Reggel sudokut fejtettem egész úton munkába menet. (Tegnap felkaptam egy ingyenes hirdetési újságszerűséget a teszkóban, mert van benne rejtvény.) 
A pirosnál ácsorogtam és amikor zöldre váltott a lámpa, csak akkor vettem észre, hogy a LAN admin integet a túloldalon. Beértem és együtt indultunk tovább. Mondta, hogy ő nem szokott várni, csak átsétál/átfut, amikor lehet – nem is csodálom, amilyen bénán van itt minden ütemezve. Hajszál pontosan kilencre beértem és még a sudokut is be tudtam fejezni, mert a teamleader lány jócskán késett – előre nem látható okokból. Kivégeztem a közepes és a haladó feladványt is, lehet, hogy majd szerzek még újakat valahonnan.
Dolgoztunk, tanítottak, stb, aztán negyed tizenkettőkor átmentünk kávézni az étkezőbe és ott beszélgettünk hármasban, dél körül megint vissza dolgozni. Kicsit túlpörögtem magam és úgy kellett rámszólniuk negyed kettőkor, hogy ugyan menjek már kaját venni, ha kell, mert lassan ebédelni kellene. 8 perc alatt elértem a boltig, 4 percet vett igénybe a vásárlás és újabb nyolc percet a visszaút. A főnöklány tök rendes volt, mert megvárt az ebédjével és együtt ettünk. Kettő körül megint nekiültem dolgozni és rövidebb szünetekkel (pl vízszerzés kiszáradás ellen, ilyesmi) folytattam is rendesen. Aztán ötkor hazaküldtek. Kicsit csepergett az eső és rájöttem, hogy péntek van. Ja? Akkor éljen, ugye?