Épp olyat hallgatok, amiről soha senki sem sejtette, hogy valaha is létezni fog: Monty Python’s Flying Circus magyar szinkronnal. Oké-oké, tudom, hogy eretnekség, de ne ugorjunk ennyire előre a jelenbe, vezessük végig a történéseket legalább összegzés szinten..
Szerdán és csütörtökön – követve a kedden kialakult hagyományt – újfent csokit meg sütit vittem a kollegináknak, ami annyira megindította őket, hogy eldöntötték, meghívnak csütörtökön ebédelni. Ráadásul aznap (az ebéd előtt) zajlott az értékelésem is, ami teljesen pozitív összképpel zárult. Szeretnek és akarják, hogy továbbra is ott dolgozzam – valószínűleg a fél éves próbaidő lejártakor sem lesz semmi gond. Kaptam meglepetés ajándékot is, amire tényleg nem számítottam. Aznap tovább maradtam bent, hogy megpróbáljak befejezni egy projectet. A sok csoki és egyebek miatt úgy döntöttem, gyalog megyek haza. Egy óra húsz perc alatt haza is értem, majd hozzáláttam ahhoz a sok mindenhez, amit még a pénteki repülés előtt le akartam tudni. Sorrendiség nélkül ezek: porszívózás, fürdőszoba savazás, teljes felmosás, mosás, mosogatás, teregetés, openTTD, ajándékcsomagolás, szemétlevitel, hűtőlomtalanítás, porszívó javítás (eltörtem a gégecsövet) megkísérlése, sepregetés, repülési előkészületek (gyakorlatilag a bőrönd optimalizált megtömése), edzés, zuhany, sütés, étkezés.
Pénteken hat óra alvás és a végső simítások után (pakolás, ellenőrzés, fűtés kikapcsolása mindenhol, vízmelegítő kikapcsolása), kicsit késve elindultam a buszhoz. Ugyanis úgy döntöttem, nem költök taxira, mert pénzkidobás. A belvárosba még nagyjából rendben ment az út, ott átszálltam egy másik buszra. A menetidő a reptérre alapvetően körülbelül 30 perc lenne. A 41-es azonban pénteki és/vagy karácsony előtti forgalmi torlódásba került, így a menetideje megtöbbszöröződött. A repülő indulása előtt egy órával értem végül oda, de eléggé idegtépő út volt. Elektronikusan bejelentkeztem, ahogy szoktam, ami jó húzás volt, mert a sorból elküldték azokat, akik nem így tettek. A felszállás előtt még gyorsan meg is tudtam ebédelni a szokásos helyemen. A repülőn a kolléganőktől kapott olvasnivalót olvasgattam, animét és brit sci-fi humorsorozatot néztem, le sem zuhantunk, szóval minden rendben ment. Annak ellenére, hogy a gép most 20 perccel korábbra volt kiírva, a régi menetrendhez képest is késett. Váltottam eurót forintra, Kaenékkel találkoztam (akiknek odaadtam a csokit, amit a hajdúhadházi szervezés támogatásában nyújtott segítségért ígértem), Mac-hez hajtottam az értem érkezett szüleimmel, ahol szerepeltem a J-Radioban ( http://j-radio.hu ). Éjszaka hazautaztunk a szülővárosomba, majd aludni tértem.
Szombaton megkopasztottak, mert már utáltam a fejem. Aztán benéztem meetre, ahol sok régi barátommal találkoztam. Nagyon jó kis meet volt és mindenki jól érezte magát. Bővebb infók itt: http://mink.hu/index.php?fun=nws.type–blog.string–lufiháborúig . Nagy meglepetésben volt részem, ugyanis kaptam kardokat gravírozással, kulcstartót és volt egy halom csoki. Jól be is vásároltunk még extra enni- és innivalóból, no és lufikat is vásároltunk. Azután teaházba vonultunk, majd (vagy pedig közben/előtte) mindenki hazautazott. Nagyon nagyszerű nap volt.
Vasárnap jó későn keltem, mert ki kellett aludnom magam, aztán ajándékokat vásároltunk. De alapvetően az egész nap kellemes otthonos kényelemben, lassan telt. Olyasmi volt ez, amiről több hónapja csak álmodozhattam.
Hétfőn nem bírtam felkelni, így az ajándékbeszerzésen nem tudtam részt venni, ami nagy kár. Ez volt az a nap, amikor a még vasárnap újra szigorúra fogott diétát folytattam – egészen estig. Az itthon töltött idő alatt eddig az edzéseket sem hanyagoltam. Este nyolckor elugrottunk öcsémékhez, ahol kiosztottuk az ajándékokat. Kaptam egy mérleget és egy bonsait. Mindkettő nagyszerű ajándék. A mérleg tökéletes eszköz a fogyás folyamata alakulásának követésére, bonsai-om pedig még sohasem volt, szóval tök jó. Itthon is jött utána a Jézuska: kaptam mindenféle spray-t, meg Monty Python’s Flying Circus 2,3,4. évadot DVD-n. Nagyon jó cucc! Egyrészt kétszer annyi epizódot pakoltak egy-egy korongra, mint az amcsi kiadásban, amit korábban részben beszereztem. Ráadásul a harmadik évad fele nem is volt meg, sem pedig a negyedik. A szinkron angol, magyar és lengyel, a feliratok ugyanígy. Lehetetlen küldetés MP-t fordítani, így nem is lehetett tökéletes – de azért néhol egészen eltalálták. A szinkronhangok nem a legjobbak, de mégis ez az egyetlen eddig létező magyarra szinkronizált verzió (ha jól tudom), és ebben korszakalkotó, egyedi és forradalmi (pl végre a szüleim is értékelhetik, mert az angol nem az erősségük). A női hangok között mintha Nagy Natit hallottam volna, de az is lehet, hogy Lina Inverse hangja. Vagy mindkettőt hallottam 🙂
Sajnálom hogy nem tudtam tovább maradni meeten. Pedig a lufizás biztos nagyon jó volt ^^ Jók lettek a fényképek!
Sebaj, legközelebb megismételhetjük 🙂
Kösz a dícséretet, a képekkel igyekeztem. Örülök, ha jók lettek!