Szeretem a havat. Igazi kiváltságban van részünk, ma is nagy pelyhekben esett 
a szép tiszta fehér hó – ha belegondolunk, még Jézus szülei sem láthattak ilyet fiuk születése idején. Tegnap a nagycsalád tartott karácsonyi megemlékezést. Az átlagnál vidámabb party volt. Egyik unokatestvérem gyermekei már elég nagyok ahhoz, hogy lehessen velük építőkockázni, társasjátékozni és eleve kommunikatívabbak, vicces dolgokat művelnek, ilyesmi. Nem releváns, de véletlenül kiötöltem egy időmértékes, könnyen skandálható modatot: Sok piromán gyerek által körbeszegett a fenyő…
Szűkebb családi körben szombaton tartottunk Karácsonyt. Sajnos csak jelképes ajándékokat tudtam prezentálni, mivel egyedül kellett kifizetnem a fővárosi albérletem díját – a bérlőtárs sajnos (egyelőre) fizetőképtelen (mostantól egyedül bérlem majd a helyet, nem tudom, mi lesz). Viszont én rengeteg mindent kaptam, így el is szomorodtam.