Megint nincs kép. Örülök, hogy ezt a gyors blogírást bele tudtam sűríteni a mai napba. Ami ráadásul már mindjárt másnap. Józsinak, Adrienn férjének mindjárt megrendelem a repjegyet – magyar VISÁt nem fogad el a légitársaság, ami nem szép tőlük. Bennszülött VISA jó csak, hát ez van.. Ma volt a kolléganő nyaralása előtti utolsó munkanapja. Annyira áradozott az útról, hogy vettem neki egy jókívánság-kártyát és a főnöklánnyal közösen írtunk rá pár szót. Jól esett neki.
Szeles volt ma az idő, így örültem, hogy munka után hazaérhettem. Megpróbáltam végigfutni a leveleket és a fórumokat, de az egyik karatés levélből kiderült, hogy korábban lesz az edzés egy órával így azonnal összepakoltam és rohantam a boltba enni valami egyszerű kaját meg inni valami innivalót. Késve beértem edzésre és láttam, hogy nem a szokásos sensei tartja. Nem olvasta ugyanis az e-mailt, így az edzés vége felé érkezett meg. Hasznos volt az edzés és a végén kiderült, hogy pár héten belül övvizsga. A licensz húsz euró lesz (itteni szövetségi tagságim még nincs) és megint egy huszas maga a vizsga. Nagyon össze kell szednem magam, hiszen végre 2000 óta először újra szó van a barnaövessé válásomról (akkoriban úgy volt, vizsgázhatok, ám az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégsem, mert nem volt meg a kivárási idő).
Átverekedve magam az orkánon hazaértem újfent és rendrakhatnékom támad, mert még jó világos volt. Kivittem a konténerbe az ajtó elé ledobott szemeteszsákot (mert egyébként a madarak szétcincálják, amikor nem vagyunk ott), majd később egy másik cuccot bentről. Visszafelé találkoztam az ajtó előtt a kelet-európai szomszéddal, akivel jól elbeszélgettem. Iszonyatosan nagy rendet teremtettem a szobámban, sőt, még egy íróasztalt is berángattam oda. Az a tervem ugyanis, hogy felszerelek a falra egy 24″-os TFT monitort, ami talán a héten meg is érkezik (előző éjszaka rendeltem egy wifi fejhallgatóval egyetemben), így ágyból animézhetek majd és a MatsuriNapos dizájnolás is sokkal színhűbb eredményeket fog szülni. Meg alapvetően jobb életérzés egy nagy monitoron dolgozni. A gép? Egyelőre erre a kis tabletre fogom rákötni, de talán később beszerzek egy kicsi, ám erős asztali gépet. A net is megoldott lesz, mert a hetekben megérkező 15m-es lapos UTP kábellel (ablakokat rá tudom csukni) be tudom kötni az első emeletre a wifi routeremet (a modem a földszinten van), így remélhetőleg a másodikon is lesz jelerősség. Akkor már csak a szék kell, ugye? A hétvégére ismét bérlek egy kocsit és Beával meg szlovák lakótársával, Mike-kal elutazunk Belfastba, ahol az Ikeában veszek egy jó kis főnöki forgó-karosszéket 🙂 Azt mondják, olcsó környék, szóval jobb, hogy lesz kocsi 🙂
Kissé elkalandoztam.. Szóval ott jártam, hogy rendrakás. Ugyanennek az akciónak a jegyében bevágtam a mosógépbe egy halom ruhát, köztük azokat is, amelyeket Rick hagyott itt, hogy legyen hely a csomagjában az ajándékoknak. Apropó, Mac bicskáját júniusban még nem tudom hazavinni, mert nekem is csak kézipoggyászom lesz és azzal nem engedik fel 🙁 Mindezek után elpakoltam az ebédlő obzervatórium részéből az egyik lakótársam cuccainak 80%-át, máris sokkal otthonosabb a hely. Ezután kiteregettem, összepakoltam a holnapi kondira (és még reggel is kell majd, mert pár dolog épp szárad), főztem egy teát. Most pedig ezt írom. Na, már nem 🙂
* level, szint
PS: a legfontosabbat elfelejtettem: hazafelé a Humpfrey’s kerékpárbolt felé kerültem, ami szerencsére nyitva volt még (éppen hogy..). Begurultam a bringával és kértem egy pár fékpofát, amit öt euró ellenében ide is adtak. ( Remélem, az IT Crowdban csak vicceltek a brit gyártmányú dolgokkal kapcsolatban, mert ez az 🙂 ). Alig vártam, hogy hazaérjek és felszereljem, amit természetesen meg is tettem ( ilyenkor jön jól a magyarhonban vásárolt, imbuszkulcsokat és egyéb hasznosságokat tartalmazó bicskaszerű képződmény 🙂 ). Ami a lényeg akart lenni: végre van jól működő első fékem is! (a nyikorgás a kisebbik baj volt a régivel: a tövig kopottság enyhe kifejezés lett volna az említett pár vonatkozásában; minden esetre azóta ők is a konténerben pihennek)