázt, elengeded a kormányt, engeded, hogy a kerekek egyenesbe forduljanak
- eset: elveszed a gázt,
- eset: elveszed a gázt, erősen tartod a kormányt, lassan lehúzódsz a leállósávba, megállsz, kiteszed a vészvillogót, kiteszed a háromszöget, kicseréled a kereket, összepakolsz, indulsz tovább
Azt már nem is említem, mennyire vicces volt ma az M3-as pár kilométeren – főleg a hókásás, jégbordás belső sáv (4). Ne fizess be szellemvasútra, ez sokkal félelmetesen viccesebb 😀
Az említett események (1-4) között semmiféle ok-okozati összefüggés nincs (és kronológiai sorrendbe sem tettem őket), egymástól teljesen elszigetelt eseményrendszerek.
Élőben találkoztam Mac-kel és Rickkel és elmentünk teszkózni. Hát igen, élni tudni kell 🙂
PS: a négyes megoldása: ilyen esetben a legbiztonságosabb, ha nem mégy át a belső sávba, de ha mégis muszáj, mérsékeld a sebességed és folyamatosan teszteld apró gázfröccsökkel, mennyire kacsázik járműved – hogy a tapasztalatok alapján szükség esetén tovább mérsékelhesd velocitásod.
Jesszusom. O_O
Vigyázz magadra Zetto-kun! Különben nem csak a fent említettektől félhetsz. 😛
Ezt vehetem nyílt fenyegetésnek, Ami-chan? 😀
De komolyra fordítva, jól esik, hogy aggódsz. Ígérem, vigyázok, mint mindig. Most legutóbb is tök ügyes voltam. Bár apám úgy nyilatkozott, szerinte divinális védelemben részesülök, miután meglátta a szétrobbant abroncsot a csomagtartóban, ahová tettem – mármint az abroncsot 🙂