Néha kell egy kis vonatozás. Nyári világos koraestéken, ha szép az idő, elég kellemes élmény tud lenni egy-egy ilyen út, csak ne olyan ülést fogjon ki az 
ember, amely négyes csoportok számára fenntartott terület része – ilyenkor ugyanis távoli tájban való gyönyörködését bámulásnak hiszik. Pedig a sok-sok utálatos hátránya melletti, a környezet teljesebb befogadását lehetővé tévő előnye igazán nagyszerű dolog lenne a közös légterű IC kocsiknak – csak ülni és végigbámulni a nagy “ablakoknak” köszönhetően már-már rácsszerű “csövön”. Kimondottan futurisztikus élmény, főleg akkor, ha szép az idő – mint ahogy arra a bevezetőben is utaltunk már ugye…
Otthon voltam újra, és ezúttal kinyújtottam a hétvégét. Sajnos az idő elég esős volt, de annak is megvolt a maga varázsa. Kerékpározás, robogózás azért persze nem maradhatott ki… Kellemes volt, de rövid; nem örülök, hogy meg kellett szakítanom az otthontartózkodást. A hazaút jó dolog, mint említettem, de a “visszautakat” (mert ugyebár relatív dolog, hogy mi számít visszatérésnek…) egyszerűen nem vagyok képes megkedvelni. Ilyen célból hajnalban vagy akár este utazni mindig rossz hangulatú.
Meg hát ott van az is, hová utazik az ember… Budapest szép hely, ám kegyetlen… Kegyetlen és szép, ahogy tetszik. Épp tegnap láttam egy műsort a tévében, mennyire nem adják meg az elsőbbséget a kerékpárosoknak, mennyire nem tekintik őket közlekedésben egyenrangú résztvevőnek. Ez tényleg így van (az albérletem környéke viszont pozitív ellenpélda, úgy látszik, ott kulturáltabbak az emberek…), de sok helyen a gyalogosoknak sem adják meg az elsőbbséget és őket sem tisztelik az autósok, tisztelet a kivételnek.
A munkahely környékén van egy kereszteződés, ahol az autóknak egy kanyarodósávot alakítottak ki, így a kanyarodóknak nem kell várniuk a zöldre, egyből mehetnek, akármikor. Nos, majdnem akármikor, ugyanis van egy zebra is, ki is van táblázva. Az autósok 90%-a lassítás nélkül (ha nem épp beletaposva) hajt át az átkelőhelyen. Amikor a hozzám hasonló – ezen “viselkedésnormán” – feldühödött gyalogos csak azért is – teljesen szabályosan és jogosan – átkel a zebrán, vagy lefékeznek és szitkozódnak (jobb esetben ez utóbbit kihagyják), vagy enyhén szöget változtatva rágyorsítanak. Ez utóbbi esetben az embernek kedve lenne rácsapni egy jó nagyot a kocsi tetejére, ahogy lábujjaitól két milliméterre húznak el az abroncsok. A vicces az, hogy épp amerre elhaladnak jobbra, rendőri ellenőrzéseket tartanak mostanában – csak épp a zebra nem érdekli őket. Pedig ott aztán lehetne kaszálni rendesen… 🙂