Van egy dolog, amiről 
írni szerettem volna. Tegnap reggel még eszemben is volt, ám jól elfelejtettem. Bizonyára valamilyen vad asszociációval egyszer majdcsak beugrik 🙂 A tegnapi bolti eset viszont egész élénken megmaradt (a többit pedig jól felírtam). Tehát a bolt. Kétféle kiflit árulnak ugyanazon a néven és áron: tejes kifli 15 Ft/db. Eddig két külön üvegkalitkában tárolták: felül a lenyitható falapos beöntőnyílás, alul pedig a felvevőnyílás – az anyagtovábbítás gravitációs alapon zajlik. Rájöttek, hogy a finomabb típus jobban fogy, ezért azt találták ki, hogy mindkettőbe a nem annyira finomat pakolták és a finomabb fajtát fölétöltötték; ám hogy ne legyen ilyen egyszerű, “felülszendvicsezték” az elsőként említettel – így a jó kis áru “bebetonozva”, “ha megetted a spenótot, kapsz sütit” mentalitástól beragadtan senyvedett középütt (itt jegyezném meg, hogy én speciel szeretem a spenótot, tehát a hasonlat rám vetítve kissé sántít…). Velem persze nem tudtak kitolni: felkaptam a fémből készült szedőcsipeszt és vásárlói funkciómtól kissé elrugaszkodottan lenyitottam a “láncos platót”, úgy ügyeskedtem ki a finomságokat felülről. Miután visszacsuktam a lapot, lelkiekben megveregettem saját vállam és fizetés után otthagytam a helyet.
Ha ezt olvassák és magukra ismernek, imhol egy jótanács a boltnak: az egy nagyszerű első lépés, hogy felismerték, az egyik fajta kelendőbb; ennek fényében adják a finomabbat 17-ért, a kevésbé finomat pedig 13-ért (értik: 2 plusz, 2 minusz), ezáltal az extrém költségérzékenyek jobban rászoknak az eddig kevésbé vitt termék-alfajra és közelíthet egymáshoz a két típus iránti igényszint. Sajnos nem vagyok közgazdász, de ez jó ötletnek tűnik, főleg hogy sokkal vásárlóbarátabb és mellőzi az ügyeskedés mellékízét.
Tegnap Rickkel voltunk kondizni. Utána pedig utaztunk egy kicsit kékbuszokkal. Láttunk egy politikai plakátot, valami őrültek filctollal kezdtek “visszabeszélni” a hirdetőknek. A plakáttal beszélgetőknek akadt vitapartnerük is, így egy jó kis üzenőfal alakult ki. Mindennek persze csak az eredményét láthattuk. Annak ellenére, hogy ez rongálás és graffiti kategória lehet, szép példáját tapasztaltuk a véleményütköztetés egyfajta interaktív módozatának. Utcai message board…
Teljesen véletlenül betévedtünk egy bankba is, furcsa lehetett a kamerák felvételeit böngészők számára a gyanus sporttáska és a kesztyű meg a sál 🙂 Az ATM tetején volt egy halom bizonylat, érdekes olvasnivaló volt számunkra… Üdvözlöm azt a szerencsés embert, akinek 5.888.245 Ft terpeszkedik a számláján százezres felvét után is. Ha én ilyet látnék az enyémen, megijednék 🙂 Hát igen, így kellene élni!
Végre a mai naphoz értem: reggel munkába menet nagy szirénázásra lettem figyelmes, egypár rendőrmotoros és katonai-rendész autó húzott el, hogy biztosítsák a terepet pár busznyi terepruhás ifjú harcosnak. Valaki már megint GTA-zik – a tankokat persze hiányoltam… Mondjuk urbánus környezetben olyasmi inkább korábban volt divat szép hazánkban…
Az egészségpénztár végre utalt. Ehhez természetesen rájuk kellett csörögnöm tegnap, ugyanis 14 nap után meguntam a várakozást. Ebből kifolyólag az a jó hír, hogy még pár napig nem halok éhen. Majd csak a jövő héten…
Így végezetül egy kis kulisszatitok: a vállalati webszűrő szigorítása miatt már nem tudok a cégnél blogot szerkeszteni, ezért megírom offline és elküldöm magamnak az éppen aktuális számot – otthon pedig beszerkesztem, általában alvás helyett, GPRS-szel szenvedve. Köszönet a filterért, kedves mammut.
* Katonai rendészet (Military Police)