Kettőezer-öt május havának nyolcadik napján (vasárnap), 
reggel hét óra ötvenhét perc negyvenkét másodperckor majdnem meghaltam.
Kis idővel ébredés után kézmosás közben “zsibbadni kezdett” a fejem. Olyasmi érzés volt, mint amikor elfekszi az ember a karját és csak egy darab érzéketlen húsdarabot emelget másik karjával. Kikerekedett szemekkel, kissé szédelegve lejutottam konyhánkba. Édesanyám rémülten tapasztalta, hogy egy elfehéredett fejű zombi lép be a nyitott ajtón. A zombi közölte, hogy valami gond van a fejével.
*vágás*
Fekete háttér. Furcsa, röviden hosszú, megnyugtató álom, melyet nem őrzött meg az emlékezet. Talán a kedvenc háziállat is szerepelt benne.
*vágás*
Hirtelen ébredés, hidegvíz érzete a bőrön, anya a testvéremnek kiált aggódó feszültséggel. Ám a kifehéredett, földön ücsörgő figura nyugodt hangon megszólal: “Jól vagyok, minden rendben.”. A konyhakő hidege furcsa gondolatokat ébreszt. Hol vagyok és miért? Mit is keresek én idelenn, a földön? Aztán idővel a beszámolók alapján sikerült összerakni a képet: Amikor elsötétedett minden és álomba zuhantam, valójában tágra nyílt, kikerekedett szemekkel agyam szépen elveszítette az irányítást szervezetem felett. Édesanyám először édesapámat riasztotta, aki segített neki a hozzávetőlegesen nyolcvankilenc kilogrammos eldőlő testet a kőre “parkolni”, majd pedig vizet próbált adni nekem, mivel külsőleg nem látszott, hogy “nincsenek nálam otthon”. Ekkor a félrecsurgó víz hatására szervezetem újra szinkronba került a központi egységgel – ehhez hasonló jelenséget tapasztaltak gyermekkoromban is, a víz akkor is segített.
Kellett egy kis idő, amíg teljesen felfogtam, hogy épp visszatértem – most, így, vasárnap reggel. Hogy honnan, az nem bizonyos, ám a megszerzett információk alapján nem kaptam levegőt, talán ezért vágta magát az agy energiatakarékos üzemmódba. Ha nem kapok “vízsokkot”… ki tudja, mi lett volna. Mindent más fényben kezdtem látni. Hirtelen ötlettől vezérelve, kimentem az udvarra. Kedvenc, ritkánlátott háziállatunk látványa végtelen örömmel töltött el. Majd később még jobban belegondoltam az egész helyzetbe és elmerítkeztem a vészhelyzetből fakadó hirtelen családi összefogás hangulatában. Kimeríthetetlennek tűnő hullámokként törtek rám a pozitív érzések. Néhány korábbi családon belüli ellentét is varázsütésre negálódott. Ennél jobban még sohasem éreztem magam.
Az orvos szerint ilyesmi előfordulhat, de ha megismétlődik, ki kell vizsgáltatni. Tehát ne feledjétek, ha gürüszemű, elfehéredett, földre zuhanni készülő Zettót láttok, csak öntsétek le egy pohár vízzel és jól visszaváltozik. Komolyan, ez már teljesen fantasy 🙂